Aranylemezt adományozott Jupiternek a római hadsereg egyik kiemelt beszállítója

2026. október 23.-Múlt-kor

Egy a mai Grúzia területén található egykori római erődben feltárt aranylemez görög nyelvű felirata azonosította a Dolichei Jupiter-kultusz egyik legkorábbi ismert adományozóját. A lelet részletes epigráfiai elemzését a Varsói Egyetem Földközi-tengeri Régészeti Központjának kutatócsoportja egy 2026-ban megjelent tanulmányban tette közzé: a felfedezés bepillantást enged az ókori keleti vallások terjedésébe, valamint a római hadsereg logisztikai hálózatának és civil kapcsolatrendszerének működésébe.

Összefoglaló
  • Grúzia területén egy ókori római erődben arany fogadalmi lemezt tártak fel a régészek.
  • A Kr. u. 2. századi lelet a Dolichei Jupiter-kultusz egyik legkorábbi feliratos emléke.
  • A felirat egy gazdag kereskedőt azonosít a római hadsereg feltételezett hadtápbeszállítójaként.

A Fekete-tenger keleti partvidékén fekvő ókori Apszarosz erődjében megtalált, stilizált falevelet formázó aranylemez egy korábban tett eskü beváltásaként szolgált. A 2026-os publikáció rámutat, hogy az adományozó hálából vagy egy teljesült kérés viszonzásaként ajánlotta fel az értékes tárgyat a felirat szerint a „dolichei istennek”. A görög nyelvű szöveg sikeres olvasata egyúttal a fogadalmi ajándékot finanszírozó személy nevét is felfedte, aki a térségben ritkának számító Thraszümédész névre hallgatott.

A lengyel-grúz régészeti expedíciót vezető Radosław Karasiewicz-Szczypiorski a rendelkezésre álló ókori források alapján egy konkrét történelmi személyhez kötötte az adományozót. A hipotézis szerint a feliraton szereplő férfi azonos azzal a vagyonos kereskedővel, akinek a neve a Krími-félszigeten fekvő Tauriai Kherszonészosz, valamint a Fekete-tenger nyugati partvidékének feliratain is felbukkan.

Az epigráfiai emlékek tanúsága szerint a Kherszonészoszban tevékenykedő Thraszümédész saját kereskedelmi flottával rendelkezett, a helyi városi tanácstól pedig vám- és adómentességet kapott az áruk tengeri szállítására. A kutatók megállapították, hogy a férfi nagy valószínűséggel a római hadsereg egyik kiemelt beszállítója volt.

A gazdag kereskedő és az apszaroszi helyőrség közötti kapcsolatot a katonai csapatmozgások magyarázzák. A krími Kherszonészoszban a római Legio V Macedonica alakulatai állomásoztak. Az Apszaroszban feltárt bélyeges téglák bizonyítják, hogy ugyanezen légió bizonyos cohorsait a Kr. u. 2. század 30-as éveiben a fekete-tengeri erődbe vezényelték át. A bevált kereskedelmi partnerként működő Thraszümédész vélhetően követte a katonai megrendelőit a keleti partvidékre, és ott-tartózkodása során helyezte el a drága fogadalmi ajándékot.

Az aranylemez mellett a régészek egy bronzszobrocskát is találtak a közelben, amely egy bika hátán ülő sast ábrázol. A bika és a sas klasszikus ikonográfiai attribútumai Dolichei Jupiternek, akit a hagyomány szerint egy bika hátán álló, fegyveres istenségként jelenítettek meg. A két lelet együttes jelenléte arra utal, hogy az erődben egy elkülönített kultuszhely, valószínűleg egy kisebb szentély működött. A római határvédelmi erődökben az ilyen vallási központokat jellemzően a katonák, tisztek vagy a helyőrséghez kötődő civilek magánadományaiból hozták létre, és a helyi közösség hitéletének központjává váltak.

A Dolichei Jupiter-kultusz eredetileg a mai Törökország és Szíria határvidékén fekvő Doliche városának helyi istenségéből nőtt ki, amelyet a rómaiak később Iuppiter Optimus Maximus Dolichenus néven azonosítottak a saját főistenükkel. A vallás különösen a római hadsereg kötelékében szolgált katonák körében vált rendkívül népszerűvé, fénykora pedig a Kr. u. 2. század második felére és a 3. század elejére tehető. Az apszaroszi leletek ugyanakkor Traianus és Hadrianus császárok uralkodásának idejéből, a Kr. u. 2. század elejéről származnak, ami lényegesen korábbi fázist képvisel a kultusz birodalmi elterjedésében.

A fekete-tengeri garnizonok fontos közvetítő szerepet játszottak a keleti hitvilág nyugati irányú áramlásában. Apszarosz földrajzilag viszonylag közel feküdt a szíriai-anatóliai régióhoz, így a katonai logisztikai hálózatok és az olyan kereskedők mozgása, mint Thraszümédész, ideális csatornát biztosítottak a javak és az eszmék cseréjéhez. Az újonnan elemzett felirat megerősíti a történészek azon álláspontját, hogy a Római Birodalom peremvidékein állomásozó légiók nemcsak a határok védelmét látták el, hanem a kulturális és vallási integráció legfőbb mozgatórugói is voltak.