Megfejtették Van Gogh festményének csillagképeit

Csillagászati szoftverek és levéltári kutatások segítségével azonosították a csillagképeket Vincent van Gogh Csillagos éj című világhírű festményén. A csillagok elhelyezkedése és a Hold ábrázolt fázisa alapján a szakemberek arra a következtetésre jutottak, hogy a műalkotás a korábban elfogadott júniusi időpontnál hetekkel később készülhetett.

A New York-i Modern Művészetek Múzeuma (MoMA) állandó kiállításán szereplő festmény keletkezését a művészettörténészek hagyományosan 1889 júniusának közepére teszik.

Az Elijah Jeong-hyun Kim által vezetett kutatócsoport a Procrustes nevű szoftver segítségével vizsgálta meg az égitestek egymáshoz viszonyított helyzetét a vásznon. Ez a program az objektumok mérete és színe helyett a csillagcsoportok viszonylagos geometriai alakzatát elemzi, kizárva a lehetséges művészi túlzásokat. Az elemzés kimutatta, hogy a képen látható csillagok a Bika csillagképben található V alakú Híadok halmazzal mutatnak statisztikai egyezést. A kutatók a módszert a Csillagos éj a Rhône felett című alkotáson is tesztelték, ahol a Göncölszekér csillagainak azonosítása hasonlóan meggyőző eredményt hozott.

Az 1889. július 22-i csillagászati együttállás mellett a Hold fázisa is a későbbi dátumot valószínűsíti a kutatók szerint. Június közepén az égitest fogyó, de még nagyrészt megvilágított fázisban volt, a festményen azonban egy vékony sarló látható, amely a júliusi égboltnak felel meg. Elijah Jeong-hyun Kim az elméletének igazolására a művész korabeli levelezését is megvizsgálta.

Bár a holland festő egy június 18-án kelt levelében megemlített egy új tanulmányt a csillagos égről, a kutatók szerint ez nem jelenti azt, hogy a végleges műalkotást be is fejezte. A levelekben ráadásul a megfigyelt Vénusz bolygó mellett nem esik szó a Kos csillagképről, amelyet a korábbi elemzések a festmény központi elemeként azonosítottak.

A vizsgálat kiterjedt a pontos helyszíni megfigyelésekre is, amelyek tovább erősítették a feltételezést. James Beattie, a NASA kutatója rámutatott, hogy a művész kilátása a szanatórium ablakából meglehetősen korlátozott volt, így a csillagképek pontos azonosítása megerősíti az alkotás helyét és idejét.

Az új eredményekkel azonban nem minden szakértő ért egyet a tudományos közösségen belül. Don Olson, a Texas Állami Egyetem fizika és csillagászat professor emeritusa felhívta a figyelmet arra, hogy a fényes Vénusz kiszámított helyzete nem egyezik a Híadok halmaz ábrázolt V alakjával. A professzor szerint az új keltezés elfogadásához erősebb bizonyítékokra van szükség a június közepi keletkezésre utaló, írásos forrásokkal szemben.

A műalkotás keletkezésének körülményei szorosan összefüggnek Vincent van Gogh életének egyik legterheltebb időszakával. A posztimpresszionista festő 1889 tavaszán önként vonult be a dél-franciaországi Saint-Rémy-de-Provence településhez közeli Saint-Paul-de-Mausole elmegyógyintézetbe. Az előző év végén Arles-ban történt idegösszeroppanása és fülének megcsonkítása után a szanatórium viszonylagos nyugalma lehetőséget adott számára a folyamatos alkotómunkára.

Bár a szabadban történő festést gyakran korlátozták, a műteremként használt cellájának rácsos ablakából nyíló keleti kilátás számos késői remekművét megihlette. Az intézetben töltött egy év alatt a művész mintegy százötven festményt készített, amelyek a munkásságának legérettebb korszakát jelentik.

A 19. század végén alkotó holland mester művészete forradalmasította a tájképfestészet hagyományos szabályait. A természet puszta lemásolása helyett az érzelmek és a belső feszültségek vizuális kifejezésére törekedett, amelyet az erőteljes ecsetvonásokkal és a kontrasztos színekkel ért el. A Csillagos éj ezen új formanyelv egyik csúcspontja, ahol a kavargó égbolt és a világító égitestek a festő belső vívódásait tükrözik. A művészettörténészek a festményt a modern művészet egyik alapkövének tekintik, amely nagy hatást gyakorolt a huszadik század elején kibontakozó expresszionista irányzatokra.