A rendszerváltoztatás belülről
2019. június 19. 12:58 Kónya Imre
Korábban
A rendszerváltoztatás aktív szereplői
A rendszerváltoztatásban – az általánosan elterjedt vélekedéssel ellentétben – igen sokan aktívan kivették a részüket. Nevesek és névtelenek egyaránt. Mindazok, akik független szervezetekben tevékenykedtek, akár legálisan, féllegálisan vagy illegálisan tették azt, és azok, akik részt vettek a független szervezetek kisebb-nagyobb rendezvényein, majd 1988-89-ben a hatalmas tömegeket megmozdító ellenzéki tüntetéseken. Ne feledjük, hogy az Ellenzéki Kerekasztal az ellenzék hívására az 1989. március 15-én felvonuló sokaságnak köszönhette legitimációját, a kerekasztal-tárgyalásokon elért sikereihez pedig a június 16-ai újratemetésen résztvevő tömeg nagymértékben hozzájárult. Tevékeny részesei voltak a rendszerváltoztatásnak azok, akik beléptek az ellenzéki pártokba, de nem szabad megfeledkezni azokról sem, akik az MSZMP reformköreiben való részvételükkel gyorsították az állampárt erodálódási folyamatát. Fontos szerepük volt azoknak, akik 1989-ben a lejáratódott állampárti vezetők visszahívása nyomán megtartott időközi választásokon ellenzéki képviselőket juttattak az állampárti parlamentbe, és akik elmentek a négyigenes népszavazásra, vagy az MDF felhívását követve maradtak otthon. Végül mindazok aktív szereplői voltak a rendszerváltoztatásnak, akik 1990 tavaszán részt vettek a szabad parlamenti, majd ősszel az önkormányzati választásokon, bárkire is adták voksukat.
Kényes feladat, de nem megkerülhető, hogy egy ilyen áttekintés végén név szerint is említést tegyek azokról, akiket a rendszerváltozás főszereplőinek tartok. Tudom, hogy én, aki belülről éltem át az eseményeket sokat tudok, de elfogult is vagyok. Egy biztos: megítélésemet nem befolyásolja, hogy annak idején ki volt a barát és ki az ellenfél, s az sem, hogy kinek-kinek a későbbi tevékenységéről mi a véleményem.
Az ellenzék két fő áramlata, a népi-nemzeti és a polgári-radikális ellenzék vezéregyéniségei, Csoóri Sándor és Kis János a rendszerváltozás hosszú évekig tartó előkészítésében játszottak kiemelkedő szerepet. Ők voltak a két áramlat mindenki által elismert vezetői, de mindkét táborból sorolhatnám az „előfutárok” neveit. És itt kell említenem Pozsgay Imrét, azt az állampárti vezetőt, aki – talán részben akarva, de valószínűleg nagyrészt akaratlan – fontos szerepet játszott a pártállami hatalom leépítésében.
Az Ellenzéki Kerekasztalon belül – a teljesség igénye nélkül – az MDF-es Szabad Györgyöt és Sólyom Lászlót, az SZDSZ-es Tölgyessy Pétert és Magyar Bálintot, a fideszes Orbán Viktort és Kövér Lászlót, a kisgazda Boross Imrét, aki Szabad Györgyhöz hasonlóan sajnos már nem érhette meg a harmincadik évfordulót, Varga Csabát, a Néppárt és Vigh Károlyt, a Bajcsy Zsilinszky Társaság képviselőjét emelném ki.
De a sok fontos szereplő közül a legfontosabb Antall József volt. Nem hiszem, hogy lenne olyan, a korszakot jól ismerő történész, aki ezt kétségbe vonná. Antall József dolgozta ki és vitte keresztül azokat a kompromisszumokat, amelyek feloldották az állampárt és az Ellenzéki Kerekasztal között fennálló, áthidalhatatlannak látszó ellentéteket.
1990 után pedig minden gáncsoskodás ellenére, halálos betegségével is megküzdve, demokratikusan megválasztott miniszterelnökként Antall József irányította a rendszerváltoztatási folyamatot, Keletről nyugati irányba fordította, és átvezette az országot a „túlsó partra”.
Jó tudni – hallani és olvasni – hogy Antall József érdemeit ma már hajdani politikai ellenfelei is elismerik. Mert, ahogy Szabad György, az országgyűlés elnöke a miniszterelnök halálának másnapján a parlamentben megfogalmazta: „Egy nemzet halhatatlanságba emelkedő nagyjai – legyen bármilyen tragikus a vég – sohasem szerencsétlenek. De mindig szerencsétlen az a nemzet, amely nem érti meg nagyjait és nem tudja követni irányadásukat. Antall József vetett, hogy ez a nemzet arathasson. Rajtunk múlik, hogy így legyen.”
Antall József beszédeiből készült videó-összeállításhoz kattintson ide.
A cikk a szerző ...ÉS AZ ÜNNEP MINDIG ELMARAD? Történetek a rendszerváltástól napjainkig című könyvének felhasználásával készült.
Támogasd a szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
4. A világgazdaság a 20. században
I. Gazdaság, gazdaságpolitika, anyagi kultúra, pénzügyi és gazdasági ismeretek
- Tizenhatszor annyi követ használtak fel az Asszuáni-gáthoz, mint a Kheopsz-piramishoz
- Saját hatalmát és a Szovjetuniót is elsöpörték Gorbacsov reformjai
- Szaddám Huszein 1991-ben úgy gondolta, megnyerte a történelem első élőben közvetített háborúját
- Gyűlölte a Sebhelyesarcú gúnynevet Al Capone
- A niagarai vízerőműhöz is szállított alkatrészeket a Škoda Művek
- A hadiipari korlátozásokból született az ikonikus olasz robogó, a Vespa
- Heves vitát váltott ki Potsdamban a háborús jóvátételek kérdése
- Keserédes „áldásként” formálta át Izlandot a második világháborús megszállás
- Kereskedelmi viszonyait fenntartva maradt semleges Svájc a második világháborúban
- Minden korosztálynak adott valami újat Lázár Ervin egyedi stílusa 20:20
- A központi hatalmak jól választották meg a támadás helyszínét, mikor Gorlice mellett döntöttek 18:05
- Az ideológiai viták mellett szórakozásra is szakított időt Capri szigetén Lenin 16:05
- Saját korában több összeesküvés-elmélet is keringett Napóleon haláláról 15:05
- Hiába okozott negyvenféle betegséget, a kor divathölgyei ragaszkodtak a fűzőhöz 09:50
- Magyar viseletet öltött Mária Terézia a Szent István-rend első adományozásakor 09:05
- A lettek döntő többsége a függetlenségre szavazott 1991-ben tegnap
- Hollywood szinte összes díját begyűjtötte Audrey Hepburn tegnap