A politikai szexbotrányok pikáns története

2008. április 3.-Múlt-kor

Mindenki érdeklődéssel kíséri a látványos bukásokat és szerelmi viszonyokat, a politika pedig bőven ellát bennünket ilyen látványosságokkal.

Az amerikai elnökök szeretői

Gary Hart: Az egykori colorádói szenátor, és szépreményű elnökjelölt azzal került a bulvárlapok címlapjára, hogy meggondolatlanul arra kérte az újságírókat, hogy kövessék mindenhova. Ezzel akarta elejét venni a házasságon kívüli kapcsolatairól keringő pletykáknak. Csakhogy az újságírók komolyan vették a kérést: a Miami Herald 1987. május 3-án arról számolt be, hogy egy fiatal nőt láttak Hart washingtoni házában. Néhány nappal később a National Enquirer fényképeket közölt Hartról, amint jachtjának fedélzetén ugyanazzal a hölggyel, Donna Rice-szal szórakozik. Hartnak le kellet mondania elnöki ambícióiról.

Spitzer a kínpadon

Bill Clinton: Senki sem felejtheti el, amint az Egyesült Államok 42. elnöke 1998. január 26-án nyomatékosan közölte: "Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a nővel", tudniillik Monica Lewinskyval. Nyilvánvaló, hogy Clinton az orális szexet nem tekintette szexuális kapcsolatnak. Ez a vallomás vezetett odáig, hogy a Képviselőház felelősségre vonta a demokrata párti elnököt, de a Szenátus végül nem hozott elmarasztaló ítéletet. A szenátus a hamis eskü vádja alól is felmentette.

Clinton elnöki pályafutásának kezdete sem volt zökkenőmentes. 1992-ben Gennifer Flowers nyilvánosan bejelentette, hogy Clinton szeretője volt, amikor az még Arkansas kormányzójának tisztségét töltötte be. A bejelentés után került sor a CBS 60 perces műsorára, amelyben Hillary Rodham Clinton is megszólalt: "Nem valami jelentéktelen nő vagyok, aki kiáll a férje mellett, mint Tammy Wynette. Azért vagyok itt, mert szeretem őt." A kijelentés kiváltotta a country énekes tiltakozását, aki arról írt dalt, hogy a nőknek ki kell állniuk a férjük mellett. Hillary magatartása komoly segítséget nyújtott Clinton politikai túléléséhez, és megalapozta sikerét az elnökjelöltségre.

John F. Kennedy: Az 1960-ban megválasztott és 1963-ban meggyilkolt demokrata párti elnököt még holtában is szexbotránnyal vádolják. Jack Worthington ugyanis a mai napig azt állítja, hogy ő JFK titkos szerelemgyereke. A kijelentést nem lehet bizonyítani, a Kennedy család pedig kategórikusan elutasítja a vádat. JFK esetében azonban nem lehet kizárni a lehetőséget, szexuális étvágya hatalmas volt. Nagy nőcsábász hírében állt, sokak szerint még Marilyn Monroe-val is viszonya volt.

Britek, kanadaiak és franciák

A legnagyobb kanadai szexbotrány Gerda Munsinger nevéhez fűződik. A kelet-német prostituált és szovjet kém gyümölcsöző kapcsolatot tartott fenn John Diefenbaker kormányának két miniszterével is. 1961-ben csendben kiutasították az országból, az egyik miniszter, Pierre Sevigny, pedig 1963-ban lemondott. Az ügy csak 1966-ban került nyilvánosságra. A másik miniszter, George Hees, azzal bűnhődött, hogy a párt vezetéséért folyó harcban alulmaradt.

Pierre Trudeau agglegény miniszterelnökként igen aktív életet élt, mígnem 1971-ben feleségül vette a nála 30 évvel fiatalabb Margaret Sinclairt. Válásuk némi szimpátiát hozott az idős politikusnak, aki 1968 és 1984 között szinte egyfolytában miniszterelnök maradt.

Az utóbbi időkben a szerelem és a politika kéz a kézben jár. A konzervatív Peter MacKay és Belinda Stronach viszonya akkor ért véget, amikor Stronach átnyergelt a liberálisokhoz. MacKay teljesen összetört. Stronach később Tie Domi, jégkorongozó válása kapcsán került a címlapokra, mint "másik nő", ő azonban tagadta, hogy bármi köze lenne Domi házassági problémáihoz. Domi és Stronach egy ideig találkozgattak, de kapcsolatuk 2007 szeptemberére már véget ért. 2006 közepén Stronachot még Clintonnal is összeboronálták, ezenkívül a Toronto Life kiderítette, hogy 1999-ben, néhány nappal a halálát okozó repülő-szerencsétlenség előtt, az ifjabb John F. Kennedy arra kérte Stronachot, hogy támogassa politikai magazinját.

Anglia a parlamentáris demokrácia bölcsője, és mint ilyen, a szexbotrányok hazája is. Az egyik legemlékezetesebb botrány John Profumo, egykori hadügyminiszter nevéhez fűződik, aki kapcsolatot tartott fenn egy Christine Keeler nevű callgirl-lel, aki egyben Jevgenyij Ivanov, szovjet katonai attasé szeretője is volt. És mindez a hidegháború kellős közepén történt. 1962 októberében tört ki a kubai rakétaválság, amikor a világ egy atomháború fenyegetésében élt. A botrány is ekkor robbant ki. 1963 elején Profumo mindent tagadott, és azzal fenyegetőzött, hogy mindenkit beperel, aki ilyesmit állít. Júniusban azonban már nem volt a helyén. Bevallotta, hogy hazudott és félrevezette az Alsóházat. Keeler és egy másik lány, Mandie Rice-Davies, rövid időre a címlapokra került (a történetet meg is filmesítették).

1994-ben Stephen Milligan, konzervatív képviselőt, aki valószínűleg a egy szexuális játéknak (a szeretkezés közbeni fojtogatásnak) esett áldozatul, otthonában holtan találták.

Miközben nem minden politikus szexőrült, számos országban és kultúrában találhatunk arra példát, hogy a politika és a szex szorosan összefonódik. A házasságon kívüli kapcsolatok azonban mindenhol erkölcsileg kifogásolhatónak számítanak, különösen az Egyesült Államokban, ahol ilyen ügyekben szívesen hivatkoznak a puritán gyökerekre. Érdekes azonban, hogy Francois Mitterand szeretője 1996-ban ott lehetett az egykori elnök temetésén.