Árkokkal védték a kora bronzkori erődített települést Morvaországban
Egy eddig ismeretlen, kora bronzkori erődített település maradványait tárták fel a régészek a csehországi Charváty településen, az olomouci járásban. Az Olomouci Régészeti Központ (ACO) 2026 őszén zajló megelőző ásatásai során a szakemberek egy lakóépület-beruházás előtt három védőárkot, négy csontvázas sírt és több őskori kultúra nyomait azonosították a területen.
- Az Olomouci Régészeti Központ szakemberei három védőárkot tártak fel Charváty területén.
- A kora bronzkori erődített település a Morva folyó feletti magaslaton állt.
- A feltáráson négy különböző korszakból származó csontvázas sír is előkerült.
A szeptembertől október végéig tartó első feltárási szakasz négy építési telket és egy tervezett út szakaszát érintette. A kutatók megközelítőleg 40 régészeti objektumot dokumentáltak, köztük települési és tárológödröket, valamint a három párhuzamos védőárokból álló erődítési rendszert.

A Morva folyó feletti teraszon elhelyezkedő települést a környező lejtők természetes védelemmel látták el, a könnyebben megközelíthető oldalakon pedig mély árkokat ástak. A két részlegesen feltárt árok közül a külső 2,2 méter, a középső pedig 3,3 méter mély volt, utóbbi a felső részén több mint 7,5 méter szélességet ért el. Vít Záhorák, az Olomouci Régészeti Központ régésze szerint az erődítményt előzetesen a kora bronzkori věteřovi kultúrához kötik, de további kutatások szükségesek annak eldöntéséhez, hogy állandó központként vagy a környékbeli falvak menedékhelyeként működött.

A terepi ásatásokat a brünni Masaryk Egyetem Régészeti és Muzeológiai Intézetének roncsolásmentes geofizikai felmérése egészítette ki. A műszeres mérések igazolták, hogy az erődített település a szomszédos szántóföldek és kertek alá is kiterjed, ahol korábbi építmények lehetséges nyomait is észlelték, bár ezek kora egyelőre bizonytalan. A régészek az árkok betöltéséből talajmintákat vettek palinológiai és mikromorfológiai vizsgálatokhoz. A pollenanalízis a bronzkori növényzet rekonstruálásában segít, míg az üledékrétegek mikroszkópos elemzése megmutathatja, hogyan töltődtek fel az árkok, és karbantartották-e őket használatuk során.
A lelőhely több évezreden át lakott volt, amit a Kr. e. 5. és 4. évezredből, a lengyeli és a jordanówi kultúrából származó kerámiatöredékek, állatcsontok és kőeszközök is bizonyítanak. A feltárás kiemelt leletei a négy csontvázas temetkezés. Kettőt előzetesen a zsinegdíszes kerámia kultúrájához (Kr. e. 2900 és 2500 között) soroltak: az egyikben egy körülbelül 10 éves egyén nyugodott a férfisírokra jellemző kő harci baltával, míg a másikban egy szokatlan testhelyzetű felnőtt mellett három kerámiaedényt és egy kovakő eszközt találtak.

A harmadik elhunytat mellékletek nélkül egy kora bronzkori tárológödörbe temették, a negyedik, rossz állapotú és koponya nélküli csontvázat pedig hason fekve találták meg, ennek kora még ismeretlen. A leletek pontosítását antropológiai elemzések és radiokarbonos kormeghatározás segíti majd, miközben Nikola Jandová szóvivő a beruházókkal való időben megkezdett együttműködés fontosságát hangsúlyozta.
Ez is érdekelhet
A közép-európai kora bronzkor végén, a Kr. e. 2. évezred első felében jelentős társadalmi és településszerkezeti átalakulás zajlott le Morvaország és a Kárpát-medence északnyugati peremvidékén. Ebben az időszakban alakult ki a věteřovi kultúra, amely szoros kapcsolatban állt az ausztriai és a nyugat-magyarországi kortárs közösségekkel. A korszakra jellemzővé váltak a magaslatokon vagy folyóteraszokon létesített, árkokkal és sáncokkal védett települések, amelyek nemcsak védelmi célokat szolgáltak, hanem a bronzművesség és a távolsági kereskedelem helyi központjaiként is funkcionáltak. A Morva folyó völgye ekkor már fontos észak-déli közlekedési folyosóként működött, amely összekötötte a Duna-medencét az északi területekkel, így a felette emelkedő erődítések stratégiai ellenőrzést biztosítottak az útvonalak felett.
A charvátyi lelőhely rétegei jól példázzák, hogy a kedvező adottságú folyó menti magaslatokat a neolitikumtól kezdve egymást követő őskori közösségek választották lakóhelyül. A korábbi ásatások már jelezték az őskori megtelepedést a településen, a kora bronzkori erődítési rendszer felfedezése azonban új szempontokkal gazdagítja a morvaországi településhálózatról alkotott képet. A tervezett laboratóriumi vizsgálatok és az építkezésekhez igazodó további feltárások segíthetnek pontosabban meghatározni a település kiterjedését, kronológiáját és regionális szerepét a kora bronzkori Közép-Európában.