Vaskori védelmi vonalat tártak fel Jütland nyugati részén

Kiterjedt, 2500 éves vaskori védelmi vonal maradványaira bukkantak a régészek Dániában egy útépítést megelőző feltárás során. A Museum Vest és a dán közútkezelő, a Vejdirektoratet közös közleménye szerint a leletegyüttes a jütlandi térség kulturális fejlődésének több évezredét öleli fel. A felfedezés legjelentősebb eleme egy egykori történelmi útvonalat lezáró cölöpsánc, amely egy eddig ismeretlen fegyveres konfliktusra utal.

A Varde és Korskro települések között, a 11-es főút mentén zajló leletmentő ásatások során a kutatók egy hosszú, sűrűn egymás mellé ásott lyukakból álló sávot azonosítottak Schæfergårde közelében. A Kr. e. 500 körüli időszakra datálható nyomok eredetileg egy cölöpfalat, vagyis egy fából épült védelmi rendszert alkottak.

Michael Alrø Jensen, a Museum Vest kurátora szerint az építmény egyértelműen bizonyítja, hogy a korai vaskorban a térség lakói külső fenyegetéssel néztek szembe. A szakemberek feltételezése alapján a helyi közösség egy északról érkező ellenséges sereg előrenyomulását próbálta megakadályozni a fizikai akadállyal.

A védelmi vonal elhelyezkedése a földrajzi és történelmi kontextus miatt is kiemelt jelentőségű. A mai 11-es főút nyomvonala a Drivvejen (Hajtóút) nevű ősi közlekedési folyosót követi, amely évszázadokon, sőt évezredeken keresztül Nyugat-Jütland legfőbb észak-déli irányú közlekedési artériája volt. Ennek az útvonalnak az ellenőrzése egyet jelentett a térségen áthaladó áruk, emberek és seregek mozgásának felügyeletével.

Bár a támadók és a védekezők pontos kilétét a régészek egyelőre nem tudták megállapítani, az építmény mérete egy jól szervezett, komoly földmunkákra képes társadalom jelenlétére utal. A kutatók az elkövetkező hetekben a sáncrendszer további szakaszainak feltárását tervezik.

A vaskori barikád csak az egyik részlete annak a kiterjedt kronológiai kirakósnak, amelyet a szakemberek a területen azonosítottak. A régió egyik védett halomsírjának vizsgálata során a régészek egy 4500 éves kő harci fejszét is a felszínre hoztak. A szakértők véleménye szerint a fegyvert státuszszimbólumként vagy sírmellékletként helyezték egy kőkorszaki harcos nyughelyébe.

Egy viszonylag kis kiterjedésű földrajzi területen a csapat az első földművelő közösségektől kezdve a bronz- és vaskoron át egészen a viking korig dokumentálta az emberi jelenlétet. Az előkerült házalapok, gazdasági épületek és az urnákat rejtő temetkezések sokat elárulnak arról, hogyan alakultak át a szórványos tanyák szervezett falvakká a régióban.

A Skandináv-félszigeten és a Jütlandon a kora vaskor, amelyet a kutatás prerómai vaskorként is emleget, jelentős társadalmi és éghajlati változások időszaka volt. A melegebb bronzkort követően a Kr. e. 5. századra az időjárás csapadékosabbá és hidegebbé vált, ami rákényszerítette a lakosságot a mezőgazdaság és az építészet átalakítására. Ekkor jelentek meg azok a jellegzetes, nagyméretű hosszúházak, amelyekben az emberek és az állatok egy fedél alatt teleltek át. A vaskohászat elterjedése fokozatosan átalakította a hadviselést is, mivel a vasfegyverek jóval hozzáférhetőbbek voltak, mint a drága, importált nyersanyagot igénylő bronzeszközök. A szűkülő erőforrások és a fegyverkezés átalakulása gyakori helyi konfliktusokhoz és a törzsi területek megszilárdításához vezetett.

A jütlandi ősi útvonalak, köztük a Drivvejen és a keletebbre futó Hærvejen (Hadsereg útja) kulcsszerepet játszottak az észak-európai történelemben. Ezek a szárazföldi folyosók biztosították a borostyánkereskedelmet, a haszonállatok terelését, később pedig a hadseregek felvonulását. Kim Jensen, a dán közútkezelő projektvezetője kiemelte, hogy a modern infrastruktúra-fejlesztéseket megelőző régészeti munka elengedhetetlen a múlt megismeréséhez, még mielőtt a munkagépek 2027-ben megkezdenék a tereprendezést.