A világ tíz legrégebbi építménye

Brit és osztrák kutatók a Stonehenge közelében található Durrington Wallsnál feltételezések szerint Nagy-Britannia legnagyobb érintetlen újkőkori építményeinek nyomaira bukkantak rá. A mintegy 4500 évvel ezelőtt felállított kőtömbök apropóján az angol The Telegraph összeszedte a világ tíz legrégebbi romját. 

Sechin Bajo

Az i. e. 3500 körül létrehozott hatalmas kőépítmény az Andok lábainál, a perui fővárostól, Limától közel 340 kilométerre fekszik. Ez az amerikai kontinens ma is ismert egyik legrégebbi, ember által alkotott építménye, amelyet 2008-ban tártak fel német és perui régészek. A kutatók szerint az építmény rendkívül fontos szerepet játszhatott a korabeli társadalom életében.

Listoghil

A hatalmas műemlék a Carrowmore-csoport néven ismert írországi (Sligo megyei) megalitikus sírkomplexum része. Bár a Listoghil már 1837-ben az 51-es számot kapta meg a Carrowmore-csoporton belül, az itt található köveket egészen az 1880-as évekig útépítések építőanyagaként használták fel. Az építményt 1990-ben Goran Burenhult svéd régész tárta fel és állította helyre.

West Kennet Long Barrow

A West Kennet Long Barrow, vagyis a West Kennet-i hosszúdomb egy kőkorszakbeli sírdomb, amely a délkelet-angliai, Avebury néven ismert lelőhelyen található. A halom – amelyről elsőként John Aubrey emlékezett meg írásos formában a 17. században – a kutatók feltételezése szerint 400 évvel a Stonehenge építése előtt keletkezhetett, és egészen i. e. 2500-ig használatban volt. A régészek 46 sírt találtak a feltárás során. A sírokban nyugvók mindegyike legfeljebb 20-30 év különbséggel hunyt el.

Ġgantija

Málta Gozo szigetén található megalitikus templomait az UNESCO a világörökség részének nyilvánította. Közülük a legkorábbi és egyben legismertebb épületegyüttes a Ggantija néven ismert, i.e. 3600 és 3200 között megépített templomkomplexum. A Ggantija a többi máltai megalitikus épületegyütteshez hasonlóan vallási szertartásokkal összefüggésbe hozható közösségi események színhelyeként szolgált, és feltételezések szerint termékenység-kultusszal hozható kapcsolatba.

Knap of Howar

A skóciai Orkneyhoz tartozó Papa Westray-szigeten található Knap of Howar feltételezések szerint nemcsak Nagy-Britannia, hanem egész Északnyugat-Európa legrégebbi fennmaradt kőépítmény-komplexum. A tudósok a többé kevésbé téglalap alakú, két házból álló épületegyüttes keletkezésének időpontját i. e. 3700-re teszik.

Monte d'Accoddi

A Monte d'Accoddi néven ismert régészeti lelőhely Szardínia északi felén található. A területén fellelhető megalitikus építmény legrégebbi részeit i. e. 4000-3650 körül hordhatták össze, és 1954-ben fedezték fel. Alapja 27 méterszer 27 méteres, egykoron 5 és fél méter magas lehetett a különböző leírásokban oltárként, templomként és lépcsős piramisként is szereplő ősi építmény. A minipiramist az 1980-as években felújították.

Saint-Michel tumulus

A franciaországi Carnac (Bretagne) közelében található Saint-Michel tumulus a kontinentális Európa legnagyobb, i. e. 4500 környékére datálható, kőből és földből felépített sírdombja. A kutatók 1862-ben fedezték fel a tumulus – amely ősi temetkezési helyet, veremsírt jelent – központi kriptáját, amelyben korabeli temetkezési kellékeket, fejszéket, gyöngyöket és kőeszközöket is találtak.

Bougoni tumulus

A franciaországi La Mothe-Saint-Héray mellett található hat neolitikus műemlék közül az i. e. 4700 körül keletkezett F tumulus a legnagyobb és egyben legrégebbi (az építményeket keletkezésük ideje szerint, betűk alapján azonosítják). A sírkomplexumot 1840-ben fedezték fel, és azonnal a tudományos érdeklődés középpontjába került.

Barnenez

A szintén Franciaországban, a Bretagne legnyugatibb részén található Finistére megyében fekvő Barnenez-t a világ második legrégebbi építményeként tartják számon. A kőhalmot egészen az 1950-es évekig egyfajta bányaként, utcakövek alapanyagaként használták, mígnem a helyi közösség átvette az irányítást a lelőhely felett, és helyreállította a műemléket. A Barnenez 72 méter hosszú, egyes pontjain 25 méter széles és több mint 8 méter magas építményt mintegy 14 ezer tonna kőből építették fel.

Göbekli Tepe

Minden idők egyik legrejtélyesebb, emberi kéz által alkotott építménykomplexuma az i.e. 10 000-re keltezhető Göbekli Tepe. A délkelet-törökországi lelőhely feltárása 1996-ban Klaus Schmidt vezetésével kezdődött meg. A régészek mintegy húsz, oszlopok (amelyek száma több mint kétszázra tehető) alkotta kőkört fedeztek fel a helyszínen. A munkálatok – már a 2014-ben elhunyt Schmidt nélkül – még ma is folynak, és egyes kutatók szerint akár i. e. 13 ezerre datálható építményeket is találhatnak az ősi településdombon, amely valószínűleg nomád törzsek szentélye lehetett.

Egy másik elmélet szerint a számos kutató által a világ első templomaként számon tartott Göbekli Tepe valójában lakóház volt. Ted Banning, a Torontói Egyetem professzora elméletét az ásatásokon talált nagy mennyiségű szemétre alapozza. „Egy a világ legnagyobb szeméttelepei közül” – így jellemezte Banning az ásatási területet, ahol számos állati csontot, faszenet, és eszközmaradványt is találtak.