Sztálin 70., majd 1952-ben Rákosi Mátyás 60. születésnapját a Magyar Dolgozók Pártja az ország lakosságával ünnepélyes külsőségek között ünnepeltette meg. Az 1956-ban hatalomra vergődött Magyar Szocialista Munkáspárt e hagyományokkal is szakítva a következő pártvezér kerek évfordulóját szinte eldugta a nyilvánosság elől.

Kádár János ötvenedik, 1962. május 26-i születésnapjáról, az alkalomra odaítélt kitüntetésekről, illetve a születésnapi gratulációkról csupán néhány rövid sajtóhír tudósított. Az MSZMP első titkára épp hatalmának megszilárdításán fáradozott. A nyilvánosság előtt Kádár János másképp jelent meg, másnak mutatkozott, mint elődje; a társadalom előtt és a pártvezetésen belül is a konszolidáció letéteményesének mutatta magát.

Eltelt tíz év, és a párt legfelsőbb vezetése, az MSZMP Politikai Bizottsága (PB) ismét az első titkár születésnapjának megünneplésére készülődött – sajátos körülmények között, hiszen az 1968-ban bevezetett úgynevezett gazdasági mechanizmusreform éppen kifulladni, Kádár János hatalma meggyengülni látszott: Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára 1972. február 7-én telefonon kérette magához „baráti látogatásra”. A vizithez február 8-án – a protokoll szerint – a PB sebtében hozzájárult, Kádár február 11-én, pénteken – szokásával ellentétben nem vonaton, hanem – szovjet különgéppel utazott a Szovjetunióba, és három nappal később, 14-én, hétfőn tért haza. A moszkvai repülőtérről a magyar politikust vendéglátói Zavidovóba vitték, a fővárostól tizenhárom kilométerre fekvő vadrezervátumba.

Szombaton és vasárnap a vadászatok közötti szünetekben a két vadász négyszemközt is szót válthatott. Arról, hogy pontosan miről beszélgettek, mit vitattak meg az erdőtől ölelt, szigorúan őrzött vadászház zárt ajtói mögött, máig is csak sejtéseink lehetnek. Brezsnyev minden bizonnyal felelősségre vonta a magyar pártvezetőt; még talán ordibált is vele, nem elképzelhetetlen, hogy nyomdafestéket nem tűrő szavakat is használt. A találkozóról évtizedek távlatából szenvtelenül tudósító történészek szerint erős kritikát fogalmazott meg a reformtörekvésekkel kapcsolatban, s a szitkokból bizonyosan kijutott magának Kádárnak is. Február 22-én a PB előtt

Kádár ekképp utalt a találkozó hangulatára: „Brezsnyev elvtársat a mi együttesünk többé-kevésbé ismeri, mint személyiséget és mint embert is. Meglehetősen impulzív ember.” Egy héttel később kelt, a szovjet pártvezetőnek címzett levelében a magyar első titkár a következőképpen foglalta össze a magyar pártvezetés álláspontját: „A Brezsnyev elvtárs által kifejtetteket az elvtársi szolidaritás, a bizalom és barátság szavaiként értékeltük. A vitában felszólalók kérték, hogy ezt megfelelő módon közöljem Önökkel, s azt a véleményt is, hogy jó lenne, ha kettőnk kapcsolatában és a többi szocialista ország kapcsolatában, bár többször és rendszeresebben kerülne sor hasonló nyílt, elvtársi beszélgetésre.” Effélére azonban még jóideig várni kellett.

A teljes cikk a Múlt-kor történelmi magazin 2011. tél számában olvasható.