A rendszerváltoztatás belülről

A rendszerváltoztatási folyamat (1989-1991)

1989-ben felgyorsultak a változások. Az év elején még senki sem gondolta volna, hogy a zsigeri ellentétekkel megosztott ellenzék három hónapon belül képes lesz összefogni, és március 22-én létrehozza az Ellenzéki Kerekasztalt. Hogy ez a politikai ellensúly három hónap múlva rákényszeríti majd a hatalmat arra, hogy – formálisan legitim Országgyűlését statisztaszerepre szorítva – az egyenrangú félként elfogadott ellenzékkel leüljön tárgyalni a demokratikus átmenetről. Hogy további három hónap múlva szeptember 18-án megszületik a megállapodás a szabad választások törvényi feltételeiről. S hogy 1990. március 25-én megtartják a választások első fordulóját, április 8-án a másodikat, hogy május 2-án megalakul a parlament, 23-án pedig a felelős kormány. Hogy 1989. március 22-ét, az Ellenzéki Kerekasztal megalakulását követően egyetlen esztendő leforgása alatt létrejön a demokratikus magyar jogállam.

A rendszerváltoztatás első szakasza ezzel lezárult. Következett a második szakasz, amelyben az Antall József-vezette kormány irányadásával a parlament kiépítette a teljes alkotmányos intézményrendszert, benne a szabadon választott önkormányzatokkal, megteremtette a gazdasági, szociális, kulturális, oktatási rendszer átalakulásának jogszabályi feltételeit. Keletről, Nyugat felé fordult az ország, megszűnt a Varsói Szerződés és a KGST, Magyarország visszaszerezte 1944. március 19-én elvesztett függetlenségét.  1991. június 19-én, amikor az utolsó szovjet katona elhagyta az ország területét, teljessé vált, befejeződött a magyar rendszerváltozás. Békés úton megvalósult mindaz, amiért 1956-ban sokan az életüket is feláldozták.

Hogy kié az érdem? Nem kétséges, hogy a rendszerváltoztatásra a nemzetközi erőviszonyok átalakulása nélkül nem kerülhetett volna sor, de fontosak voltak a hazai tényezők is. Mindenkinek meg volt a maga szerepe, még a keményvonalas kommunistáknak is, mert legalább nem lőttek. Az állampárt reformerei megtették az első lépéseket a rendszer alapjainak gyengítésében, de érdemben nem alakították, csak követték az eseményeket. A változások motorja a rendszerváltoztatás első szakaszában az Ellenzéki Kerekasztal, a másodikban az Antall József vezette kormány volt. De az igazi érdem a magyar népé, amely 1956-ban felkelt a kommunista rendszer ellen, és példamutató egységben szállt szembe a zsarnoksággal, 1990 után pedig türelemmel viselte a kommunizmus évtizedeinek súlyos következményeit, és a rendszerváltozással ezektől függetlenül is együtt járó nehézségeket.

1. 1956 következményei
2. Közös ellenzéki demonstráció (1989. március 15.)
3. Az Ellenzéki Kerekasztal létrejötte (1989. március 22.)
4. A kerekasztal-tárgyalások nyitánya (1989. június 13.)
5. A rendszerváltó megállapodás (1989. szeptember 18.)
6. A rendszerváltoztatási folyamat (1989-1991)
7. A rendszerváltoztatás aktív szereplői

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

16. Reformáció és katolikus megújulás
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák

• Színlelt emberrablás mentette meg Luther életét a birodalmi átok kimondása után
• A leves, amely megállított egy háborút
• Saját pénzén, pápai elismerés nélkül alapította meg egyetemét Pázmány Péter
• A kapitalizmus fejlődéséhez is hozzájárultak Kálvin János tanai
• Luther Mártont majdnem agyonütötte egy villám, megfogadta, ha túléli, szerzetesnek áll
• Eleinte nem akart egyházszakadást, később már Antikrisztusnak nevezte a pápát Luther
• A társadalmi homogenizáció véres eszköze – így született az inkvizíció
• Angyalok vagy egy trágyadomb miatt élhették túl a zuhanást a prágai defenesztráció áldozatai?
• Csak híveket akartak toborozni az egyházak a boszorkányüldözéssel?