130 éve született Bárány Róbert

Az emberi fül kutatója

Édesapja Bárány Ignác banktisztviselő, édesanyja, Maria Hock egy ismert prágai tudós lánya volt, az ő intellektuális befolyása határozta meg a családi légkört. Róbert - hat gyermek közül a legidősebb - már Bécsben született, nem bizonyos, de valószínű, hogy értett magyarul is. Kiskorában csont-tuberkulózis támadta meg, így térdei élete végéig merevek maradtak, mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy teniszezzen, túrázzon.

Iskolái során mindvégig kiváló tanuló volt, 1900-ban szerzett szülővárosában orvosi diplomát, majd különböző német klinikákon folytatott belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat. 1905-től a bécsi egyetem fülészeti klinikáján dolgozott, 1909-től docensként. Az emberi fül működését Bárány előtt jobbára csak állatkísérletek nyomán, elméletileg vizsgálták. Bárány volt az, aki emberekre is kidolgozta a vesztibuláris funkciók vizsgálati módszereit, amelyeket "Az ívjárat-apparátus élettana és kórtana emberben" című művében foglalt össze.

Bárány figyelmét egy egyszerű gyakorlati észlelés terelte a belső fül egyensúlyrendszerére. Feltűnt neki, hogy azok a páciensek, akin vizsgálat előtt fülmosást végzett, gyakran elszédültek - méghozzá csak akkor, ha a víz túl hideg avagy túl meleg volt. (Ennek az a magyarázata, hogy a belső fül ívjárataiban keringő folyadék hőmérséklete 37 fok, és ha a hőmérséklet változik, más és más ívjáratba vándorol, ami szédülést okoz.)

Bárány azt is felismerte, hogy a belső fül vesztibuláris apparátusának zavarai kóros körülmények között olyan kísérő tünetekkel járnak, mint a szemgolyók valamely irányú oda-vissza csapó mozgása (nystagmus). A jelenség egy élettani reflexmechanizmusnak felel meg, és Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik, hiánya pedig kóros jellegű. E reflex vizsgálata a Bárány-féle félremutatási kísérletek kiváltásával alkalmasnak bizonyult a kisagyvelő, mint a mozgási műveltek központja daganatos vagy tályogos gócainak kimutatására.

1. Az emberi fül kutatója
2. Háború és Nobel-díj