Tejet és bort használtak a vaskori menorcai temetéseken

2026. november 21.-Múlt-kor

Több mint 2000 éves, a késő vaskori Menorca szigetéről származó temetkezési edényekben mutatták ki tejtermékek és bor nyomait spanyol régészek. A Barcelonai Autonóm Egyetem (UAB), a Barcelonai Szuperszámítógép-központ (BSC-CNS) és a Pompeu Fabra Egyetem (UPF) kutatói először találtak közvetlen bizonyítékot arra, hogy a bor szerepet játszott a sziget ókori halotti szertartásaiban, miközben egy csecsemőetető edény funkcióját is igazolták.

Összefoglaló
  • A spanyol kutatók 34 vaskori kerámiaedény szerves maradványait elemezték a menorcai Calescoves területén.
  • A helyi edényekben főként tejtermékeket, míg az idegen mintájúakban bort azonosítottak először.
  • A vizsgálat egy csecsemőetetésre használt kiöntős agyagedény szerepét is megerősítette a sírkamrában.
Fotó: Sònia Carbonell and Margalida A. Coll.

A kutatócsoport a menorcai Alaior közelében fekvő Calescoves temetkezési komplexum 45-ös számú mesterséges barlangjából, a 2023-as és 2024-es ásatások során kiemelt 34 kerámiaedény szerves maradványait vizsgálta meg. A leletek jelentős része ritka módon épen és eredeti helyzetében maradt fenn. Az elemzések kimutatták, hogy a szigetre jellemző, kézzel formált, emelt talpú edények többsége tejtermékeket, kisebb hányada pedig állati zsiradékot tartalmazott.

Ezzel szemben a bor nyomai kizárólag néhány helyben készült, de más mediterrán, különösen pun minták ihlette edénytípusban (oldalfüles korsócskákban, kancsókban és tálakban) jelentek meg. A tej és a bor mellett növényi olajok maradványait is azonosították a kúp alakú baleári edényeket és füstölőket is magában foglaló együttesben.

Az eredmények rávilágítottak a sírkamra belső tere és az előtte kialakított külső udvar eltérő szerepére is. A szűk űrtartalmú, növényi vagy geometrikus motívumokkal díszített, emelt talpú edények kis mennyiségű tej jelképes elfogyasztására vagy felajánlására utalnak. Az udvaron előkerült kerámiák az élők sír előtti tevékenységét, a közös fogyasztást, a megemlékezést és az áldozatbemutatást dokumentálják. A barlang belsejében viszont az elhunytak mellé helyezett személyes tárgyak feküdtek, köztük egy gömbölyded, kiöntőcsőrös agyagedény. Margalida Coll, a UPF kutatója elmondta, hogy az elemzés megerősítette a korábban Ibizáról ismert edénytípus csecsemőetető szerepét, amely a gyermekgondozás gyakorlatát is beemelte a temetkezési rítusokba.

A vizsgálathoz a szakemberek új eljárást dolgoztak ki, amely az edények szkennelését laboratóriumi mikroásatással és kémiai elemzéssel ötvözte. Adrià Breu, a UAB őstörténeti tanszékének munkatársa kifejtette, hogy a tejtermékek és a bor kimutatása rendszerint két külön tesztet és dupla mintamennyiséget igényel, ám az egyetem laboratóriumában egyetlen eljárásba vonták össze a két vizsgálatot.

Így a felére csökkentették a szükséges minta méretét, ami elengedhetetlen volt a kisméretű kerámiák elemzéséhez. Sònia Carbonell, a BSC-CNS kutatója hangsúlyozta, hogy a kereskedelmi hálózatokon át érkező bor megjelenése nem szorította ki a helyi hagyományokat, hanem a szigetlakók saját kulturális kódjaikhoz igazították az idegen edényformákat és szokásokat.

A vizsgált leletek Menorca és a Baleár-szigetek késő vaskori, úgynevezett poszttalayotikus korszakából származnak, amely a Kr. e. 6. századtól a Kr. e. 123-as római hódításig tartott. Ebben az időszakban a szigetcsoport korábbi, monumentális kőtornyokkal (talayotokkal) jellemzett közösségei átalakultak, és a szigetek mind szorosabb kapcsolatba kerültek a Földközi-tenger nyugati medencéjének nagy hatalmaival.

A pun kereskedők és Karthágó befolyása különösen megerősödött a térségben, ami a közeli Ibiza pun központján keresztül is formálta a helyi anyagi kultúrát. A baleári harcosok, köztük a híres parittyások gyakran szolgáltak zsoldosként a pun, később pedig a római seregekben, ami tovább élénkítette a kulturális és gazdasági cserét.

A külső hatások erősödése ellenére Menorca lakói a poszttalayotikus korban is megőrizték jellegzetes, sziklába vájt mesterséges barlangokra (hipogeumokra) épülő temetkezési szokásaikat. A sziget déli partvidékén fekvő Calescoves a korszak egyik legnagyobb és legfontosabb sziklasíros nekropolisza, ahol a helyi szertartások évszázadokon át fennmaradtak. Az emelt talpú edények pontos funkciója régóta vitatott kérdés volt a régészetben, mivel szentélyekből és kör alaprajzú lakóházakból is ismertek, de legnagyobb számban a sírokból kerülnek elő. A Menorca Sziget Tanácsa által támogatott kutatás így nemcsak a tejtermékek táplálkozási és rituális jelentőségét igazolta, hanem módszertani alapot is ad a jövőbeli mediterrán temetkezési vizsgálatokhoz.