A Loch Ness-i szörnyre hasonlító tárgyat találtak a brit tengerparton

Meglepetésszerűen feltárt római kori villagazdaság fürdőházzal, és egy „norfolki Nessie” névre keresztelt, kígyószerű bronz lelet is előkerült a kelet-angliai partvidéken zajló, szélpark-építést megelőző régészeti feltárások során. Az ásatásokat vezető Headland Archaeology kutatócsoport munkája rávilágít a térség vaskortól egészen a római korig tartó virágzó, elit mezőgazdasági múltjára.

A mintegy hatvannégy kilométer hosszú földalatti kábelnyomvonal kialakítását megelőzően az RWE energetikai vállalat megbízásából dolgozó régészek a Norfolk megyei Dereham város közelében végeztek kutatásokat. Jessica Lowther, a Headland Archaeology munkatársa a brit sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy a történelmi feljegyzések és az előzetes magnetométeres mérések alapján a szakemberek eredetileg semmilyen jelentősebb leletre nem számítottak ezen a nyomvonalszakaszon.

A 2021-ben megkezdett próbafeltárások során előkerült nagyszámú tetőcserép azonban hamar jelezte egy kiterjedt épületegyüttes jelenlétét. Az ásatások végül egy nagyméretű, kiegészítő épületekkel, fürdőházzal és saját úthálózattal rendelkező római villa maradványait tárták fel. A gazdag leletanyag – amely az ételkészítésre és feldolgozásra utaló nyomokat (gabonaszemek, állatcsontok, osztrigahéjak) is magában foglal – egyértelműen bizonyítja, hogy a helyszínen egy jelentős méretű, a vaskortól egészen Kr. u. 250 körülötti időszakig működő mezőgazdasági uradalom állt.

A villa területén fellelt gazdag tárgyi emlékek között kiemelkedő egy ezüstgyűrű, egy valószínűleg bútorlábként funkcionáló, oroszlánfejet ábrázoló bronzveret, valamint egy kígyózó formájú, zöldes patinájú bronz edényfül. Ez utóbbit a régészek a skót hegyvidéki legenda címszereplőjéhez, a Loch Ness-i szörnyhöz való vizuális hasonlósága miatt „norfolki Nessie” névre keresztelték (bár a szakemberek hangsúlyozták, hogy a tárgynak természetesen nincs köze a középkori mítoszhoz).

A kábelnyomvonal mentén emellett újkőkori tárológödröket, bronzkori sírhalmokat, valamint az 1086-os Domesday Bookban is említett elhagyott középkori falvakat is azonosítottak.

A romanizált Britannia

A mai Norfolk megye területe a Kr. u. 43-ban, Claudius császár idején kezdődő római hódítás előtt a kelta icén törzs központja volt. Ez a térség volt a kiindulópontja a Kr. u. 60–61-es, Boudicca királynő által vezetett, véresen levert Róma-ellenes felkelésnek is. A békéltetést követően a régió gyors gazdasági fejlődésnek indult: a romanizáció során megjelentek a római technológiákat, így a padlófűtést és fürdőket is alkalmazó, nagy kiterjedésű, rabszolgamunkán alapuló villagazdaságok.

Ezek a vidéki központok a provincia mezőgazdasági elitjének otthonaiként és a hadsereg, valamint a városok ellátásának bázisaiként is szolgáltak. A komplexum a 3. század közepéig lakott volt, pusztulása pedig feltehetően a Római Birodalom 410-es kivonulását megelőző fokozatos gazdasági hanyatláshoz köthető, amikor a hadsereg kivonásával a védtelen, egykor virágzó birtokok áldozatul estek a szász betöréseknek, és Nagy-Britannia visszasüllyedt az elszigetelt, kisebb települések korszakába.

A most feltárt romokat a dokumentálás után a kutatók visszatemették, hogy megóvják azokat az időjárás viszontagságaitól és a további károsodástól.