„Hogy őszinte legyek, Önnek és nekem homlokegyenest eltérő véleményünk van a kínaiakkal kapcsolatban. Ön talán emberi lényként bánna velük, én pedig disznónak tartom őket. Az ilyenekkel bármit megtehetünk” – fejtegette egy újságírónak 1937 decemberében Tanaka Rjukicsi alezredes a japán haderő Nanking lakosaival szemben tanúsított brutális bánásmódjának indokát. A császári katonák Kína egykori fővárosában 1937. december 13-tól kezdődően hat hét leforgása alatt mintegy negyedmillió kínai hadifoglyot és civilt mészároltak le különös kegyetlenséggel. A japánok nemre és korra való tekintet nélkül gyilkoltak meg mindenkit, aki az útjukba került, s közben nők ezreit erőszakolták meg. Bár a japán kormány 1995-ben bocsánatot kért a háborús bűnökben sajnálatos módon bővelkedő XX. század egyik legbrutálisabb tömeggyilkosságáért, a több mint 80 évvel ezelőtti események értelmezése még ma is az egyik legneuralgikusabb pontja az egyébként is feszült kínai–japán viszonynak.

Japán terjeszkedés

A nyugati mintára bevezetett gazdasági, politikai és katonai reformok révén megerősödő Japán nyíltan hangoztatott célja a XIX. század végétől kezdve egy ázsiai gyarmatbirodalom kiépítése volt. A japánok 1895-ben Tajvant, 1910-ben pedig Koreát is elfoglalták. A császári csapatok már 1931-ben meghódították Mandzsúriát, ahol Mandzsuko néven hozták létre bábállamukat. Az ország militarista-nacionalista vezetői azonban nem elégedtek meg ennyivel. Számos kisebb incidens után Japán 1937. július 7-én háborút indított Kína ellen. A császári haderő először Pekinget vette be, majd több hónapos – augusztustól decemberig tartó – véres ostrom után Sanghajt is meghódította. A következő lépés Kína akkori fővárosa, Nanking volt.

A kontinensnyi országot irányító Kuomintang-vezető, Csang Kaj-sek világosan látta, hogy csapatai nem lesznek képesek megvédeni a fővárost, ezért november végén jelentős haderővel együtt Nankingból az ország középső területein található Csungkingbe költözött. A főváros védelmét egy szegényesen felszerelt, kevéssé képzett, néhány tízezer fős seregre bízta.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2021. ősz különszám számában olvasható.