2020. tél: Legendás anyósok
ITT támogathatsz bennünket

Ő maga nehezen fogant meg, ellenben rengeteg utódott nemzett az Isten ajándékának tartott Napkirály

2020. október 22. 08:40 Hámori Nagy Zsuzsanna

A Napkirály és az atyai örökség

Az ötödik életévében trónra lépő XIV. Lajos ragaszkodása apjához és annak politikájához elsősorban Mazarin bíboros mint főminiszter megtartásában nyilvánult meg, akit aztán haláláig a posztján hagyott. A leendő Napkirály külpolitikáját a harmincéves háború végső szakaszában, Spanyolország és a Német-római Birodalom elleni döntő harcok idején anyja és a bíboros határozták meg; ők hűen követték az elődeik, XIII. Lajos és Richelieu bíboros által meghatározott irányvonalat.

A gyermek király így a Franciaország számára előnyös vesztfáliai békét írhatta alá 1648-ban, éppen akkor, amikor a háborús terhek elviselhetetlensége és a kormányzással való elégedetlenség miatt szárba szökött az úgynevezett Fronde-mozgalom. Az uralkodó ellen lázadó főnemesség és az ellenséges Párizs városa több évre megkeserítette az ifjú király életét, akinek egy alkalommal el is kellett menekülnie a fővárosból. Mindez olyan mély nyomot hagyott benne, hogy személyes uralma kezdetétől, 1661-től egyik fő célkitűzése atyja versailles-i vadászkastélyának megnagyobbítása és az udvar odaköltöztetése lett.

Az 1680-as évekre többé-kevésbé megvalósuló hatalmas vállalkozással nemcsak a korábban oly barátságtalan Párizst hagyta maga mögött, hanem a harcias nemességet is udvari arisztokráciává szelídítette. A XVII. század végére Európa vezető hatalmává emelkedő Franciaország középpontja, a versailles-i udvartartás mindenhol divatot teremtett: nemcsak az építészet, hanem a kertművelés, a művészetek, az udvari etikett vagy éppen a diplomácia terén. Mindeközben arról sem szabad elfeledkezni, hogy a Napkirály – híres építészei véleményével szembemenve – mindvégig ragaszkodott atyja eredeti vadászkastélyának megőrzéséhez, amely így ma is a versailles-i kastély részét képezi az épület közepén.

A XIII. Lajos és Richelieu bíboros által lefektetett alapokon, de XIV. Lajos és Mazarin bíboros idején tető alá hozott vesztfáliai béke megkötése után Franciaország továbbra is hadban állt Spanyolországgal. E konfliktust az 1659-es pireneusi béke zárta le, amelyet a Napkirály és Mária Terézia infánsnő házasságkötésével pecsételtek meg.

E dinasztikus házasság már korán gyümölcsözőnek bizonyult, így XIV. Lajosnak – apjával ellentétben – nem kellett az utódlás miatt aggódnia. Személyes uralma első évében, 1661-ben született meg első fia, Lajos, a fő trónörökös (Grand Dauphin). 1682-ben unokája, Lajos burgundi herceg (Dauphin), illetve megérte több dédunokája, köztük a jövendő XV. Lajosnak, Anjou hercegének születését 1710-ben.

A korszakban ritkaságnak számított, hogy egy uralkodó megérje utódainak több generációját, azonban a számos törvénytelen gyermeket is nemző Napkirály élete végét családi tragédia árnyékolta be: a korszakban még gyógyíthatatlan kanyaróban elhunyt mindkét trónörökös, továbbá gyermekeik egy része, így vált a trón várományosává a betegséget túlélő dédunoka.

A spanyol házasságot nemcsak sikeres családalapítás, hanem sikeres háborúk is követték, ezek révén Franciaország éppen XIV. Lajos uralkodása alatt érte el legnagyobb területi gyarapodását. Ennek a meggyőző külpolitikának, illetve a Bourbon-Habsburg házasságnak köszönhető, hogy az 1700-ban kihaló spanyol Habsburg-ház utolsó tagja, II. Károly király nem osztrák rokonaira, hanem a Napkirály másodszülött fiúunokájára, Fülöpre, Anjou hercegére hagyta végrendeletében a spanyol trónt. Ugyanis csak a francia monarchiát látta elég erősnek ahhoz, hogy egyben tartsa a spanyol birodalmat.

A végrendelet elfogadásából kibontakozó spanyol örökösödési háború zárta XIV. Lajos uralkodását, amelynek végén unokájának le kellett mondania minden, a francia trón felé fennálló jogáról, Franciaországban maradt testvéreinek pedig a spanyol trónra irányuló esetleges jövőbeli igényéről. Az elhúzódó háború Franciaország számára nem járt területi veszteséggel, azonban Spanyolország elvesztette számos, az anyaországgal földrajzi kapcsolatban nem álló területét. A XVII. század közepére, Mazarin bíboros idejére visszanyúló dinasztikus külpolitika azonban végső soron sikeresnek bizonyult, hiszen Spanyolország trónján ma is Bourbon uralkodó, VI. Fülöp ül.

Míg XIII. Lajosról elsősorban a gyenge, bábként mozgatott uralkodó hamis képe él a köztudatban, addig XIV. Lajosnak sokszor azt rótta fel az utókor, hogy túlságosan szerette a háborút. Az események mélyén azonban látni kell azt a szoros apa-fiú kapcsolatot, amely egy hosszabb távú, dinasztikus érzületbe helyezkedett, és amely mindenkor szem előtt tartotta az uralkodóház továbbélését.

A Napkirály területszerző külpolitikája sem lehetett volna sikeres, ha nem előzi meg atyjáé, amelynek gyümölcseit az utókor szüretelte le. Szimbolikus kapcsolatuk is fennmaradt: halálos ágyán XIV. Lajos elrendelte, hogy szívét a Saint Antoine utcai jezsuita templomban helyezzék örök nyugalomra – az apjáé mellett.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2020. tél: Legendás anyósok
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Súlyos ellentét alakult ki a hallgatag, visszahúzódó természetű XIII. Lajos és szépséges felesége, Ausztriai Anna között, mivel a nő a saját könnyelműsége miatt elvetéltLajosnak több összeesküvéssel is szembe kellett szállnia. Öccse, Gaston a trón mellett a feleségét is meg akarta szerezni. Utóbbit Buckingham hercege is.Isten ajándéka foggal született, így számos dajkát „elfogyasztott” (balra Longuet de La Giraudière kezében látható)A hosszú ideig haldokló király öt évig sem lehetett együtt fiával, akire nagyon büszke volt, és nem kis féltékenységgel gondolt feleségére, mivel a kis Lajos nagy bizalommal fordult hozzáA Napkirály példaképe a saját apja volt, akire szívesen emlékezett visszaIgen különleges módon a Napkirályt nem egyik fia, hanem dédunokája, XV. Lajos követte a trónon
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár