A nagyobb haszon érdekében süllyeszthette el rozoga hajóját Feketeszakáll

Feketeszakáll Észak-Amerika és a Karib-térség legrettegettebb kalózai közé tartozott. A hírhedt tengeri rabló a kereskedelmi hajók mellett a brit Királyi Haditengerészet hajóit is rendszeresen megtámadta. Feketeszakáll 18. század eleji tengeri terrorja azonban nem sokkal azután, hogy hajója a mai Észak-Karolina állam egyik szigetén zátonyra futott, hirtelen véget ért. A hajóroncsról származó bizonyítékok azt sugallják, hogy a megfeneklés nem a véletlen műve volt.

Rejtélyes vég

Az Anna királynő bosszúja, Feketeszakáll zászlóshajója az angol kalóz által irányított rablóflotta büszkesége volt.

A krónikák szerint a hajó a dél-karolinai Charles Town blokádjának feloldásáért kapott jelentős összegű váltságdíjjal éppen szökésben volt, amikor zátonyra futott.

A hajót, miután az fennakadt egy homokpadon, a legénység elhagyta, majd nem sokkal ezután a fregattot elnyelte a tenger.

A történészek körében régóta vita tárgya, hogy vajon Feketeszakáll hibásan ítélte meg a homokpad körüli tengervíz mélységét, és ezért futott zátonyra zászlóhajója, vagy valamilyen más ok miatt feneklett meg az Anna királynő bosszúja.

A hajóroncs törzsének szakértők által nemrégiben elvégzett vizsgálata során kiderült, hogy a hajó meglehetősen rossz állapotban volt, amikor a homokpadnak futott.

Feltételezésük szerint valószínűsíthető, hogy maga Feketeszakáll is tisztában volt azzal, hogy hajója helyrehozhatatlanul elhasználódott, ezért úgy döntött, hogy zátonyra futtatja és elhagyja a vízi járművet.

Állatias erő

Feketeszakáll Edward Thatch (vagy Teach) néven látta meg a napvilágot 1660-ban, valószínűleg az angliai Bristolban. Thatch egy „állami” kalózhajón (úgynevezett privatérhajón) szolgált tengerészként, majd a karib-tengeri New Providence szigetén telepedett le.

A szárazföldet azonban unalmasnak találta, és 1716-ban kalóznak állt. Egy évvel később már mindenki rettegte a nevét a Karib-térségben.

A sikere azonban kérészéletű volt, mert 1718-ban a Királyi Haditengerészet tisztjei csapdát állítottak neki, és egy rajtaütést követően megölték a rettegett kalózvezért.

Feketeszakáll rövid kalóz pályafutása során félelmetes hírnevet szerzett magának. A források egyfajta állatias, szinte emberfeletti erőről beszélnek, amely a csatában hatalmába kerítette a rablóvezért.

Egyes források azt is megemlítik, hogy hosszú fekete hajában parázsló kanócokat rakott, amely a küzdelemben igen félelmetes külsőt kölcsönzött neki.

A Feketeszakállról kialakított képet csak tovább erősítette a rablóvezér zászlóshajója, az Anna királynő bosszúja névre átkeresztelt háromárbocos fregatt. Az Anna brit királynőről elnevezett hajó 40 ágyúval volt felfegyverezve, így komoly tűzerővel rendelkezett.

A megváltó ólomburkolat

A hajóroncsot 1996-ban fedezték fel és 2011-ben állapították meg hivatalosan róla, hogy egykoron Feketeszakáll zászlóshajójaként szelte a habokat. Az archeológusok a roncs körül számos ólomból készült leletet találtak.

A szakértők már régóta sejtik, hogy a kor hajóépítői az ólmot tulajdonképpen a hajók törzsének foltozására használták. Az Anna királynő bosszúja körül talált ólomdarabokat Jeremy Borrelli régész a közelmúltban vette górcső alá; kutatásai eredményeit a The International Journal of Nautical Archeology szaklapban tette közzé.

Borrelli szerint a fából készült hajókat rendesen igénybe vették a tengerek és óceánok vizei, és ez alól Feketeszakáll hajója sem volt kivétel. A hajódeszkákra telepedő baktériumok egy vékony, filmszerű réteget képeztek a törzs felszínén, amelyre különféle kagylók, illetve fával táplálkozó paraziták is megtelepedtek, gyengítve a törzset, amely idővel jelentősen meggyengült.

A hajóépítők 1524-től ólombevonattal igyekezetek megóvni a hajótörzsek állagát. Borrelli számos, az Anna királynő bosszúja körül felszínre hozott ólomdarabot vizsgált meg és összehasonlította őket más, 16. és 17. századi hajóroncsok körül talált ólomlemez-maradványokkal.

Vizsgálatai során Borrelli több, különböző fajta ólombevonatot azonosított, amelyek egykoron Feketeszakáll hajójának törzsét borították. Ezek között számos, hosszúkás lemezdarab is volt, amelyek a hajódeszkák közötti résekben elhelyezett tömítőanyagot védték.

Ez a tömítő anyag rendszerint fonott tehénszőr volt, amelyet szurokban áztattak. A külső deszkák közötti rések hajlamosak voltak a szivárgásra, így a tömítőanyag fölé helyezett ólomszalagok a vízhatlanság fenntartása szempontjából nagyon fontos feladatot töltöttek be.

1717 előtt, mielőtt Feketeszakáll tulajdonába került volna, az Anna királynő bosszúja rabszolgaszállító hajóként, Concorde néven szelte a habokat. A korabeli forrásokban többször megemlítik, hogy a hajó állapota rendkívül rossz volt, és többször komoly javításokat igényelt.

Borrelli tanulmánya szerint a kalózhajóvá átvedlett Concorde állapota Feketeszakáll kezei alatt tovább romlott, és a hajó komoly felújítást igényelt volna.

„A roncsnál talált tárgyi bizonyítékok egyértelműen arra mutatnak, hogy a szivárgást megpróbálták megszüntetni, és az írott források is többször utalnak arra, hogy a hajón előfordult szivárgás” – nyilatkozta Borelli. „A kirakós azért még nem teljes, és lehet, hogy soha nem lesz kirakva teljesen. Annyi bizonyos, hogy a hajó nagyon rossz állapotban volt, amikor elsüllyedt” – tette hozzá a régész.

Pénz beszél

A történelmi források tanúsága szerint Feketeszakáll az anyagi haszon reményében küldte a tenger fenekére zászlóshajóját. A kalózvezér ugyanis nagyobb részt akart kiszakítani magának a blokád feloldásáért kapott összegből.

Miután a kalózok elhagyták a zátonyra futtatott Anna királynő bosszúját, Feketeszakáll átszállt egy 12 ágyús naszádra.

Eközben flottájának egy másik hajója, az Adventure is zátonyra futott, amikor megpróbált segítséget nyújtani a zászlóshajót elhagyó kalózoknak.

Feketeszakáll az összegyűjtött legénység egy részét kirakta egy közeli szigeten, majd észak felé vette az irányt.

„A legénység visszaemlékezése szerint a váltságdíjból sokan nem részesültek. A szigeten kirakott, hoppon maradt kalózok egy része azzal vádolta Feketeszakállt, hogy szándékosan süllyesztette el a hajóját, mert úgy tervezte, hogy emberei egy részét hátrahagyja, hogy a zsákmányból nagyobb részesedése legyen” – nyilatkozta Borrelli.

Borelli meglátása szerint Feketeszakáll zászlóshajója még számos titkot őriz, mert mind a mai napig csupán 60 százalékát tárták fel a roncsnak, így rengeteg tárgy lehet még szétszóródva az elsüllyedt hajó körül.