Vincent van Gogh ismeretlen őrangyala

Vincent van Gogh: Önarckép bekötött füllel (1889)

1888. december 23-án, azon a napon, amikor Vincent van Gogh megcsonkította a fülét, meglepő ápolója akadt: Joseph Roulin, a postás.

Valószínűtlen barátság

A dél-franciaországi Arles-ban, Van Gogh mentálisan viharos két éve alatt Roulin gondoskodott arról, hogy a művész ellátást kapjon. Látogatta a művészt és testvérét (Theót) is tájékoztatta az állapotáról. Fizette Van Gogh lakbérét, amíg gondozták, és az egész napot vele töltötte, amikor két héttel később hazaengedték. „Roulin... olyan csendes komolysággal és gyengédséggel viseltetik irántam, mint öreg katona a fiatal iránt” – írta Theónak a következő áprilisban.

Van Gogh 1888 februárjában Arles-ba költözött, mert úgy vélte, hogy a világosabb fény és az intenzívebb színek jobbá teszik művészetét. Mielőtt beköltözött volna a ma már oly jól ismert sárga házba, a Café de la Gare fölött bérelt szobát. A bárban Joseph Roulin is gyakori vendég volt. A férfi ugyanabban az utcában lakott, és a közeli vasútállomáson dolgozott, ahol a posta be- és kirakodását felügyelte.

Új modell

Van Gogh úgy érezte, hogy a portréfestészet az erőssége, de nehezen talált olyan embereket, akik pózolnának neki. Örömmel fogadta, hogy a karakteres postás, beleegyezett, hogy modellje legyen, csak annyit kért, hogy étellel fizesse ki.

Van Gogh 1888 augusztusa és 1889 áprilisa között hat portrét készített Roulinról. Mindegyik képen kék postai munkás egyenruhát visel, aranygombokkal és zsinórokkal díszítve, sapkáján büszkén olvasható a „postes” felirat. Roulin orra és az évek óta tartó ivástól kipirult, vöröses arcbőre lenyűgöző múzsává tette a festő számára.

Joseph Roulin

Roulin mindössze 12 évvel volt idősebb Van Gogh-nál, de a magányos festő számára apafigura lett – Roulin nagyvonalú szakálla és látszólagos bölcsessége miatt Van Gogh Szókratésznek becézte. A festő jómódú családba született, és Roulintól teljesen eltérő társadalmi osztályba tartozott, de a nehéz időkben tanúsított türelme megragadta. Roulin büszke és fecsegő republikánus volt, és amikor Van Gogh látta őt a La Marseillaise-t énekelni, észrevette, hogy milyen „festői”. A munkásember szellemét látta benne, és úgy jellemezte a hangját, mint „a forradalmi Franciaország harsonájának távoli visszhangja.”

Családi körben

A barátság hamarosan további négy modell előtt nyitotta meg az ajtót: Roulin felesége, Augustine és három gyermekük. Van Gogh szemén keresztül megismerhetjük 17 éves fiukat, Armand-ot, aki kovács tanonc, és első arcszőrzetének nyomait viseli, és akit a festő figyelme nyugtalanít. Öccsét, a 11 éves iskolás Camille-t és Marcelle-t, a házaspár pufók arcú kisbabáját, aki apja szerint „boldoggá teszi az egész házat.”

Mindegyik festmény egy-egy életszakaszt ábrázol, a festő pedig modelljeinek ajándékozta a képeit. Van Gogh összesen 26 portrét készített Roulinékról, ami egyetlen család esetében jelentős, a művészettörténetben ritkán látott teljesítmény.

Marcelle, a család legkisebbje

Van Gogh valamikor azt remélte, hogy maga is apa és férj lesz, és a Roulin családdal való kapcsolata lehetővé tette számára, hogy megtapasztalja ennek az örömnek egy darabkáját. A falakon kívül Van Gogh gyakran tapasztalta a helyiek ellenséges viselkedését, akik „vörös hajú őrültnek” nevezték. Ezzel szemben Roulinék elfogadták betegségét, és otthonuk a biztonság és a megértés helyét kínálta.

A kapcsolat azonban korántsem volt egyoldalú. Ez a tanult látogató a szokatlan holland akcentusával nem hasonlított senkihez, akivel Roulin valaha is találkozott. Szívesen adott neki tanácsokat – például a sárga ház berendezésével kapcsolatban –, és amikor 1888 nyarán Madame Roulin visszatért szülővárosába, az egyedül maradt Roulin szívesen látott társaságot talált a festőben.

Újító erővel ható kapcsolat

Roulin van Gogh barátságával azt a ritka lehetőséget is megkapta, hogy ingyen portrékat készítsenek róla. Amikor a következő évben Marseille-be utazott dolgozni, megnyugtatta a tudat, hogy a kis Marcelle mindig láthatta elutazó apja képét a bölcsője felett. Van Gogh iránti barátsága a levelezésükből is kitűnik. „Vigyázzon továbbra is magára, kövesse jó orvosa tanácsait, és meglátja, hogy rokonai és barátai megelégedésére teljesen meggyógyul” – írta neki Marseille-ből.

A művészettörténetnek is nagy hasznára vált az a szabadság, amelyet ez a kapcsolat jelentett Van Gogh számára. Kísérletezhetett a portréfestészettel, hogy kialakítsa saját stílusát a merész, izzó színekkel és a sűrű hullámos vonásokkal, amelyek a formákat vibrálóvá teszik. E barátság biztonságában felborította a portréfestészet konvencióit, és az alanyára adott érzelmi választ helyezte előtérbe, elhatározta, hogy „nem azt adom vissza, ami a szemem előtt van”, hanem „erőteljesen kifejezem magam”, és Roulint – mondta Theónak – úgy festi meg, „ahogyan érzem őt.”

Ha Van Gogh nem érezte volna Roulin rendíthetetlen támogatását, talán nem élte volna túl a pusztító összeomlások sorozatát, amely 1888 decemberében kezdődött, amikor borotvával a füléhez kapott. A hozzá közel állók gondoskodásával további hét hónapot élt, utolsó 70 napja alatt elképesztő 70 festményt alkotott, és a művészettörténet egyik legértékesebb örökségét hagyta hátra.

Készült a bbc.com információi alapján.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

rejtélyek

• Három furfangos rejtvény, amivel tesztelheti tudását az időről
• Mélyen megrázta Svédországot Olof Palme halála 
• 2000 éves kanál segítségével jósolhattak a Man-szigeten élő sámánok
• Különös holttesteket találtak a Temze folyó torkolatában
• Korszakalkotó zenészek rejtélyes halála: a 27-esek klubja
• Rejtélyes civilizációk, melyek nyom nélkül tűntek el