Ritka muskétatöredékeket találtak az 1792-es dubienkai csatatéren

Ritka, 18. századi elöltöltős muskéta csövének töredékeit azonosították a kelet-lengyelországi dubienkai csatatér térségében. A sérült fegyveralkatrészek a feltételezések szerint a lengyel csapatok 1792-es visszavonulása során kerülhettek a földbe.

Az uchańkai csatatéren és a dubienkai község környezetében végzett régészeti kutatások során a szakemberek egy elöltöltős, sima csövű kovás puska erősen korrodálódott darabjaira bukkantak. A munkálatokat a gorzkówi Lubelszczyzna Történelmi Alapítvány tapasztalt fémkeresős munkatársai hajtották végre hivatalos régészeti engedélyek birtokában. A két nagyobb, egymáshoz közel fekvő csőtöredék 41, illetve 21 centiméter hosszú. A fegyveralkatrészek nem illeszkednek közvetlenül egymáshoz, ami egyértelműen arra utal, hogy a cső középső szakasza még a föld alatt pihenhet, vagy a múltban máshová került.

A feltárt fegyvercsövet a vizsgálatok alapján a múltban szándékosan vagy harci cselekmények során meghajlították és eltörték, ugyanakkor a puska más alkatrészei nem kerültek elő a közvetlen közelből. A hosszabbik megmaradt darab a farfekrész (zárócsavar) körüli szakaszt foglalja magában, beleértve a lőportartó kamarát és a gyújtófuratot, míg a rövidebb elem a torkolati részt alkotja.

A fegyvercső profilja nagyrészt kör alakú, amely a farfekrész felé haladva nyolcszögletűvé válik. A cső átmérője a torkolatnál megközelítőleg 21 milliméter, míg a hátsó szakaszon 25 milliméteres vastagságot ér el. A leleten fémből készült szerelékek is láthatók, amelyek valószínűleg a cső alatt elhelyezett töltővessző rögzítésére és megvezetésére szolgáltak.

A kutatók a GPS-technológiával pontosan rögzített lelethelyszín alapján megállapították, hogy a töredékek a lengyel erők 1792-es visszavonulási útvonalán feküdtek. A szakemberek kiemelték, hogy a hasonló méretű fegyveralkatrészek megtalálása rendkívül ritkának számít a kora újkori csatatereken. Az ütközeteket követően az elhagyott és megrongálódott fegyverek értékes nyersanyagnak számítottak, amelyeket az újrahasznosítás, a javítás vagy a fém kinyerése céljából szinte azonnal összegyűjtöttek. A régészek emiatt leggyakrabban csak a harc közben véletlenül elvesztett lőszereket, apróbb zárszerkezeti elemeket vagy vereteket találnak a harctereken, nem pedig egy fegyver meghatározó, nagyméretű részeit. Bár a szakértők nem zárták ki teljesen egy későbbi, 19. századi vadászfegyver lehetőségét, a mechanikai sérülések és a katonai leletek nagy koncentrációja a területen a harctéri eredetet valószínűsíti.

A dubienkai csata a lengyel-orosz háború egyik legjelentősebb fegyveres összecsapása volt, amely az 1791. május 3-i lengyel alkotmány védelmében robbant ki. A felvilágosodás eszméin alapuló, Európában elsőként megalkotott írott polgári alkotmány mélyen sértette a szomszédos nagyhatalmak, különösen a cári Oroszország geopolitikai érdekeit.

Nagy Katalin orosz cárnő a lengyel konzervatív nemesség egy részével szövetkezve közel 100 000 fős hadsereget indított a reformokat bevezető Lengyel-Litván Unió ellen. A többszörös túlerőben lévő orosz csapatok fokozatosan szorították vissza a lengyel erőket, amelyek a Nyugati-Bug folyó mentén kísérelték meg a szervezett védekezést.

Az 1792. július 18-án megvívott dubienkai ütközetben a Tadeusz Kościuszko által vezetett, mintegy 5000 fős lengyel hadtest hősies ellenállást tanúsított a 25 000 fős orosz sereggel szemben. A lengyelek a terep adottságait és a sebtében kiépített tábori erődítéseket kihasználva órákon át verték vissza a cári rohamokat, súlyos veszteségeket okozva a támadóknak. A lőszerkészletek kimerülése és a bekerítés veszélye miatt azonban Kościuszko tábornok végül a szervezett visszavonulás mellett döntött az esti órákban. A források szerint a hátráló lengyel csapatoknak folyamatos utóvédharcokat kellett vívniuk az őket üldöző orosz egységekkel.

A most feltárt fegyvertöredékek a kutatócsoport reményei szerint fontos támpontot nyújthatnak az összecsapás ezen végső, eddig régészetileg kevésbé dokumentált fázisának rekonstruálásához.