Röntgensugarakkal vizsgálták a dél-ázsiai pálmalevél-kéziratok eredetét

Modern röntgenes technológiák és gépi tanulás segítségével tárták fel a történelmi pálmalevél-kéziratok készítésének és anyaghasználatának jellemzőit; a kutatás eredményeit bemutató tudományos tanulmány az npj Heritage Science című folyóiratban jelent meg. A módszer lehetővé teszi a rendkívül sérülékeny kulturális emlékek roncsolásmentes, rétegenkénti elemzését és földrajzi beazonosítását.

A nemzetközi kutatócsoport összesen 160 anyagot, köztük 85 eredeti kéziratot és 75 modern referenciamintát vizsgált meg. A dél- és délkelet-ázsiai gyűjteményekből származó leleteken végzett méréseket a hamburgi DESY kutatóközpont PETRA III röntgenforrásánál, valamint a grenoble-i Európai Szinkrotronsugárzási Létesítménynél (ESRF) hajtották végre.

A projekt legnagyobb előnye a roncsolásmentesség volt, így a történelmi objektumokból nem kellett fizikai mintát venni. Laura Gallardo, a Hamburgi Műszaki Egyetem kutatója és a tanulmány első szerzője kiemelte, a különböző szinkrotron-technikák kombinálásával a kéziratok anyagának rétegei egyetlen kísérlet során, szisztematikusan olvashatóvá váltak.

A tudósok három különböző röntgenes eljárást ötvöztek a levelek fizikai és kémiai tulajdonságainak feltérképezéséhez. A kismetszögű röntgenszórás (SAXS) a rosthálózatok szerkezetéről és orientációjáról szolgáltatott adatokat, míg a nagyszögű röntgenszórás (WAXS) a kristályos cellulóz és az amorf anyagok arányát mutatta ki. A röntgenfluoreszcencia (XRF) segítségével a kémiai elemek eloszlását térképezték fel a felületeken. A szakemberek a mérési adatokat gépi tanulási algoritmusok segítségével elemezték, így a szerkezeti és kémiai jellemzők együttes vizsgálatával képesek voltak különbséget tenni a felhasznált alapanyagok között.

Az eredmények alapján a vizsgált pálmanemzetségek anyagjellemzőik alapján megbízhatóan megkülönböztethetők egymástól, és ezeket a különbségeket a levelek eredeti feldolgozási folyamata még határozottabbá tette. A földrajzi származás megállapítása ugyanakkor összetettebb feladatnak bizonyult a kutatók számára. A Srí Lankáról és Dél-Indiából származó minták jelentős anyagi hasonlóságot mutattak, ami a rokon feldolgozási hagyományokra utal.

Ezzel szemben a thaiföldi leletek egyértelműen eltérő anyagprofilt rajzoltak ki, ami az ottani régiók egyedi gyártási eljárásaira vezethető vissza. Patrick Huber, a hamburgi kutatócsoport vezetője hangsúlyozta, hogy az anyagadatok önmagukban még nem adnak teljes bizonyosságot a származási helyről, így azokat a kodikológiai és történeti bizonyítékokkal együtt kell értelmezni.

A pálmaleveleket az ókortól kezdve a 19. századig széles körben alkalmazták íráshordozóként Dél- és Délkelet-Ázsiában. A papír térhódítása előtt a vallási szövegeket, az irodalmi műveket, a jogi szabályozásokat és a tudományos ismereteket szinte kizárólag ezeken a növényi felületeken rögzítették. A levelek előkészítése rendkívül munkaigényes folyamat volt, a nyers növényi részeket főzték, szárították, csiszolták, majd gyakran különböző olajokkal kezelték a tartósság és a rugalmasság növelése érdekében. A feliratokat jellemzően fém íróvesszővel karcolták a felszínbe, majd a vonalakat korom és olaj keverékével tették láthatóvá, mielőtt a lapokat zsinegekkel összefűzték volna.

A trópusi éghajlat nedves és meleg viszonyai, valamint a kártevők pusztítása miatt a pálmalevél-kéziratok fennmaradási aránya viszonylag alacsony, a legtöbb megmaradt példány csupán néhány évszázados.

Giovanni Ciotti, a Bolognai Egyetem kutatója szerint a most bemutatott anyaganalitika olyan összefüggéseket tárhat fel, amelyek a puszta szövegből vagy a formából nem lennének kiolvashatók. A fizikai és kémiai ujjlenyomatok azonosítása hozzájárul a korabeli ázsiai kereskedelmi hálózatok, a tudásátadás útvonalai és az eltűnt kézműves hagyományok pontosabb feltérképezéséhez. Az új technológia a történettudomány és a természettudományok ötvözésével eddig ismeretlen lehetőségeket biztosít a kéziratkutatás területén.