Rekonstruálják a Stasi széttépett iratait

Mentették, amit lehetett

Felszámolása előtt a Stasinak még sikerült az anyagok 5%-át megsemmisíteni, ami ugyan nem tűnik soknak, de a kelet-német titkosrendőrség a történelem legnagyobb iratgyártója volt. A kommunista rezsim utolsó napjaiban több teherautónyi aktát küldtek az iratmegsemmisítőkbe, a végén pedig 45 millió papírlapot már kézzel téptek szét. Ez utóbbiak helyreállítására a berlini számítógépes szakemberek egy olyan rendszert találtak ki, amelynek segítségével össze lehet rakni a széttépet darabokat. Az új szoftverrel várhatóan öt év alatt végezhető el a munka.

A Stasi 91 ezer ügynököt foglalkoztatott a 16,4 milliós ország megfigyelésére (ez a szám a Gestapo embereinek háromszorosa). Az NDK titkosszolgálata kifinomultabb módszerekkel dolgozott, mint akár a Gestapo vagy a szovjet KGB: fizikai erőszakot csak ritkán alkalmazott, inkább lelkileg törte meg az embereket. A módszer bevált, több ezer "nem hivatalos alkalmazott" szolgáltatott információkat a barátairól, munkatársairól, házastársáról pénzért vagy különböző engedményekért.

1989-ben, amikor az akkori szocialista országok megnyitották a határaikat, több ezer NDK állampolgár szökött Magyarországon és Csehszlovákián keresztül nyugatra. Az országban tiltakozásokat szerveztek a korlátozások megszüntetését, szabad utazást és szólásszabadságot követelve. Október első hetében Drezdában a tiltakozók összetűzésbe kerültek a rendőrséggel. A letartóztatottakat a kormány "huligánoknak" bélyegezte. Október 9-én Lipcsében 70 ezer ember vonult az utcára. A Stasi engedélyt kért a békés tüntetés leverésére, de a kormány a pekingi Tiananmen téri események után nem akarta kihívni maga ellen a nemzetközi közvélemény felháborodását, így nem adta meg az engedélyt.

A következő héten már 120 ezren tüntettek, egy héttel később pedig 300 ezren. Novemberben megkezdődött a berlini fal lebontása. A Stasi vezetői ekkor még hatalmon voltak, és elrendelték a terhelő akták megsemmisítését. A lakosság azonban a vidéki városokban bizottságokat hozott létre, és őrséget állított a Stasi irodák elé, hogy megakadályozza a bizonyítékok eltüntetését. A berlini Stasi-ügynökök sokkal óvatosabban jártak el: egy helyiségbe gyűjtötték össze a papírokat, és két hónapon keresztül csak ezek megsemmisítésével foglalkoztak.

1990. januárjában a tüntetőknek sikerült bejutniuk a Stasi berlini központjába. Rögtön elkezdtek kutatni az archívum után. "Mindannyian a Stasi nyomása alatt éltünk. Tudtuk, hogy mindenről tudnak, de csak akkor értettük meg, mit is jelent ez, amikor megláttuk azt a rengeteg papírt" -mondja David Gill, aki akkoriban 23 éves volt, és kitették az egyetemről, mert az apja lelkész volt. Gill és önkéntes társai igyekeztek megmenteni mindent, amit csak lehet, még a kézzel összetépett papírokat is.

1. Mentették, amit lehetett
2. Feledés helyett feldolgozást