Bőrkelyheket és selyemreverendákat találtak a fromborki kriptában

Újabb jelentős eredményekkel szolgáltak a régészeti vizsgálatok a lengyelországi Frombork székesegyházában, amely évszázadok óta a warmiai egyházi vezetők egyik kiemelt temetkezési helyének számít. A Visztulai-öböl fölé emelkedő templomban többek között Mikołaj Kopernik kanonok is nyugszik, akinek földi maradványait 2005-ben fedezték fel a padló alatt.

A jelenleg zajló feltárások a fromborki székesegyház kanonoki kriptájára összpontosítanak, és már most számos olyan lelet került elő, amely jelentősen árnyalhatja a korabeli egyházi temetkezési szokásokról alkotott képet.

A feltárás során Lengyelország eddigi legjelentősebb selyem miseruha-gyűjteményére bukkantak, amelyhez ritkaságszámba menő darabok, például selyemreverendák is tartoznak. Emellett különféle vallási tárgyak, relikviakeresztek is előkerültek, amelyek eredetének tisztázása további vizsgálatokat igényel.

A sírokban talált tárgyak között rózsafüzérek és ostyát tartalmazó kelyhek is szerepelnek. A fából készült példányok ugyan nem számítanak szokatlannak, viszont a bőrből és papírból formáltak azonban eddig szinte teljesen ismeretlenek voltak.

A kutatások során liturgikus ruhák elemeit és koporsóborításokat is azonosítottak. Selyempárnák, dalmatikák és palliumok részei is előkerültek. Megmaradásuk a kripta sajátos mikroklímájának köszönhető. A kutatás az egyházi öltözködés változásairól, a szövéstechnikákról és a selyemkereskedelem útvonalairól is értékes információkkal szolgálhat.

A feltárás lényege

A projekt egyik legfontosabb célja azonban továbbra is egy régi rejtély megoldása: a kutatók szeretnék megtalálni Łukasz Watzenrode, Kopernik nagybátyjának sírját, valamint más 16. századi püspökök nyughelyét.

A fromborki székesegyház egyfajta föld alatti temetőként is értelmezhető: püspökök, kanonokok és világi személyek egyaránt nyugszanak itt. A legkorábbi temetkezések még az első templom idejére nyúlnak vissza, amelyet a 13. század végén emeltek, miután az egyházi központ Braniewóból Fromborkba került.

A fromborki székesegyház lényegében egy kiterjedt, föld alatti temetkezési helynek is felfogható. Már a 17. század második felében felmerült az aggodalom, hogy ez az épület szerkezetére is kockázatot jelenthet. Ennek hatására 1682-től a sírfeliratok falra helyezése csak püspöki jóváhagyással történhetett.

Később, 1709-ben döntés született egy közös temetkezési helyet biztosító kripta kialakításáról. Az első temetésre itt 1739-ben került sor, amikor Piotr Maria Ruggieri kanonokot helyezték örök nyugalomra, majd idővel további kanonokok is ide kerültek. A legújabb kutatások során számos koporsót sikerült beazonosítani.

A kripta sorsa azonban tragikus fordulatot vett 1945-ben, amikor szovjet katonák feldúlták, és állapota mindmáig rendezetlen. A 20. század elejére a nyughely teljesen betelt, így a warmiai kanonokok számára új sírkamrát kellett keresni.

Egyelőre azt a lehetőséget is vizsgálják, hogy a jelenlegi feltárási terület alatt egy korábbi, kisebb kripta húzódhat, amely további temetkezéseknek adhatott helyet. A szakemberek szerint a kutatás jelenlegi állása több kérdést vet fel, de a leletek feldolgozása után részletesebb képet kaphatunk.