Régészek dolgoztak egy leeresztett szibériai víztározóban
Sürgősségi mentőfeltárásokat végeztek az orosz régészek a dél-szibériai Tuvai Köztársaságban, hogy megmentsék a hsziungnuk víz alá került emlékeit. Az Orosz Tudományos Akadémia Anyagi Kultúra Története Intézetének (IIMK RAN) munkatársai szerint a Szajano-Susenszkojei vízerőmű tározójának partján fekvő lelőhelyeket az erózió és az állandó vízborítás fenyegeti, így a kutatók kizárólag az apály idején tudják vizsgálni a területet.
- Az orosz régészek a tavaszi apály idején végeztek mentőásatásokat a tuvai Szajano-Susenszkojei víztározó területén.
- A szakemberek két, a víz által folyamatosan pusztított ókori temetőt vizsgáltak, ahol a hsziungnu kultúra eddig érintetlen sírjait azonosították.
- A feltárások során egyebek mellett ritka övcsatokat, egyedi kerámiamécseseket és részlegesen mumifikálódott maradványokat emeltek ki.
A munka jelenleg két temetőre összpontosul. Az Ala-Tej nevű lelőhelyet véletlenszerűen fedezték fel a felszínre bukkanó kőlapok nyomán. A területen eddig százhúsz érintetlen, nők és férfiak számára kialakított sírt azonosítottak.
A női temetkezések rendkívül gazdag leletanyagot, köztük a hsziungnu elitre jellemző, állatokat ábrázoló bronz, kő és csont övcsatokat tartalmaztak. A jakokat, tevéket és sárkányokat megjelenítő díszeket gyakran korallal, karneollal vagy türkizzel intarziázták. A kutatók ritka, gagátból, vagyis egyfajta fekete kőszénből faragott csatokat is találtak, amelyek importcikként jutottak el a Közép-Ázsiában és Kínában is aktív nomádokhoz.
A mentőásatások során jelentős mennyiségű, primitív forgókorongon készített kerámiát is kiemeltek a földből. A szakemberek apró, lapos agyagedényeket találtak a sírok felett, a talajszinthez közel elhelyezett kis kőládákban. A koromtöredékek elemzése alapján ezek a tárgyak mécsesként szolgáltak, amelyeket a temetési szertartások vagy a megemlékezések során olajjal töltöttek fel és meggyújtottak. Az Intézet tájékoztatása szerint ez a fajta sír feletti világítási rítus teljesen egyedülálló, hasonló régészeti jelenséget a térségben korábban még nem dokumentáltak.
A másik veszélyeztetett lelőhely, a Tyerezin-temető a Csaa-Hol folyó magas, homokos partján található, amelyet a hullámzás folyamatosan mos el. Ezen a helyszínen eddig mintegy ötven érintetlen sírt tártak fel a szakemberek. Míg az Ala-Tej területén az elhunytakat a hátukra fektetve temették el, addig a Tyerezin-sírokban a halottakat zsugorított, kuporgó pózban helyezték nyugalomra, ami a kutatók szerint egy másik nemzetség jelenlétére utal.
A száraz homoknak köszönhetően két részlegesen mumifikálódott női holttest is megmaradt. A mellettük talált fa- és bőrtasakok kínai bronztükröt, fonalakat és orsót rejtettek, ami arra enged következtetni, hogy a nők életükben textilművességgel foglalkoztak.
Ez is érdekelhet
A Kr. e. 3. század és a Kr. u. 2. század között virágzó hsziungnu birodalom a mai Mongólia, Észak-Kína és Dél-Szibéria sztyeppéit uralta. Bár a vizsgált tuvai temetők a hsziungnu korszakhoz köthetők, az Ala-Tej környéke évezredeken át kultikus helyszín volt. A régészek a területen a Kr. e. 16. és 17. századra, a középső bronzkorra datálható andronovói kultúra hagyatékát, valamint középkori sírokat is azonosítottak. A történelmi táj megmentése azonban folyamatos harc az idővel.
A Szajano-Susenszkojei vízerőmű 1978 és 1985 közötti üzembe helyezése óta a lelőhelyeket jelentős vízoszlop fedi. Az Ala-Tej felett tizenhat méteres víz áll, a partfalak omlása felgyorsult. A szakemberek évente mindössze néhány hónapot, a májustól júliusig tartó időszakot tudják kutatásra használni, amikor az erőmű a tavaszi áradások előtt leengedi a vizet. Az elöntött zónában számos kurgán fekszik még, amelyek dokumentálása a következő évek sürgető feladata marad.
