Évszázadokig elrejtett középkori tengerparti lépcsőt tártak fel Manfredoniában
Évszázadokon át a padló alatt rejtőző, középkori kőlépcsőt tártak fel az olaszországi Manfredonia belvárosában, a Palazzo San Domenico épületében. Az egykori domonkos kolostor területén, a városháza új múzeumi tereinek kialakítása közben előkerült átjáró egy olyan 13. századi városképet idéz meg, amelyben a tenger még közvetlenül a városfalak tövéig ért.
- A dél-olaszországi Manfredoniában egy évszázadokig elrejtett középkori kőlépcső került elő.
- A 13. század végi átjáró a domonkos kolostort kötötte össze a tengerparttal.
- A lelet a városháza épületében zajló új múzeum kialakítása során bukkant fel.
A leletet az új Manfredi Városi Múzeum (Museo civico Manfredi) munkálatai során fedezték fel a ma városházaként működő Palazzo San Domenico épületében, és a szerkezet jelenleg a kerengőből látható.
Antonello D'Ardes építész, az új múzeum tervezőjének rekonstrukciója szerint a kőből készült lépcső közvetlenül a domonkos kolostort kötötte össze a sziklás tengerparttal. A kopott kőlépcsőfokokból és egy kisebb bejárati boltívből álló átjáró a szakember becslése szerint a 13. század végéről, a kolostor építésének idejéből származhat. A több mint 700 éves szerkezetet az egykori városfal egyik szakaszába vágták bele, mielőtt a későbbi átépítések során a városháza padlószintje alá került. A felfedezésről Maria Teresa Valente jóléti és kulturális tanácsnok számolt be, kiemelve a lelet helytörténeti értékét.
A frissen feltárt lépcső egy gazdag történetű épületegyüttes részét képezi. A San Domenico-templomot és a hozzá kapcsolódó kolostort II. (Anjou) Károly nápolyi király parancsára emelték 1294 és 1299 között, és az épület egészen az 1620-as török támadásig adott otthont a domonkos szerzeteseknek. Az eredeti, gótikus stílusú templom háromhajós elrendezésű volt, monumentális homlokzatát pedig egy nagyméretű rózsaablak díszítette. Az 1620-as oszmán fosztogatást követően a kolostort részben helyreállították, a templomot pedig a helyi sipontói családok támogatásával újjáépítették. A 18. században az épületegyüttest ismét átalakították, miközben több korábbi középkori építészeti elemet is beépítettek az új falak közé.
E megőrzött középkori terek közül kiemelkedik a Magdolna-kápolna (Cappella della Maddalena), amely eredetileg a templomhoz tartozott, és a régi városfalba ágyazva épült meg. A helyiség 1895-ben, ásatási munkálatok során került ismét napvilágra, falain pedig jelentős középkori freskótöredékek maradtak fenn. A falképek Szent Miklóst, Szent Domonkost, Jessze fáját, valamint Mária Magdolnát és Krisztus keresztről való levételét ábrázolják. A kápolnában napjainkban a Rizzon-gyűjtemény is megtekinthető, amely az ókori Siponto területéről származó kerámialeleteket mutat be. A volt kolostor 1815 óta Manfredonia városának tulajdonában áll, így az újabb feltárás szervesen kapcsolódik a helyi közgyűjtemény fejlesztéséhez.
Ez is érdekelhet
Manfredonia városa a 13. század közepén jött létre a pugliai partvidéken, amikor Manfréd szicíliai király a közeli, földrengések és malária sújtotta ősi kikötőváros, Siponto lakosságát új, egészségesebb helyre telepítette át. Miután 1266-ban az Anjou-ház szerezte meg a Szicíliai Királyság trónját, II. Károly uralkodása alatt jelentős építkezések zajlottak a városban a királyi jelenlét és a kikötő védelmének megerősítésére. A domonkos rend letelepítése és a tengerpart közelében felépített, megerősített kolostor jól illeszkedett a kora Anjou-kori dél-itáliai egyház- és várospolitikába.
A város későbbi történetét alapvetően meghatározta az 1620. augusztusi oszmán flotta támadása, amelynek során a török csapatok kifosztották és nagyrészt felégették Manfredoniát. A pusztítás és az azt követő újjáépítések, valamint az évszázadok során végbement partvonal-változások és feltöltések teljesen átformálták a település középkori arculatát.