Ruhák fehérjevizsgálatával azonosították Marie Antoinette királyné súlyos betegségét

2026. november 19.-Múlt-kor

A francia kutatók paleoproteomikai vizsgálatokkal elemezték Marie Antoinette és fia fennmaradt ruhadarabjait, amelyekből eddig ismeretlen részleteket tártak fel a francia királyi család egészségi állapotáról. A Rapid Communications in Mass Spectrometry című tudományos folyóiratban megjelent kutatás szerint a szövetrostokban megőrzött fehérjék kémiai összetétele megerősítette, hogy a királyné az 1793-as kivégzését megelőzően vélhetően előrehaladott daganatos megbetegedésben szenvedett.

Összefoglaló
  • Paleoproteomikai módszerekkel vizsgálták meg Marie Antoinette és fia, XVII. Lajos ránk maradt ruhadarabjait.
  • A vérnyomokból kimutatott fehérjék alapján a királyné súlyos daganatos megbetegedésben szenvedett utolsó napjaiban.
  • A trónörökös ruháin akut gyulladásra és súlyos pszichológiai traumára utaló biokémiai markereket azonosítottak.

Philippe Charlier antropológus és paleopatológus vezetésével a szakemberek összesen tizenhat mintát vettek hat darab 18. századi ruhadarabról. A párizsi Palais Galliera divatmúzeumban és egy magángyűjteményben őrzött relikviák között a királyné két ruhája, valamint a trónörökös, a fiatal XVII. Lajos négy gyermeköltözete szerepelt. A molekuláris szintű elemzést az tette lehetővé, hogy a fehérjék a DNS-molekuláknál jóval lassabban bomlanak le, így évszázadokon át megőrződhetnek a textíliák rostjaiban. A módszer segítségével a tudósok pontos képet kaphattak az egykori viselők betegségeiről és fiziológiai stressz-szintjéről.

A királyné ruhatárából egy 1770-es évek végén varrt zöld udvari fűzőt, illetve azt a fehér hálóinget vizsgálták meg, amelyet Marie Antoinette a Conciergerie börtönében viselt röviddel az októberi kivégzése előtt. A műszerek mindkét textílián emberi vérnyomokat rögzítettek, a fehérjeprofilok hasonlósága pedig igazolta, hogy a ruhákat valóban ugyanaz a személy hordta. A vér részletesebb elemzése során két specifikus fehérje, a PAUF és a STIP1 jelenlétét mutatták ki a mintákban. A modern orvostudományban ezeknek a vegyületeknek a megemelkedett szintjét a rosszindulatú daganatok, köztük a méhnyak-, a petefészek- vagy a gyomor-bélrendszeri rák kialakulásával hozzák összefüggésbe.

A paleoproteomikai eredmények szorosan egybecsengenek a korszakból fennmaradt történeti feljegyzésekkel. A dokumentumok alapján a nyaktiló általi halált megelőző hetekben a királyné súlyos nőgyógyászati vérzésektől szenvedett. A börtönorvosnak folyamatosan kezelnie kellett az elítéltet annak érdekében, hogy egyáltalán élve érje meg a bírósági tárgyalást és a kivégzést. Bár a kutatók hangsúlyozták, hogy több mint kétszáz év távlatából kizárólag a fehérjemarkerek alapján lehetetlen végleges klinikai diagnózist felállítani, a biokémiai adatok egyértelműen egy előrehaladott, súlyos kóros folyamat jelenlétére utalnak.

A kutatás második fele XVII. Lajos ruhatárára, pontosabban egy nadrágra, egy ingre és két alsóingre koncentrált, amelyek még 1792 augusztusa előtt, vagy a párizsi Temple erődbe való bezárás első heteiben készültek. A gyermeknadrág belső oldalán a műszerek emberi vizelet nyomait azonosították. A ruhák más részein egy teljes fehérjekomplexet mutattak ki, amely akut gyulladásért és erős sejtszintű stresszért felelős. Utóbbiak között szerepelt a szérum amiloid A1, a mieloperoxidáz és különböző hősokkfehérjék, amelyek a szervezet drasztikus fizikai vagy mentális megterhelésére adott válaszreakcióit jelzik.

A tízéves trónörökös 1795-ben hunyt el a börtönben, a korabeli hivatalos boncolás pedig előrehaladott tuberkulózist állapított meg a halál okaként. A vizsgált ruhadarabokon a kutatók nem találták meg a tuberkulózis baktériumának specifikus fehérjéit, amiből arra következtetnek, hogy a kisfiú ezeket a ruhákat még a fertőzés kritikus fázisba lépése előtt viselte. A vizeletnyomok és az akut gyulladásos markerek együttes jelenléte azonban azt bizonyítja, hogy a gyermek már a fogság korai szakaszában urogenitális fertőzésben, vagy a mély pszichológiai trauma okozta súlyos inkontinenciában szenvedett.

Marie Antoinette sorsa a francia forradalom radikalizálódásának egyik legismertebb fejezete. A harmincnyolc éves egykori uralkodót 1793. október 16-án végezték ki Párizsban a forradalmi törvényszék döntése nyomán. Holttestét a Madeleine temető egyik tömegsírjába dobták, majd a bomlás felgyorsítása érdekében oltatlan mésszel öntötték le, így a nyughelyet sem sírkő, sem azonosító tábla nem jelölte. A maradványokat csupán több mint két évtizeddel később, 1815-ben, a Bourbon-restauráció idején azonosították XVIII. Lajos király parancsára. A királyné csontjait ekkor szállították át a francia uralkodók hagyományos temetkezési helyére, a Saint-Denis-székesegyház királyi kriptájába.