1943. szeptember 3-án kezdődött meg a brit és az amerikai erők olaszországi partraszállása, amely Mussolini fasiszta rezsimjének megdöntését és az ország déli részének felszabadítását eredményezte (északon egészen a háború utolsó napjáig kitartottak a tengelyhatalmak). A szövetségesek előrenyomulása többször megakadt, és előfordult, hogy a terep is a betervezettnél jóval nehezebbé vált – ilyen volt például a Nápolytól keletre található Vezúv környéke.

Ősi veszélyforrás

A hegy leghíresebb és legpusztítóbb kitörése i. sz. 79-ben történt, amely hamu és tufa alá temette Pompeji, Herculaneum, Oplontis és Stabiae városokat. Az aktív vulkán kisebb-nagyobb intenzitással azóta többször is kitört, körülbelül három tucat alkalommal. Ezek között volt, amelyik még a híres ókori esetnél is súlyosabb lehetett: míg a 79-es katasztrófa idejéből eddig körülbelül 1500 ember maradványa került elő, az 1631-es kitörésnek több mint 3000 áldozata volt a környező településeken.

Az ókori kitörés körülményei csupán nemrégiben kezdtek valójában ismertebbé válni a tudomány számára: Pompeji maradványaira először a XVIII. században bukkantak, a nagyobb régészeti ásatások pedig a XIX. században indultak meg. A második világháború idejére már a betemetett ókori város jelentős részét feltárták, így az emberek tökéletesen tisztában voltak azzal, hogy az időről időre felébredő „szomszédjuk” milyen pusztításra képes. A XX. század elején ráadásul már okozott gondot a Vezúv: 1906. április 5-én egy minden addiginál több lávát kibocsátó kitörés körülbelül 100 ember életébe került, és a Nápolyban és környékén tartandó olimpiai játékok tervét is keresztülhúzta.

Ezt követően még évtizedekig aktivitást mutatott a vulkán, és ez így történt a szövetséges invázió során is. Amikor 1943. szeptember 9-én az amerikai 5. hadsereg partra szállt Salernónál, és megindult északra, Róma felé, a Vezúv lábánál erős német ellenállásba ütközött, amelyet szeptember 29-re sikerült leküzdenie. Ezt követően Pompeji romjai már a szövetségesek kezén voltak. Az amerikaiak még 1943-ban létrehoztak két ideiglenes repülőteret: a hegytől északra levő Vesuviust és a délkeletre lévő Pompeiit.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. ősz különszám számában olvasható.