100 éve született Samuel Beckett író

A magányos vándor

Dublini középosztálybeli protestáns családból származott, apja építési ellenőr, anyja ápolónő volt. 14 éves korától a dublini Trinity College-ban tanult, ott, ahol annak idején Oscar Wilde is. Csendes, zárkózott gyermek volt, ahogy egyszer gyermekkorára visszatekintve megjegyezte: csekély tehetsége volt a boldogsághoz. A magányos gyerekből magányos fiatalember lett, aki néha annyira lehangolt volt, hogy naphosszat csak feküdt az ágyában, s akit csak sok idő és megfelelő mennyiségű ital segítségével lehetett hosszabb társalgásra rávenni. A nők mindezek ellenére kedvelték, ám ő nem akarta senkivel megosztani magányát.

1928-ban Párizsba ment és angol lektor lett az École Normale Supérieure-ön. Nem sokkal megérkezése után közös ismerősük bemutatta James Joyce-nak, akinek hamarosan a tanítványa és barátja lett. 1929-ben esszét írt Joyce-ról, amelyben megvédte őt a közérthetőséget követelő közönség támadásától. 1930-tól a dublini Trinity College francia lektoraként működött, s megnyerte első irodalmi díját - 10 fontot - Poroszkóh című művéért, amelyen Descartes filozófiájának hatása érződött. 1931-ben írt Proust-esszéjében már körvonalazódott világképe, amely szerint az életben a szenvedés és az unalom időszakai váltakoznak. Ugyanebben az évben feladta állását a főiskolán, s megkezdte vándorlását. Útja Írországon, Franciaországon, Anglián és Németországon át vezetett, s ezalatt verseket és történeteket írt, s alkalmi munkákat vállalt, hogy megéljen. Utazásain számos csavargóval, vándorral találkozott, későbbi írásainak legmarkánsabb figuráit ezekből az alakokból keltette életre.

Vándorlásai alatt akárhányszor Párizsban járt, felkereste Joyce-ot, ám e látogatásokon - a szóbeszéd szerint - mindketten némán üldögéltek önnön szomorúságukkal eltelve. 1938-ban Londonban megjelentette Murphy című regényét, majd végleg visszaköltözött Párizsba. Nem sokkal ezután az utcán tüdőn szúrta egy férfi, aki pénzt akart tőle kérni. Beckett kórházba került, majd felépülése után meglátogatta a börtönben támadóját, akitől megkérdezte, miért szúrta meg. "Nem tudom, uram" - hangzott a felelet, s ez a mondat újra és újra visszatért Beckett későbbi műveiben.

A második világháború alatt csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz, majd 1942-ben - amikor csoportjának néhány tagját letartóztatták - francia születésű feleségével, Suzanne Dumesnillel a németek által meg nem szállt területre menekült. 1945-ben tértek vissza Párizsba, s ekkor kezdődött írói működésének legtermékenyebb időszaka. Megírta regénytrilógiáját, amelynek első része, a Molloy (1951) részleteiben az Odüsszeia és az evangéliumok parafrázisa. Folytatása a Malone meghal (1951), amelynek fő alakja egy kórházi ágyon fekve látja szeme előtt elvonulni egy élet valós vagy képzelt eseményeit, amelyek groteszk halálba torkollnak. A harmadik rész A megnevezhetetlen (1953) egy test nélküli tudat óriásmonológja.

1. A magányos vándor
2. Aki Godot-ra várt