A túszul ejtett holttesttől a félresikerült újratemetésig: a történelem hat legborzasztóbb sírrablása

A sírra mind a legvégső nyughelyként gondolunk. Előfordul viszont, hogy a halál utáni béke megtörik, és a holttestet megzavarják. A sírrablások okai a váltságdíj-követeléstől a kannibalizmusig terjednek, bár a történelem során leggyakrabban a haszon iránti vágy motiválta őket. A 19. században a testrablók az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában anatómusoknak adták el a holttesteket, hogy azok felboncolhassák őket. E taszító szokás hívei a „feltámasztók” („resurrectionists”) gúnynéven lettek ismertek. Alább olvasható a hat legborzasztóbb és leghírhedtebb eset a hullarablások történelmében.

A hullarablók áldozata

John Scott Harrison amerikai képviselő William Henry Harrison elnök fia és Benjamin Harrison elnök apja volt. Politikai presztízse dacára mégis a testrablók áldozatává vált. Az Ohio History Journal 1950-es cikke szerint John Scott Harrisont 1878-as halála után a North Bend-i (Ohio) családi sírhelyre temették.

A holttestek ellopása ekkoriban komoly probléma volt: az orvosoknak szükségük volt holttestekre az anatómiaoktatáshoz, de még nem volt legális a semmiféle hozzátartozó által át nem vett testek boncolása. (Ma már önkéntes testadományozási programok teszik lehetővé, hogy az orvostanhallgatók holttesteket tanulmányozhassanak.) Hogy megvédjék Harrison testét, a rokonok egy nehéz széfben temették el, és jókora kövekkel kevert földdel fedték be azt.

Ez viszont nem tartotta vissza a „feltámasztókat”. Harrison temetésének napján a gyászolók észrevették, hogy egy közeli sír, ahova egy Augustus – más beszámolók szerint Horace – Devin nevű férfit temettek nemrég, üres. Harrison egyik fia Devin barátja volt; ő és egy másik barát azonnal a test keresésére indultak a cincinnati orvosi iskolákban.

Helyette azonban John Scott Harrisont találták meg, meztelenül lógva egy kötélen egy sötét üregben – őt is elrabolták. „Ez a sokkoló eset természetesen szenzációt keltett” – írja az Ohio History Journal. Devin holttestét később egy kád sós vízben tartósítva találták meg a Michigani Egyetem orvosi karán.

Charlie Chaplin váltságdíja

A némafilmek ikonikus alakja, Charlie Chaplin 1977 decemberében hunyt el; a svájci Corsier-sur-Vevey temetőjében helyezték örök nyugalomra. Néhány hónappal később, 1978 márciusában a sírját felnyitva találták. Az Associated Press korabeli jelentése szerint Chaplin koporsója hiányzott, és a vonszolásnyomok a földön arra utaltak, hogy valakik egy közeli sikátorba húzták azt, ahonnan teherautóval elvitték. Elsőre semmi nyom nem utalt a tettes kilétére; felmerült, hogy őrült rajongók lehettek, akik Chaplin szülőhazájába, Angliába akarták hazaköltöztetni a híres testet.

Több mint két hónap kellett, hogy megtalálják a testrablókat, egy bolgár és egy lengyel bevándorlót, akik 332 ezer angol fontnyi váltságdíjat követeltek – ez ma 1,7 millió fontnak, kb. 718 millió forintnak felelne meg. Chaplin özvegyének esze ágában sem volt kifizetni a váltságdíjat. Ahogy egy rendőrségi szóvivő fogalmazott a Glasgow Herald című lapnak: „Számára a férje a mennyországban és a szívében lakozik, és sehol máshol.”

Hajlandó volt viszont hitegetni a testrablókat, hogy a rendőrség lehallgathassa a váltságdíjat követelő telefonhívásokat. A Herald beszámolója szerint végül sikeresen elfogták az egyik elkövetőt Lausanne egy telefonfülkéjében. Chaplin testét a temetőtől 19 kilométernyire, egy kukoricaföldön eltemetve találták meg. Az eredeti sírjában temették újra – de egy hozzáadott beton sírbolttal a koporsó körül.

A mágnás hiányzó teste

A 19. századi iparmágnás, Alexander Turney Stewart holttestének elrablói nagyobb sikerrel jártak a váltságdíj-követelésükkel. Stewart története a mesés meggazdagodásé: ír bevándorlóból egy szárazáru-birodalom alapítójává és a történelem egyik leggazdagabb emberévé vált.

1876-ban, halála után mintegy két hónappal, Stewart teste eltűnt a New York-i St. Mark's Church in-the-Bowery nevű templomból. A tolvajok 20 ezer dolláros váltságdíjat követeltek (mai értéken 500 ezer dollár, 155 millió forint). A Deseret News 1898-as cikke szerint az ügyre állított nyomozók nem jutottak semmilyen eredményre. A váltságdíjat kifizették, és Stewart teste – legalábbis egy test – visszakerült, majd a Garden City-i Megtestesülés Székesegyházában temették újra.

Egy elnök eltűnik

Tásszosz Papadópulosz, a Ciprusi Köztársaság korábbi elnöke 2008-ban hunyt el tüdőrákban. Majdnem egy évig békében nyugodott a főváros, Nicosia melletti defterai temetőben – egészen a halála első évfordulója előtti napig.

A BBC beszámolója szerint 2009. december 11-én Papadópulosz egy volt testőre minden reggeli szokása szerint gyertyát gyújtott volna a sírnál. A háborítatlan fű helyett azonban egy üres sírt és egy nagy halom földet talált. A sírrablók valószínűleg az éj és egy felhőszakadás leple alatt tevékenykedhettek. A rendőrséget három hónappal később egy telefonos tipp vezette nyomra. Papadópulosz teste egy másik nicosiai temetőben volt elrejtve.

A bizarr testrabláshoz még bizarrabb motiváció tartozott. A Reuters szerint egy gyilkosságért börtönben ülő férfi kérte meg a testvérét, hogy ássa ki a volt elnök testét, hogy tárgyalási alapként használhassa a szabadulásáért.

Egy harmadik bűntárs viszont, egy indiai állampolgár, felhívta Papadópulosz családját, és inkább pénzt követelt. Mindhármukat fejenként két évnél is kevesebb börtönbüntetésre ítélték, ugyanis egy sír megbolygatása Cipruson csak szabálysértésnek minősül.

Post mortem Paine

A jó szándék sem elég mindenre. 1819-ben az angol röplapíró William Cobbett mélységesen felháborodott az amerikai függetlenségi háború alatt tevékenykedő esszéista és röplapszerző, Thomas Paine méltatlan sírján. Paine, a Józan ész szerzője, szegénységben halt meg egy évtizeddel korábban.

Cobbett elhatározta, hogy kiássa Paine testét, és visszaviszi Angliába, ahol fényűző sírt és temetést szánt neki. „A kvékerek, még a kvékerek is megtagadtak tőle egy sírhelyet!” – írta Cobbett, felemlegetve a tényt, hogy a vallási közösség nem adott helyet Paine-nek a temetőjükben. „És egy kopár, puszta mező sarkában találtam meg!”

Cobbett és néhány társa éjnek idején indult útnak a New York állambeli New Rochelle-be, ahol Paine nyugodott, és hajnalra ki is ásták a koporsót a földből. Angliában viszont hamar kisiklottak a dolgok. Az emlékműre szánt pénz sosem állt elő, és Cobbett végül saját haláláig, 1835-ig egy öreg ládában tartotta Paine testét.

Nem tudjuk pontosan, mi történt ezután. Az évek alatt sokan állították, hogy náluk van Paine koponyája vagy más csontja, de egyetlen ilyen testrész sem bizonyult soha Paine-hez tartozónak. Egy, a Thomas Paine Nemzeti Történeti Társaság gyűjteményében megtalálható 1847-es beszámoló állítja, hogy követte a csontok útját egy Mr. B. Tilly nevű férfihez Londonban; a történet szerint némely csontokból gombok lettek.

A bhakkari kannibálok

A legaggasztóbb sírrablásról szóló beszámolók közé tartozik a pakisztáni Pandzsáb régió Bhakkar körzetéből származó, ahol két testvért kétszer is letartóztattak sírok felnyitásáért és a holttestekből származó darabok elfogyasztásáért.

Az Independent beszámolója szerint Muhammad Arifot és Farman Alit 2011-ben tartóztatták le és ítélték két év börtönre öt holttest kiásásáért és darabjaik megevéséért. Egy azóta eltávolított felkavaró YouTube-videóban, amelyet állítólag egy pakisztáni TV-csatorna forgatott, hiányos holttestek és egy levesesfazékban hagyott emberi csontok voltak láthatók.

2014 áprilisában a rendőrség ismét letartóztatta a testvéreket, miután az otthonukból áradó bűz nyomán felfedezték egy sírjából kiásott gyermek fejét, írja a New York Times. Ezúttal mindketten 12 éves börtönbüntetést kaptak.