Archív fotókon azonosították Van Gogh festményeinek elpusztult helyszíneit

2026. május 2. 11:08

Száz évvel ezelőtt készült, eddig ismeretlen fényképalbumok kerültek a franciaországi Auvers-sur-Oise-ban működő Van Gogh Akadémia birtokába, amelyek a holland festőművész, Vincent van Gogh leghíresebb alkotásainak eredeti, azóta nagyrészt megsemmisült helyszíneit örökítik meg. A Gustave Coquiot műkritikus által 1922-ben készített felvételek páratlan forrásként szolgálnak a kutatók számára, mivel rávilágítanak a valóságos táj és a posztimpresszionista alkotói vizualitás közötti különbségekre, egyúttal dokumentálva a második világháború pusztításai során elveszett dél-franciaországi építészeti örökséget.

Archív fotókon azonosították Van Gogh festményeinek elpusztult helyszíneit

Korábban

A történelmi dokumentumokat Wouter van der Veen, a Van Gogh Akadémia alapítója szerezte meg egy párizsi magánárverést követően. Az albumokat összeállító Gustave Coquiot (1865–1926) – aki a festő egyik legelső, 1923-as életrajzának szerzője volt – egy 1922-es dél-franciaországi utazása során módszeresen felkereste és lefotózta az 1888-ban és 1889-ben megfestett arles-i és környékbeli motívumokat.

A gyűjtemény nem csupán tájképeket és épületeket tartalmaz, hanem személyes találkozások lenyomatait is: Coquiot felvételt készített a Van Goghot az öncsonkítása után kezelő, és a festő által korábban szintén megörökített Dr. Félix Reyről, valamint a néhai művészellátó patikus, Jules Armand üzletéről is.

A most kiállított fotográfiák pontos vizuális bizonyítékot szolgáltatnak olyan ikonikus épületekről, amelyek a 20. század közepe óta már nem léteznek. Coquiot képein látható a híres arles-i „Sárga ház”, amelyet Van Gogh a déli művészkolónia központjának szánt, és ahol rövid ideig Paul Gauguinnel lakott együtt. Az épület – akárcsak az ugyancsak lefotózott és megfestett, a helyi csatornán átívelő Langlois-híd – 1944-ben, a visszavonuló német csapatok akciói és a szövetséges bombázások következtében súlyosan megrongálódott, majd teljesen elbontották. Az archívum emellett megörökít egy, a festményekről ismert tarasconi lovaskocsit, Saintes-Maries-de-la-Mer halászhajóit a tengerparton, valamint az arles-i kórház belső udvarát is.

Vincent van Gogh arles-i korszaka a modern művészettörténet egyik legintenzívebb és legtermékenyebb időszaka volt, amely a posztimpresszionizmus stílusjegyeinek kiteljesedését hozta. A Coquiot-féle 1922-es objektív fotográfiai dokumentáció és a harmincnégy évvel korábbi szubjektív festmények összehasonlítása egyedülálló módon fedi fel az alkotói folyamat mechanizmusait. A kutatók számára ezen keresztül válik egzakt módon elemezhetővé, miként absztrahálta Van Gogh a mindennapi valóságot, és hogyan alakította át a provence-i tájat saját, expresszív vizuális nyelvévé.

A ritka fotóanyag így nemcsak a háború előtti dél-franciaországi városkép hiteles rekonstruálását teszi lehetővé, hanem az egyetemes festészet egyik legmeghatározóbb alakjának tér- és valóságérzékeléséhez is új, tényszerű adalékokkal szolgál.