Bosszú sósavval: Egy példátlan bűncselekmény a Kádár-korszakból

Ezen forrásközlésben egy 1962. március 20-án a budapesti VI. kerületben történt élet elleni bűncselekményt mutatok be a büntetőügy Budapest Főváros Levéltárában fellelhető iratai alapján. Az elkövetőt annak ellenére ítélték halálra és hajtották végre az ítéletet, hogy az általa egyértelműen emberölés céljával megtámadott két gyermek végül életben maradt. Miután hasonlóról nem tudni, ez a tény adja a sósavval elkövetett emberölési kísérlet bűntörténeti jelentőségét.

Dulai Péter:  Neki is sósavat öntsenek a szájába! Népharag és példa nélküli ítélet az utolsó előtti női kivégzett büntetőügyében című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 22. évfolyamának 4. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.

Bevezető

A Magyarországon hazai bíróságok jogerős ítélete alapján kivégzettekről hiánytalan és minden korszakra kiterjedő lista nem áll rendelkezésre.

A Nemzeti Emlékezet Bizottságának részvételével folyó kutatás során az 1945. február 4-től az utolsó halálbüntetés végrehajtásáig, 1988. július 14-ig állították össze a vonatkozó névsort. A kutatás vezetői kiemelik, hogy „Az egyes büntetőügyeket elemezve, mint például az 1956-os forradalom utáni megtorló perek esetében, rendre bebizonyosodott, hogy nem egy szabadságharcost, politikai ellenállót ítéltek részben vagy egészében köztörvényes vádak alapján halálra. Az ártatlanság vagy bűnösség eldöntése tehát minden kivégzett esetében külön vizsgálatot igényel.”

A több mint ezerkétszáz nevet tartalmazó táblázatban huszonnyolc női kivégzett neve szerepel. Ezen nevek közül a vonatkozó bűnügyi iratok tanulmányozása alapján négy személyről jelenthető ki egyértelműen, hogy büntetőügyükben köztörvényes bűncselekmény elkövetése miatt született jogerős, végrehajtott halálos ítélet. A négy kivégzett közül három személyt emberölés minősített esetében ítélték el. Egyiküket, Szabó Imrénét azonban „csak” emberölési kísérletért sújtották az abban az időszakban kiszabható legsúlyosabb büntetéssel.

Az alábbiakban a jogerős bírósági határozat alapján idézek az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból, a Legfelsőbb Bíróság által jogerőre emelt ítéletből, annak indoklásából, valamint az elítélt kegyelmi kérvényének elutasításához kapcsolódó dokumentumokból. A büntetőügyben keletkezett releváns iratokat a Budapest Főváros Levéltára őrzi.

A sósavas támadás előzményei

Elsőként röviden összefoglalom a hazai kriminalisztika történetében példátlan bűncselekményt. A rossz családi körülmények közt nevelkedett Szabó Imréné (szül.: Simon Teréz) már tizennégy éves korától kezdve dolgozni kényszerült. Háztartási alkalmazottként és takarítónőként próbált megélni, majd a fővárosba költözése után házasságot kötött Szabó Imrével, akivel rövidesen elváltak. 1960 novemberében ismerkedett meg a családos Makkó Tiborral, akivel másfél évig szerelmi kapcsolatban voltak.

Makkó Tibor számára később terhessé vált ez a kapcsolat, de hiába közölte szeretőjével, hogy be kívánja fejezni a mindenki előtt titkolt viszonyt, Szabóné nem volt hajlandó lemondani a férfiről. „Makkó Tibor a találkozásaik alkalmával többször is ajánlotta a vádlottnak, hogy próbáljanak szakítani. […] Egy ilyen vitatkozás alkalmával – 1961. nyarán – Makkó Tibor kijelentette, hogy ezt nem bírja tovább és bejelenti a rendőrségen. El is ment a VI. kerületi kapitányságra – ahová vele együtt elment a vádlott is – azonban mivel sokáig kellett várakoznia, elállt a szándékától.”

Szabó Imréné munkalehetőséget és ideggyógyászati kezelésre kapott orvosi beutalót is elutasított azért, nehogy elszakadjon Makkó Tibortól, aki „1962. február 8.-át követően kerülte a vádlottal való találkozást.” 1962. március 20-ra, a bűncselekmény napjára mégis találkozót beszéltek meg, amelyet a férfi sikertelenül próbált meg elkerülni.

Végül Makkó Tibor munkahelyénél játszódott le nyilvános jelenet köztük, amely során a nő kijelentette, hogy „...megállj, borzalmas dolgokat fogok neked okozni, amikre nem gondolsz, olyant, amilyent te okoztál nekem.” Szabó Imréné hazafelé, a VI. kerületi Benczúr utcai lakására tartva határozta el, hogy megöli Makkó Tibor két gyerekét és az anyjukat, vagy, ha ez nem sikerül, sósavval leönti, így egész életére elcsúfítja őket.

Dulai Péter Neki is sósavat öntsenek a szájába! Népharag és példa nélküli ítélet az utolsó előtti női kivégzett büntetőügyében című tanulmánya az ArchívNet internetes folyóirat 22. évfolyamának 4. számában jelent meg, és az alábbi linkre kattintva teljes egészében olvasható.