22 lány szimbolikus áldozatáról tanúskodhat egy ókori ciprusi felirat

2026. november 22.-Múlt-kor

Egy ókori ciprusi föníciai felirat új elemzése szerint a dokumentumban szereplő 22 fiatal lány nem szakrális prostitúcióban, hanem egy közösséget védelmező, szimbolikus áldozati rítusban vehetett részt. A Beatrice Pestarino által vezetett friss epigráfiai kutatás szerint Kr. e. 5. és 4. század közötti időszakból fennmaradt kitioni gipsztábla újraértékelése a klasszikus és kora hellenisztikus Ciprus vallási gyakorlatát, valamint a királyi hatalom szerepét is árnyalja.

Összefoglaló
  • Beatrice Pestarino kutató újraelemezte a Kr. e. 5. és 4. századi kitioni gipsztáblát.
  • A mai Lárnaka területéről származó irat 22 fiatal lány áldozati részvételét említi.
  • A tanulmány szerint a lányok nem templomi prostituáltak, hanem szimbolikus rítus szereplői voltak.

A kitioni tarifa néven ismert föníciai felirat (CIS I, 86) egy fekete tintával írt gipsztábla, amelyet 1879-ben tártak fel Bambula lelőhelyén, a mai Lárnaka területén. A dokumentum munkások kifizetéseit, vallási szertartások költségeit és templomi javításokat rögzít.

Az egyik bejegyzés 22 fiatal lányt említ egy áldozattal kapcsolatban, bár Pestarino szerint a szám egyetlen csoportra vagy két csoport együttesére is utalhat, így a pontos létszám bizonytalan. Korábbi kutatók a lányokat Astarté föníciai istennő kultuszához kötötték, és mivel a tábla a templomának felújítását is megemlíti, templomi prostituáltakként értelmezték őket. Pestarino azonban elutasítja ezt a nézetet, és az idalioni királyi palota hasonló pénzügyi feljegyzéseire hivatkozva úgy véli, hogy a tábla Kition királyi közigazgatásának kiadásait rögzítette, nem pedig kizárólag egyetlen szentély belső ügyeit.

A felirat nem nevezi meg papnőkként vagy az áldozat bemutatóiként a lányokat, miközben az ilyen feladatokat ellátó személyeket pontos tisztségekkel jelöli. Pestarino ezért azt vizsgálta, hogy a fiatal nők segítőként vagy kijelölt áldozatként vettek-e részt a szertartáson. Bár ókori görög és római szerzők beszámolnak ciprusi emberáldozatokról, a Kr. e. 5. és 4. századból egyetlen régészeti lelet sem igazolja ezt a gyakorlatot.

A kutató szerint valószínűbb, hogy a lányokat nem ölték meg, hanem a Levante térségében is ismert görög rituális mintákat követve egy helyettesítő szertartásban vettek részt. Ezt a hagyományt idézi meg a görög mitológiában Iphigeneia története is, akit Artemisz istennő egy állattal váltott ki az áldozati oltáron.

Az elemzés alapján a lányok a görög hagyományból ismert pharmaka, azaz bűnbak szerepét tölthették be, akiknek szimbolikus felajánlása a közösség jólétét szolgálta. A tanulmány Angelo Brelich vallástörténész elméleti keretére támaszkodva vizsgálja, hogyan alakította a nem és az életkor a szertartás szimbolikáját, valamint hogyan kapcsolódott össze a királyság a fiatal nők áldozati szerepével.

Az achnai és a kitioni sós tó közelében feltárt szentélyek leletei arra utalnak, hogy a lányok a felnőtté válást jelző átmeneti rítusokon is részt vettek. A szertartásnak politikai funkciója is lehetett: Kition uralkodói belső hatalmi harcokkal küzdöttek, miközben hadjáratokkal terjeszkedtek, így a királyi pénzből finanszírozott rítusok megerősíthették a monarchia tekintélyét és a városállam stabilitását.

A felirat keletkezésének idején, a Kr. e. 5. és 4. században Ciprus szigetét önálló városállamok, úgynevezett királyságok alkották, amelyekben görög, föníciai és helyi közösségek éltek egymás mellett. A mai Lárnaka helyén álló Kition a sziget legjelentősebb föníciai központja volt, amely szoros gazdasági és politikai kapcsolatokat ápolt a levantei Türosz városával. Ebben a korszakban a ciprusi királyságok az Óperzsa Birodalom fennhatósága alá tartoztak, miközben a görög világ kulturális befolyása is erőteljesen érvényesült a térségben. A föníciai és görög hagyományok találkozása nemcsak a kereskedelemben és a művészetben, hanem a vallási életben és az uralkodói reprezentációban is nyomot hagyott.

A klasszikus és a kora hellenisztikus korból viszonylag kevés közvetlen írásos forrás maradt fenn a nők társadalmi szerepéről, különösen a ciprusi föníciai közösségek esetében. A korábbi kutatások gyakran a keleti szakrális prostitúcióról szóló antik irodalmi toposzok mentén magyarázták a töredékes feliratokat. A kitioni gipsztábla új vizsgálata rávilágít arra, hogy a királyi adminisztráció dokumentumai milyen szorosan összekapcsolták a vallást, a politikai hatalmat és a közösségi rítusokat. Bár a forrás nem árulja el, pontosan mi történt a 22 lánnyal a szertartás után, a kutatás árnyaltabb képet ad a nők rituális és társadalmi helyzetéről az ókori Cipruson.