Forró magyar őszök

A Karib-tenger legnagyobb kalóza napjainkban is kulturális ikon

2019. április 30. 16:12 Múlt-kor

Henry Morgan kapitány napjainkban leginkább egy népszerű fűszerezett rummárka arcaként ismert. E legendás kalóz azonban valódi történelmi személy, aki már saját korában is tengeri kalandjairól volt ismert, és sikeres emberként vonult vissza.

Morgan
Henry Morgan (kép forrása: All That's Interesting)

Az elérhető források szerint Morgan 1635-ben született egy igen jómódú család sarjaként Dél-Walesben. Előkelő háttere ellenére keveset tudunk ifjúságáról, azon kívül, hogy már fiatalemberként a Karib-térségbe vitte útja. Egyes korai életrajzírói szerint úgy rabolták el, és adták el a rabszolgától nem sokban különböző szerződéses munkásként, napjainkban azonban már széles körben elfogadottá vált az a magyarázat, miszerint 1654-ben csatlakozott Oliver Cromwell csapataihoz, és így került a térségbe, a spanyolok elleni tengeri hadjárat keretében. Részt vett az 1655-ös barbadosi partraszállásban és Jamaica elfoglalásában is, amelyek a későbbi Brit Birodalom létrejöttének első lépései voltak.

Ekkoriban Anglia egy hosszúra nyúló háborúban állt Spanyolországgal, amelynek jó részét az amerikai kontinensen, illetve a Karib-térségben vívták. Az ellenség destabilizálása érdekében az angolok szabad kezet adtak egyes hajósoknak spanyol hajók megtámadására, illetve kifosztására. Ezeket a hajósokat – gyakorlatilag törvényesített kalózokat – privatérokként ismeri a történelem. Tömegével érkeztek a Karib-térségbe vagyonra és dicsőségre szomjazva, és egy Parti Testvériség nevű laza koalícióba rendeződtek, melynek központjai Tortuga szigete, illetve a jamaicai Port Royal voltak.

Henry Morgan is felcsapott privatérnak, és az ő nevéhez fűződik a kalózok társadalmának nagymértékű átalakítása. Ő alkotta meg a híres kalóztörvényeket, amelyek a szervezet működését és a privatérok magaviseletét szabályozták. Hamar kivívta társai tiszteletét éles eszével, tehetséges parancsnoklásával és stratégiai érzékével.

1666-ban kinevezték az úgynevezett „kikötői milícia” ezredesévé, privatértársai pedig admirálisukká választották. Egyik legnagyobb sikerét 1668-ban érte el, amikor kifosztotta a panamai Portobelót. A spanyol várost három erődítmény védte, de Morgan egy különös stratégia segítségével mindhármat elfoglalta, és szabad utat nyert a városba.

Elfogott egy csoport spanyol apácát, és élő pajzsként használta őket, hogy betörjön a városba. A spanyol katonák nem mertek rájuk lőni, így hiába voltak 3000-en, fel kellett adniuk állásaikat a maréknyi brit privatér előtt. Morgan nem elégedett meg azzal, hogy elfoglalta Portobelót és minden kincsét – még váltságdíjat is kért a spanyoloktól a város elhagyásáért. A követelt összeg csillagászati volt: 100 000 ezüstreált akart, és azzal fenyegette a térség kormányzóját, hogy ha nem kapja meg, a földdel teszi egyenlővé a várost. A spanyol kormányzó tudta, hogy Morgan adott szava megbízható, így kifizette az összeget, és a kalózok gazdag emberekként hagyták el Portobelót.

Morgan ezután tovább folytatta tevékenységét, és széles körben ismertté vált arról, hogy saját embereivel engedékeny és bőkezű, az elfogott ellenségekkel szemben azonban könyörtelen. Hírneve egyre nőtt, és egyre több embernek parancsolt, továbbra is az angol korona támogatásával a háta mögött. Karrierje csúcsán a mai Venezuela területén lévő Maracaibót és Gibraltárt támadta meg, valamint a szárazföldön átkelve a Csendes-óceán partján fekvő Panamá Viejót, ahol a spanyol védelem ellenére mindössze 15 emberét veszítette el.

A panamai város elleni támadása azonban már túl sok volt az angoloknak is, akik tudta nélkül megegyeztek a spanyolokkal. 1672-ben Morgant visszahívták Londonba, ahol letartóztatták – ez azonban, mint kiderült, kizárólag a spanyolok felé tett engesztelő gesztus volt. A privatért hamarosan szabadon engedték, lovaggá ütötték érdemeiért, és kinevezték Jamaica helyettes kormányzójává.

A szigeten politikusi tevékenysége mellett egy nagyméretű ültetvényt is birtokolt, melyből igencsak meggazdagodott. Habár sorozatos konfliktusai voltak feletteseivel, élete végére számára kedvező helyzet alakult ki a szigeten. 1688. augusztus 25-én hunyt el, 53 évesen, amiben nem kis szerepet játszhatott egyre növekvő alkoholbevitele. A kormányzó ekkor régi barátja, Christopher Monck, Albemarle hercege volt, aki állami temetést rendelt el számára. Sírja a Palisadoes temetőben volt található, amely azonban az 1692. június 7-én bekövetkezett földrengéskor a tengerbe omlott, a város kétharmadával együtt, és Morgan maradványai sosem kerültek elő.

Habár köztiszteletben álló politikusként és üzletemberként fejezte be életét, Henry Morgan nevét legfőképpen mégis legendás tengeri tevékenysége miatt ismeri a világ. Nevét számos helységnév őrzi a Karib-térségben, és természetesen nem feledkezhetünk meg a kanadai Seagram vállalat által létrehozott és 1944 óta gyártott Captain Morgan nevű fűszeres rumról sem, amelynek csomagolása szintén kalózkapitányként ábrázolja őt.

2019. ősz: Forró magyar őszök
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (4 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 25% kedvezménnyel.
A 4. lapszámot ajándékba adjuk.
6 368 ft 4 776 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 65% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 6 990 Ft
Henry Morgan és csapatai támadása Panamá Viejo ellen (kép forrása: Wikimedia Commons)Morgan privatérhajói a Maracaibo-tavon (kép forrása: All That's Interesting)Morgan győzelme a spanyol flotta felett, 1669 (kép forrása: Historic UK)
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!