Rejtett motívumokat tártak fel az ókori egyiptomi halotti lepleken
Rejtett motívumokat, ókori festékanyagokat és megfakult vallási jelképeket tártak fel két 2000 éves egyiptomi halotti leplen a londoni Victoria and Albert Múzeum szakemberei. A Kr. e. 1. század és a Kr. u. 2. század eleje közé datált textíliákat a múzeum 2025-ös, Making Egypt című kiállítására készülve vizsgálták meg.
- Katy Smith kutatócsoportja két 2000 éves festett egyiptomi halotti leplet vizsgált meg Londonban.
- Az Oziriszként ábrázolt férfi leplén röntgenfluoreszcenciával egy görög hatású mirtuszágat azonosítottak.
- A múzeum restaurátorai a vizsgálat mellett a sérülékeny textíliák konzerválását is elvégezték.
A kutatók röntgenfluoreszcencia-térképezéssel, infravörös képalkotással, ultraibolya fényképezéssel és digitális mikroszkópiával elemezték a tárgyakat a festett felületek megsértése nélkül. A csaknem teljes épségben fennmaradt lepel egy nőt ábrázol Hathor, a védelem és az újjászületés istennője alakjában, míg a töredékes darab egy férfit mutat be Oziriszként.
A vizsgálatok igazolták, hogy az ókori művészek vörös segédvonalakkal vázolták fel a képet, majd felvitték a színeket, és sötét körvonalakkal emelték ki az alakokat. A női leplen egyiptomi kéket, zöldföldet és ólomalapú festékeket találtak, és kizárták, hogy a jól megőrződött arcot vagy a halványkék gallért később átfestették volna.
Az Oziriszt ábrázoló töredéken a röntgenfluoreszcencia egy szabad szemmel alig látható mirtuszágat mutatott ki a férfi mellkasán, a virágdíszítések között. A sárga festékről kiderült, hogy auripigment, vagyis arzéntartalmú ásvány, amellyel az aranyat utánozták. A görög hagyományban győzelmet és megújulást jelképező mirtuszág a görög és az egyiptomi hitvilág keveredését mutatja a Ptolemaiosz- és a római korban.
A férfi fejdíszén és gallérján az egyiptomi kék apró szemcséit, az ultraibolya felvételeken pedig a kifakult vörös festőbuzér lehetséges nyomait is észlelték. A leplek díszítése a túlvilági védelmet szolgálta: a nőt Hathor koronája, festett gyöngyháló, istenek, szent madarak és napbárkák övezik, a csíkos fejdíszű férfi mellett pedig a lélek útját jelképező emberfejű madarak láthatók.
A szakemberek a textíliák állapotát és korábbi kezeléseit is felmérték. A férfi leplében brómot mutattak ki, ami arra utal, hogy a 20. században vegyi kártevőirtóval kezelhették. Mindkét tárgy 1900-ban került a múzeumba William Joseph Myers brit katonatiszt és műgyűjtő gyűjteményéből, eredeti lelőhelyük azonban ismeretlen. A restaurátorok észrevették, hogy a nagyobb leplen az 1970-es években alkalmazott ragasztóanyag gyengülni kezdett, ezért eltávolították a régi hordozóréteget. A szövetet új vászon és finom védőháló közé rögzítették a festett felület átöltése nélkül, míg a kisebb töredék megerősítő öltéseket és új tartókeretet kapott.
Ez is érdekelhet
A két halotti lepel az egyiptomi történelem egyik kulturálisan legösszetettebb korszakában, a Ptolemaiosz-kor végén és a római uralom első évszázadaiban készült. Nagy Sándor Kr. e. 332-es hódítása és a Ptolemaiosz-dinasztia hatalomra jutása után jelentős görög népesség telepedett le a Nílus mentén. A Kr. e. 30-as római hódítás tovább erősítette a mediterrán kapcsolatokat, miközben a helyi temetkezési kultuszok fennmaradtak. Az érkező görög és római közösségek átvették az egyiptomi mumifikálási szokásokat, de azokat saját művészeti hagyományaikkal ötvözték.
Ebben az időszakban a költséges szarkofágok mellett elterjedtek a múmiára terített, festett vászonleplek, amelyek az elhunytat Ozirisszel vagy Hathorral azonosították. A korabeli mesterek gyakran kapcsolták össze az egyiptomi ikonográfiát a görög és római szimbólumokkal, amire a most azonosított mirtuszág is pontos példát nyújt.