Több száz filiszteus előbőréről írt pajzán vígjátékot egy tizenhetedik századi lelkész

Egy lengyel könyvtárosnak köszönhetően több mint háromszáz év után került elő egy elveszettnek hitt, 1625-ben megjelent latin nyelvű vígjáték, amelyben egy német evangélikus lelkész az ókori római színház egyik sikamlós történetét dolgozta át bibliai szereplők alkalmazásával. Joannes Burmeister művének középpontjában Saul király és Dávid azon konfliktusa áll, amikor az uralkodó száz filiszteus férfi előbőrét követelte lánya kezéért, abban reménykedve, hogy a veszélyes feladat végrehajtása közben megszabadulhat a nemkívánatos kérőtől. A különös alkotás több háborút, könytárfosztást és könyvégetést is túlélt, míg egy könytáros birtokába nem került.

1625-ben a mai Németország területén fekvő Gülzow falujában élő Joannes Burmeister evangélikus lelkész Plautus' Asinaria címmel jelentetett meg egy latin nyelvű vígjátékot. A mű alapjául Titus Maccius Plautus ókori római drámaíró Asinaria (Szamárvásár) című komédiája szolgált, amelynek erkölcsileg kifogásolható szereplőit és sikamlós eseteit Burmeister bibliai személyekkel és eseményekkel cserélte ki.

Az eredeti római vígjáték egy fiatalember szerelmi kalandjait, valamint az azokhoz szükséges pénz megszerzésére irányuló csalásait és fondorlatait mutatja be. Burmeister ezzel szemben Saul király és a későbbi Dávid király történetét állította a középpontba, különös hangsúlyt fektetve a házasságkötés feltételeként megszabott, meglehetősen szokatlan menyasszonyváltságra.

A Sámuel első könyvében olvasható történet szerint Saul nem akarta feleségül adni lányát, Mikált az egykori pásztorfiúhoz, ezért azt követelte Dávidtól, hogy száz filiszteus férfi előbőrét szerezze meg. Az uralkodó abban bízott, hogy a fiatalember a veszélyes vállalkozás során életét veszti, Dávid azonban kétszáz filiszteust is megölt, és a követeltnél kétszer több előbőrt vitt a királynak. Ezt követően feleségül vehette Mikált.

A történet különös részletei Burmeister számára kiváló alapanyagot szolgáltattak egy olyan vígjáték megalkotásához, amely egyszerre merített a római színház hagyományaiból és a bibliai elbeszélésekből. A mű azonban később nyomtalanul eltűnt, akárcsak a lelkész több más, hasonló módszerrel készített alkotása. 

Egy eltűnt kötet felfedezése

Burmeister egyik másik átdolgozása, az 1629-ben megjelent Aulularia (A bögre) 2011-ben került elő a koppenhágai Királyi Könyvtár gyűjteményéből. Az eredeti plautusi komédia egy fösvény férfiról szól, aki egy arannyal teli edényre bukkan, amit később beteges féltékenységgel igyekszik megőrizni. Burmeister a történetet Józsué könyvének második és hetedik fejezete alapján dolgozta át, és a középpontba Ákánt állította, aki Isten tilalma ellenére zsákmányt gyűjtött Jerikó elfoglalása után.

A lelkész legalább két másik művének azonban továbbra sem akadtak a nyomára. Az egyik a Mater-Virgo című darab volt, amely Plautus Amphitryon című komédiáját dolgozta át Jézus születésének történetévé, a másik pedig a Saul és Dávid konfliktusát bemutató Asinaria. Előbbiből néhány töredék fennmaradt, és egyes feltételezések szerint valamelyik moszkvai gyűjteményben rejtőzhet.

A csaknem teljesen feledésbe merült szerző munkásságának felkutatására Michael Fontaine, a Cornell Egyetem klasszika-filológus professzora vállalkozott, aki tudományos pályájának jelentős részét Plautus komédiáinak tanulmányozásával töltötte. A kutató saját bevallása szerint idővel valósággal megszállottjává vált Burmeister elveszett műveinek.

Az Asinaria hollétéről egészen 2026 szeptemberéig semmit sem lehetett tudni, ekkor azonban váratlan fordulatot vett a régóta keresett alkotás története. Tymoteusz Mikołajczak, a Lengyel Nemzeti Könyvtár munkatársa régi katalóguscédulák digitalizálása közben figyelt fel egy ismeretlen, érdekesnek tűnő kötetre, amelynek jelentőségét felismerve latin vígjátékokkal foglalkozó szakértőket kezdett keresni az interneten. Így jutott el Fontaine-hez, akit e-mailben értesített arról, hogy az elveszettnek hitt mű egy példánya valószínűleg a varsói könyvtár gyűjteményében található.

Szerelmi komédiából bibliai történet

A két legismertebb ókori római drámaíró, Plautus és Terentius művei közül Burmeister Plautus műveit szerette jobban, amelyeknek cselekményét sokszor bibliai történetekhez igazította, miközben igyekezett megőrizni az eredeti művek nyelvezetét, versmértékét és párbeszédeinek szerkezetét. Fontaine szerint a lelkész rendkívül művelt ember volt, aki egy kis német faluban teljesített szolgálatot, és szabadidejének jelentős részét az ókori komédiák tanulmányozásával tölthette. A pogány isteneket és az ókori szereplőket keresztény személyekkel helyettesítette, miközben az eredeti művek humorát és gyakran kifejezetten illetlen részleteit is megtartotta. Hasonló eljárást alkalmazott az Aulularia esetében is, ahol az arany megszerzése és megőrzése körüli bonyodalmakat a Jerikó elfoglalása után tiltott zsákmányt eltulajdonító Ákán történetével kapcsolta össze.

A most előkerült Asinaria esetében Fontaine már korábban megpróbálta rekonstruálni, milyen bibliai történetet választhatott Burmeister az eredeti komédia átdolgozásához. Plautus darabjában egy Argyrippus nevű athéni fiatalember pénzt szeretne szerezni, hogy egy évre kizárólagos jogot vásárolhasson egy Philanaenium nevű örömlány felett. A terv megvalósításában apja, Demaenetus és két ravasz rabszolga, Libanus és Leonida segíti. A helyzetet azonban bonyolítja, hogy Philanaeniumnak másik kérője is akad, Argyrippus apja pedig valójában maga is pályázik a nő kegyeire. A pénz előteremtéséhez a szolgák csaláshoz folyamodnak, és a fiatal szerelmeseket is különféle megalázó helyzetekbe hozzák.

Fontaine arra számított, hogy Burmeister olyan bibliai elbeszélést keresett az átdolgozáshoz, amelyben szintén fontos szerepet játszik a házasságkötésért fizetett váltságdíj. Ebben igaza lett, a részletek azonban még őt is meglepték: a szakértő ugyanis korábban - amíg nem állt rendelkezésére az eredeti szöveg - úgy vélte, hogy a lelkész a Saul által követelt előbőröket valamilyen kevésbé meghökkentő fizetőeszközzel, például állatbőrökkel helyettesíthette. A műből azonban kiderült, hogy Burmeister megtartotta a bibliai történet szokatlan részletét, sőt még tovább is bonyolította azt: a darabban ugyanis összesen háromszáz filiszteus előbőre szerepel. Dávid a bibliai elbeszélésnek megfelelően kétszázat szerez meg az általa megölt ellenséges harcosoktól, Burmeister azonban újabb száz előbőrt is beépített a cselekménybe. Ezeket egy Phaltiel nevű szereplő vásárolja meg arra járó katonáktól, hogy Dávid vetélytársaként maga is elnyerhesse Mikál kezét. A Biblia szerint Saul később valóban Phaltielhez adta lányát, miután Dávid menekülni kényszerült, Burmeister azonban jelentős mértékben növelte a férfi szerepét.

A lelkész az eredeti plautusi szövegekhez egyébként meglehetősen hű maradt: megtartotta a párbeszédek sorrendjét, a versmértékeket és számos fordulatot, miközben a pogány istenek neveit keresztény megfelelőikkel helyettesítette; Jupiter nevét például Jehovára változtatta.

Politikai bírálatot is megfogalmazott a lelkész

Fontaine szerint Burmeister feltehetően iskolai előadásokra írta műveit, elsősorban középiskolás korú diákok számára - a latin nyelv ugyanis a 17. századi német oktatásban még meghatározó szerepet játszott, így az ókori mintákat követő színdarabok alkalmasak lehettek a nyelvtanulás támogatására.  Emellett a vígjátékok szórakoztató, olykor pajzán elemei segíthettek fenntartani a tanulók érdeklődését. Fontaine ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Burmeister eljárása saját korában is szokatlannak számított, és nem volt általános a német protestáns lelkészek körében.

Burmeister célja ugyanakkor nem feltétlenül merült ki a latin nyelv oktatásában: az Asinaria jelentős része ugyanis a jó uralkodó tulajdonságaival, a hatalom gyakorlásának erkölcsi kérdéseivel és az alattvalókkal szembeni igazságos bánásmóddal is foglalkozik, Fontaine ezért úgy véli, hogy a darab az úgynevezett fejedelemtükrök hagyományához is kapcsolódik. Ez különösen figyelemre méltó annak fényében, hogy Burmeister a harmincéves háború (1618–1648) idején élt és alkotott. A Német-római Birodalom területén zajló pusztító konfliktus a lelkész közvetlen környezetét is érintette, így elképzelhető, hogy a bibliai történet átdolgozásával saját korának politikai és erkölcsi problémáira is reflektálni kívánt. 

Burmeister feltehetően arra is ügyelt, hogy darabját kevésbé művelt közönség előtt is előadhassák, ezért a kötet végére két szabadon beilleszthető jelenetet illesztett, amelyek közül az egyik Fontaine szerint különösen obszcén tartalmú. Ebben egy asszony férje szexuális teljesítményére panaszkodik, majd azt követeli tőle, hogy keressen maga helyett valakit házastársi kötelességeinek teljesítésére. A trágár kifejezésekben és kétértelmű szóviccekben bővelkedő jelenet kapcsán az is felmerülhet, vajon maga a lelkész házasember volt-e, erre azonban Fontaine sem talált választ.

Egy bibliai történet utóélete

A 17. századi Németországban kinyomtatott kötetből több példány is forgalomba kerülhetett, ám az évszázadok során a háborúk, a könyvtárak és a kulturális intézmények pusztulása miatt ezek szinte mind eltűntek.

A most azonosított példány története szorosan összefonódott Lengyelország hányatott sorsával: a 18. század végén a kötet a varsói Załuski Könyvtár gyűjteményéhez tartozott, amely korának egyik legjelentősebb európai könyvtára volt. Az 1794-es Kościuszko-felkelés leverése után az orosz csapatok azonban elkobozták a gyűjteményt, és közel négyszázezer könyvet szállítottak Szentpétervárra. A szállítás és a fosztogatás során számos kötet megsemmisült, Burmeister műve azonban sértetlenül átvészelte a megpróbáltatásokat.

A lengyel–szovjet háborút lezáró 1921-es rigai békeszerződés rendelkezései alapján a Załuski-gyűjtemény egy részét 1923 és 1934 között visszaszolgáltatták Lengyelországnak. Az Asinaria is a hazakerült kötetek között volt, ám jelentőségét ekkor senki sem ismerte fel.

Lengyelország 1939-es német megszállása után a náci hatóságok átszervezték Varsó könyvtári rendszerét, majd az 1944-es varsói felkelés leverését követően módszeresen elkezdték megsemmisíteni a város kulturális örökségét. Ekkoriban több könyvtár gyűjteményét felgyújtották, köztük a Krasiński Könyvtár épületében őrzött könyveket is, Burmeister műve azonban ismét megmenekült, feltehetően azért, mert idegen nyelvű nyomtatványként a Varsói Egyetemi Könyvtárban maradt, és nem került át a később elpusztított gyűjteménybe.