Tizenkilencedik századi svéd rúnakövet találtak a kanadai vadonban
Különleges, rúnákat tartalmazó sziklafaragványt vizsgáltak meg a régészek a kanadai Ontario tartomány északi vadonjában. A szakemberek megállapították, hogy az elsőre viking kornak tűnő lelet valójában egy 19. századi, svéd nyelven íródott keresztény imádság.
- Egy kidőlt fa gyökerei alatt 255 rúnából álló kőfaragványra bukkantak a kutatók.
- Az Ontario tartomány északi részén azonosított lelet a tizenkilencedik századból származik.
- A felirat nem viking kori, hanem a svéd nyelvű Miatyánkot tartalmazza.
A Wawa település közelében fekvő lelőhelyre egy kidőlt fa hívta fel a figyelmet, amelynek gyökérzete alól egy korábban földdel borított sziklafelület bukkant elő. A kövön egy 1,2 méterszer 1,5 méteres kiterjedésű, összesen 255 rúnaírásos szimbólumot tartalmazó felirat látható. A szöveg mellett egy tizenhat alakot szállító csónak ábrázolása, valamint tizennégy darab X alakú jelzés is kivehető.
A helyszínt 2018-ban kezdte el vizsgálni Ryan Primrose, az Ontariói Régészeti Oktatási Központ igazgatója. A kutatócsoport éveken át titokban tartotta a felfedezést, hogy a nyilvános bejelentés előtt alapos tudományos elemzésnek vethessék alá a faragványt.
A szimbólumok azonosítása során a szakemberek hamar felismerték, hogy a jelek a Skandináviában történelmileg használt rúnaábécéhez tartoznak. Az ősi írásmód kezdetben felvetette annak lehetőségét, hogy a lelet a viking korból származik, ami alapvető kérdéseket vetett volna fel a kontinens korai európai kapcsolatairól.
Az eredet tisztázása érdekében Primrose felkérte Henrik Williamst, a svédországi Uppsalai Egyetem rúnakutató professor emeritusát a felirat elemzésére. A svéd szakember a helyszínen végzett vizsgálatok során megállapította, hogy a szöveg a Miatyánk svéd nyelvű fordítását tartalmazza. Az írásmód egy 1611-ből származó, majd a 19. század folyamán újra kiadott rúnás imádságoskönyv nyelvezetét tükrözi.
A felirat kiterjedése és a vésetek mélysége arra utal, hogy az alkotó jelentős időt és energiát fektetett a munkába. A svéd kutató megállapítása szerint a kemény kőzet megmunkálása hetekig tarthatott a megfelelő szerszámokkal. A nyelvészeti sajátosságok alapján az is egyértelművé vált, hogy a készítő szinte bizonyosan svéd származású volt. A levéltári kutatások logikus magyarázatot szolgáltattak a skandináv jelenlétre a kanadai vadonban. A 19. század folyamán az észak-amerikai szőrmekereskedelmet uraló Hudson-öböl Társaság számos svéd munkást foglalkoztatott a kanadai állomásain, amelyek egyike a lelet helyszínéhez közel eső Michipicoten településen működött.
A történelmi bizonyítékok és a kőzet mállásának mértéke alapján a régészek a faragvány keletkezését az 1800-as évek elejére vagy közepére teszik. Bár a lelet kora mindössze kétszáz évre tehető, ez a tény nem csökkenti a felfedezés kulturális jelentőségét. A szakemberek jelenleg arra keresik a választ, hogy egy svéd munkás miért áldozott heteket egy keresztény ima sziklába vésésére a lakatlan vadonban.
Az a körülmény, hogy a követ vastag talajréteg fedte, a szándékos betemetés gyanúját is felveti, ám az ásatások során nem kerültek elő olyan kísérő leletek, amelyek magyarázatot adnának a cselekedetre. A tizenhat fős csónak és a tizennégy X alakú jelzés pontos szimbolikája szintén megfejtetlen maradt.
Észak-Amerika északi területeinek 19. századi európai betelepülését nagymértékben a jövedelmező szőrmekereskedelem mozgatta. A hatalmas kiterjedésű brit gyarmati területeken a Hudson-öböl Társaság kiterjedt kereskedelmi hálózattal rendelkezett. A cég felvásárlóállomásai több ezer alkalmazottat foglalkoztattak a helyi őslakosoktól kezdve a skót és francia-kanadai prémvadászokon át a különböző európai nemzetiségű fizikai munkásokig. A most feltárt rúnakő ennek a sokszínű és zord körülmények között élő, távoli vidékeken szolgáló határvidéki társadalomnak egy rendkívül egyedi vallási mementója.
Ez is érdekelhet
A kutatócsoport jelenlegi legfőbb célja a lelőhely fizikai védelmének biztosítása és az esetleges bemutathatóság előkészítése. Primrose a terület tulajdonosával együttműködve bérleti jogot igényelt a helyszínre a további tudományos munka érdekében. A szakemberek megfelelő anyagi források bevonásával egy állandó védőépítményt kívánnak emelni a szikla fölé.
Az időjárás viszontagságaitól megóvott faragvány a tervek szerint a jövőben történelmi látványosságként nyílhat meg a nagyközönség előtt. Az ontariói vadonban hagyott imádság alkotójának személyazonossága és pontos indítéka azonban egyelőre a kanadai prémvadász-korszak megoldatlan rejtélye marad.
