Amikor egy oszladozó bálnatetem körbejárta Skóciát és Észak-Angliát

2019. október 21. 09:31 Múlt-kor

1883 telén a skóciai Dundee városa rendkívül alkalmas helynek bizonyult egy kreatív és merész porondmester számára, egyúttal igen frusztráló környezetnek egy szakértőnek az összehasonlító anatómia világából – és rendkívül rossz környéknek egy eltévedt hosszúszárnyú bálna számára. Azon a télen és az azt követő néhány hónapban egy jómódú bálnaolaj-kereskedő egy óriási cet tetemét vonszolta ide-oda az Egyesült Királyságban, és egy jól árazott belépőért cserébe engedte az érdeklődőknek, hogy közelről is megtekintsék azt, miközben egy John Struthers nevű tudós erején felül teljesítve a tömeg és a kísérőzenekar zaja közepette – a korabeli fényképezőgépek kereszttüzében – próbálta tanulmányozni a tengeri emlős maradványait.

Korábban

Izgalom a városban

Decemberben néhány helybéli lakos látni vélte egy bálna kifújásait – esetleg valamelyik uszonyát – olyan helyen, ahol korábban soha: a Firth of Tay-ben, abban a keskeny tengeri öbölben, amelybe a Tay folyó ömlik, és ahol a város fekszik.

Szokatlan látvány volt errefelé egy hosszúszárnyú (avagy púpos) bálna, hiszen ezek az állatok ritkán merészkednek ilyen közel a szárazföldhöz. Az emberek úgy gondolták, egy nagyobb sprotniraj vonzhatta az öbölbe (habár a nagy bálnafélék többségéhez hasonlóan a hosszúszárnyú bálna is elsősorban apró rákokkal és planktonokkal táplálkozik, nem veti meg az apróbb halakat sem).

A fiatal egyednek kevés esélye volt élve kijutni a sekély vízből. Az Északi-sarkvidéket járó bálnavadászok jó részének éppen Dundee-ban volt szokása áttelelni, ráadásul ekkoriban többen „a Brit Birodalom első számú bálnavadász-városának” tartották.

A bálnaészlelés híre ennek megfelelően izgalomba hozta a várost. A lakók többsége – bár sokuk számára biztosította a megélhetést közvetlen vagy közvetett módon a bálnavadászat – még sohasem látott közelről élő cetet, és sokan mentek munka vagy iskola helyett inkább az öböl partjára a különös jövevényt figyelni.

Néhány nap elteltével pedig mind a tapasztalt, mind a kezdő bálnavadászok elkezdték követni az óvatlan állatot. December 31-én aztán – egy helyi újság korabeli beszámolója szerint – több nagy és számos kisebb szigonnyal és kampóval is eltalálták a bálnát, amely azonban végül minden kötelet elszakított, és elúszott.

A bálnavadászoknak azonban meggyőződése volt, hogy halálosan megsebezték, és hamarosan holtan kerül elő.

Egy héttel később igazuk is lett. Egy csoport halász kint a tengeren egy felborult hajót vélt látni a felszínen lebegni, közelebb evezve azonban látták, hogy az elszökött bálna teteme volt az, amelyből még mindig kiálltak a dundee-i vadászok eszközei.

A halászok a legközelebbi település, az aberdeenshire-i Stonehaven kikötőjébe vontatták, ahol a parton közszemlére tett tetem jó bevételt hozott a közeli kocsmáknak a megnövekedett forgalom által.

Hamarosan egy komolyabb érdeklődő is a helyszínre érkezett: John Struthers helyi sebész, az összehasonlító anatómia szakértője és a korban még vitákat kiváltó Charles Darwin elveinek elkötelezett híve az Aberdeeni Egyetemen kívánt zoológiai múzeumot nyitni, amelyben a különféle állatfajok kiállított példányaival kívánta a nagyközönség előtt is bemutatni Darwin igazát.

Struthers meg tudta mérni a bálna méreteit és tömegét, azonban nem engedték neki, hogy elvigye a tetemet. A csaknem 14 méter hosszú, 29 tonnás állat sorsáról végül árverés döntött. Egy helyi bálnaolaj-kereskedő, a „Zsíros Johnny” néven ismert John Woods mélyen a zsebébe nyúlva 226 fontért (mai értékén valamivel több mint 10 millió forintért) megvásárolta.

következő oldal 1 / 3