Az iszlám felemelkedéséről árulkodik a most talált 8. századi krónika
Egyedülálló, eddig ismeretlen történelmi forrást fedeztek fel az Osztrák Tudományos Akadémia (OeAW) kutatói, amely „kortárs” szemtanúként számol be a 7–8. század sorsfordító eseményeiről. A Sínai-hegyi Szent Katalin-kolostorban őrzött kéziratból kiolvasott, 713-ra datált „Maronita krónika” az egyik legkorábbi keresztény beszámoló az iszlám megjelenéséről és a Bizánci Birodalom visszaszorulásáról.
A felfedezést Adrian Pirtea, az OeAW Középkorkutatási Intézetének történésze tette, aki a kolostor digitalizált állományát vizsgálva bukkant rá a Sinai Arabic 597 jelzetű, 13. századi, erősen vízfoltos kéziratban rejtőző korábbi szövegre. Az elemzések szerint ez egy úgynevezett egyetemes krónika, amely a teremtéstől (Ádámtól) egészen a szerző saját koráig, a 8. század elejéig tárgyalja a világtörténelmet.
A krónika legértékesebb része a 7. századot tárgyaló szakasz, amelyről rendkívül kevés korabeli forrás maradt fenn. A szöveg részletesen beszámol a 602–628 közötti bizánci–szászánida háborúról, majd az iszlám megjelenéséről és a korai arab hódításokról. A forrás 633/634-re datálva így ír a Szentföld (Palesztina) elleni első támadásokról: „És Hérakleiosz uralkodásának huszonnegyedik évében megérkeztek az arab rablók, és rátörtek a kibla földjére [Palesztina], nagy pusztítást végezve karddal és rabszolgasorba taszítással.” A szöveg említi a bizánci hadsereg vereségét és egy „csodálatos égi jelet” is, amely az eljövendő haragot jelezte előre.
Pirtea elemzése szerint a szerző egy szír keresztény (valószínűleg maronita) közösség tagja lehetett, amely bár hagyományosan kötődött Konstantinápolyhoz, teológiai viták miatt fokozatosan távolodott a bizánci egyháztól. Ez a „kívülálló” perspektíva teszi különlegessé a beszámolót. Meglepő módon az anonim krónikás nemcsak a Közel-Kelet, hanem a Balkán, Szicília és Róma eseményeiről is tudomással bírt, ami arra utal, hogy a hírek gyorsan áramlottak a Földközi-tenger térségében még a politikai zűrzavar idején is.
A felfedezés jelentőségét jelzi, hogy a krónikát Pirteától függetlenül Alexander Hourani történész is azonosította, sőt, saját kiadást is készített belőle, helyenként vitatva osztrák kollégája megállapításait. A kézirat vélhetően egy mára elveszett, 8. századi ősforráshoz kapcsolódik, amelynek rekonstrukciója kulcsfontosságú lehet a korai középkor történelmének megértéséhez.
Ez is érdekelhet
A Sínai-hegyi Szent Katalin-kolostor a világ legrégebbi, folyamatosan működő keresztény kolostora, amelynek könyvtára felbecsülhetetlen értékű. A most elemzett kézirat az úgynevezett „Új Leletek” (New Finds) közé tartozik: 1975-ben egy befalazott szoba felbontásakor több ezer kézirattöredék került elő, amelyek feldolgozása a mai napig tart.
A 7. század a történettudomány egyik legnehezebben kutatható időszaka („Dark Ages” a Közel-Keleten). Az iszlám hódításáról szóló beszámolók többsége vagy sokkal későbbi (9. századi) muszlim forrás, vagy elfogult bizánci krónika. Egy 713-ból származó, tehát az eseményekhez időben nagyon közeli keresztény forrás felbukkanása ezért rendkívüli: segít tisztázni, hogyan élték meg a kortársak a régi világrend összeomlását és az új vallási hatalom megjelenését.
