A vaszabi gőze pusztíthatja el az ókori papiruszokat károsító gombákat

Egy meglepő, a hagyományos japán gasztronómiából ismert fűszernövény, a vaszabi (japán vízitorma) jelenthet forradalmi, környezetbarát megoldást az ókori papirusztekercsek megmentésére a pusztító gombás fertőzésektől.

A papirusz évezredeken át a Földközi-tenger keleti térségének legfontosabb íráshordozója volt. A Nílus völgyében honos Cyperus papirusz növény szárából készítették. A feldolgozott rostokat préseléssel és szárítással lapokká alakították. Az egyiptomiak tökéletesítették a technológiát, így a papirusz az írásbeliség központi eszközévé vált. Közigazgatási feljegyzések, vallási szövegek, irodalmi művek és tudományos értekezések egyaránt erre kerültek. Később a görögök és a rómaiak is átvették, és használatát az egész mediterrán térségben elterjesztették.

A papirusz azonban nemcsak írásra szolgált. Ugyanebből az alapanyagból köteleket, kosarakat, csónakvitorlákat és kisebb hajókat is készítettek. Nagy jelentőségű anyag tehát, de papirusz rendkívül sérülékeny. Növényi eredetű anyagként folyamatosan bomlik. A legnagyobb veszélyt a mikroszkopikus gombák jelentik. Ezek a felületen telepednek meg, majd behatolnak a rostok közé. Idővel repedéseket, pigmentvesztést és szerkezeti gyengülést okoznak.

A papirusz és a gombák globális problémája

A papirusz biológiai károsodása világszerte gondot okoz a gyűjteményekben. Hanadi Saada, a gízai Nagy Egyiptomi Múzeum kutatója szerint a probléma szinte minden olyan intézményt érint, ahol papiruszokat őriznek. Múzeumok, levéltárak és egyetemek több ezer töredéket tárolnak régészeti ásatásokból. Sok példány már a feltáráskor is gombásodás nyomait mutatja, különösen akkor, ha a korábbi tárolási körülmények nem voltak ideálisak.

A fertőzések kezelése nehéz feladat. A restaurátorok évtizedek óta különféle kémiai fertőtlenítőszereket alkalmaznak. Ezek elpusztítják a mikroorganizmusokat, de gyakran túl agresszívek a törékeny anyag számára. Bizonyos kezelések mellékhatásai súlyosak lehetnek. A pigmentek elszíneződhetnek, a rostok meggyengülhetnek, vagy a papirusz kémiai összetétele megváltozhat. Ezért a szakemberek régóta keresnek kíméletesebb módszereket.

A Saada vezette kutatás egy egyszerű ötletből indult. A kutatók olyan növényeket kerestek, amelyek természetes antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkeznek. A vaszabi, amely Japánban és Kelet-Ázsiában őshonos növény, jellegzetes csípős aromáját illékony izotiocianát vegyületek adják. Ezek az anyagok antibakteriális és gombaellenes hatásukról is ismertek. A kutatócsoport ezért azt vizsgálta, hogy a vaszabi gőze alkalmas lehet-e a papirusz konzerválására.

A kísérlethez nem valódi régészeti papiruszokat használtak. A kutatók először modern papiruszmásolatokat készítettek, amelyek szerkezetükben hasonlítottak az ókori példányokra. Ezeket a mintákat olyan pigmentekkel festették meg, amelyek az ókori szövegek jellegzetes színeit utánozták. Ezután gyorsított öregítési eljárást alkalmaztak, a mintákat 120 napon át magas hőmérsékleten tartották. A mesterséges öregítés után a papiruszokat több ismert gombafajjal fertőzték meg, amelyek gyakran támadják a régészeti dokumentumokat.

A kezelés során a kutatók vaszabiporból és vízből pasztát készítettek. A pasztát alumíniumfóliára helyezték a fertőzött minták közelében. Nem vitték fel közvetlenül a papiruszra. A cél az volt, hogy a minták csak a kibocsátott gőzökkel érintkezzenek. Három nap után meglepő eredmények születtek. A gombák teljesen eltűntek a kezelt mintákról. A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a pigmentek színe nem változott meg, és a papirusz felszíne sem sérült. A kémiai elemzés szerint a pigmentek összetétele gyakorlatilag változatlan maradt.

A kutatók egy további érdekes hatást is észleltek. A minták mechanikai szilárdsága mintegy 26 százalékkal nőtt. Ez arra utal, hogy a kezelés akár erősítheti is a rostos szerkezetet. A vaszabigőz alkalmazása ígéretes alternatívát kínál a hagyományos fertőtlenítőszerekkel szemben. A módszer egyszerű, és a kezelési környezetre nézve kevésbé toxikus lehet, mint sok kémiai szer. A Nagy Egyiptomi Múzeum kutatócsoportja már jelezte, hogy a jövőben valódi régészeti papiruszokon is szeretné tesztelni az eljárást. A kutatók azt is vizsgálni tervezik, hogy a technika más szerves régészeti anyagokon is működik-e. Ilyen lehet például az ősi textil, a fa vagy a történeti papír.