Baligang titkai: Kína első földműveseinek DNS-e új népvándorlási mintákat sejtet

Egy friss, a Nature Communications folyóiratban megjelent genetikai tanulmány új fényt vet Kína legkorábbi földműveseinek eredetére. A Pekingi Egyetem kutatói a Baligang lelőhelyen feltárt emberi maradványok DNS-ét vizsgálva kimutatták: az északi köles- és a déli rizstermesztő közösségek több mint 4000 évvel ezelőtt is keveredtek már egymással. Az eredmények drámaian új megvilágításba helyezhetik a neolitikus Kína népességmozgásáról és kulturális sokszínűségéről alkotott elképzeléseinket.

Baligang: az ősi földművesek találkozási pontja

A Pekingi Egyetem kutatói Huang Yani és Pang Yuhong vezetésével ötvennyolc neolitikus egyén genomját elemezték. A kiválasztott emberi maradványok egytől egyig a közép-kínai Baligang lelőhelyről származtak. Kiválasztásuk nem a véletlen műve volt: a Sárga-folyó medencéjének északi részén ugyanis kölestermelő földművesek, míg a Jangce medencéjének déli szemensénél rizstermelő csoportok éltek. Ebben a kevert régióban helyezkedett el Baligang. Ennek megfelelően a régészek arra voltak kiváncsiak, hogy az ősi lelőhely lakossága melyik csoporthoz tartozhatott: az északi, vagy a déli népességhez? A genetikai vizsgálatok azonban váratlan eredményeket hoztak: Baligang lakói valószínűleg az északi és a délkelet-ázsiai népcsoportok keveredéséből jöttek létre a korai neolitikum idején (vagyis Kr. e. 7000 körül).

Éghajlati változások és népvándorlás

A kutatók szerint 4200 évvel ezelőtt (Kr. e. 2200 körül) jelentős genetikai átrendeződés történt a régióban: a déli eredetű népesség aránya megnőtt Baligang környékén. Ez valószínűleg egy globális lehűlésnek volt köszönhető, ami miatt a Jangce-medence rizstermelői északabbra vándoroltak, kedvezőbb életkörülményekben reménykedve.

A korabeli társadalom szerkezete

A kutatás során egy Baligang környéki tömegsírban talált kilencven személy maradványait is részletesen megvizsgálták. A genetikai elemzések itt arra az eredményre jutottak, hogy a férfiak rokoni vagy törzsi kapcsolatban álltak egymással, míg a nők nem. Ez arra enged következtetni, hogy a baligangi közösség patrilokális volt – vagyis a házasság után általában a nők költöztek férjük családjához.

Mit árul el mindez Kína őstörténetéről?

A tanulmány egy új korszak kezdetét jelenti a kínai őstörténet kutatásában. Most már nem csupán régészeti adatok állnak ugyanis a kutatók rendelkezésére, hanem genetikaiak is. Baligang lakóinak kevertsége pedig egyértelműen bizonyítja: Kína már ebben a korai időszakban is egy sokszínű terület volt.