Magda, avagy a személyes megalkuvás a nácikkal

Magda Goebbels politikai felemelkedését és a náci diktatúrához vezető személyes megalkuvásokat vizsgálja Nora Bossong Magda című, nagyarul az Open Books gondozásában nemrég megjelent regénye. A német szerző nem egy hagyományos életrajzot készített Joseph Goebbels feleségéről: egy valós történelmi szereplő és egy fiktív elbeszélő sorsán keresztül mutatja be az alkalmazkodás, az öncsalás és a politikai bűnrészesség különböző formáit.

A történet 1919-ben, a weimari köztársaság kezdetén indul. A tizenhárom éves Hans Kesselbach reménytelenül szerelmes osztálytársába, Hellmut Quandtba, a nagyiparos Günther Quandt fiába. Rajta keresztül ismeri meg Hellmut fiatal mostohaanyját, Magdát. A fiú váratlan halála után Hans és Magda viszonyba kezdenek, amely a vigasz mellett kölcsönös érdekeken is alapul. Magda kiutat keres boldogtalan házasságából, Hans pedig a nővel folytatott viszonyával próbálja elfedni homoszexualitását.

Kapcsolatuk akkor ér véget, amikor Magda belép a náci pártba, egyre közelebb kerül Joseph Goebbelshez, majd 1931-ben feleségül is megy hozzá. Hans közben jogot tanul és diplomáciai pályára lép; a nemzetiszocialista hatalomátvétel után pedig egyre több engedményt tesz karrierje és személyes biztonsága érdekében. Az eseményeket 1944-ből visszatekintve mondja el, ezért Magda alakját egy saját felelősségét is magyarázó, részben megbízhatatlan elbeszélő közvetítésével ismeri meg az olvasó.

A regény történelmi háttere nagyrészt dokumentált tényeken nyugszik. Johanna Maria Magdalena Behrend 1901-ben született Berlinben, gyermekkorának egy részét Brüsszelben töltötte, és egy ideig zsidó nevelőapja, Richard Friedländer nevét viselte. Fiatalon szerelmi kapcsolatban állt Chaim Arlosoroff későbbi cionista politikussal is. 1921-ben feleségül ment a nála több mint húsz évvel idősebb Günther Quandthoz, Németország egyik leggazdagabb iparosához, akitől megszületett Harald nevű fia. A házasság végül 1929-ben válással végződött.

Magda 1930-ban csatlakozott a Nemzetiszocialista Német Munkáspárthoz, majd Joseph Goebbels munkatársa lett. A házaspár hat gyermekét a náci propaganda rendszeresen a német családeszmény legtökéletesebb megtestesítőjeként mutatta be. Magda a rendszer egyik legfőbb reprezentatív nőalakjává vált, 1945. május 1-jén pedig a berlini Führerbunkerben férjével együtt meggyilkoltatta hat gyermekét, majd öngyilkosságot követett el.

Hans Kesselbach ugyanakkor nem igazolható történelmi személy. Bossong egy életrajzi bizonytalanságból teremtette meg alakját, mivel a források szerint Magdának az első házassága idején valóban lehetett viszonya egy fiatal joghallgatóval, akinek a személyazonossága nem állapítható meg bizonyosan. Hans Hellmuthoz fűződő szerelme, diplomáciai pályája és Magdával való kapcsolata ezért a tudatos írói konstrukció része.

Veszélyeztetettségének háttere azonban teljesen valós: a német büntető törvénykönyv 175. paragrafusa büntette a férfiak közötti szexuális kapcsolatot, a náci rendszer pedig 1935-ben drasztikusan megszigorította e rendelkezéseit. A fiktív elbeszélő alkalmazása lehetővé teszi, hogy a regény ne közvetlenül Magda feltételezett gondolatait rekonstruálja, hanem kívülről kövesse a nő átalakulását. Az írónő ezzel elkerüli, hogy a gyermekkorból vagy a magánéleti csalódásokból egyfajta egyszerű, felmentő magyarázatot vezessen le Magda későbbi tetteire.

A kötet egyik meghatározó kérdése, hogy miként vezethetnek a látszólag apró személyes engedmények egy elnyomó rendszer elfogadásához vagy nyílt támogatásához. Magda társadalmi rangot, politikai jelentőséget és szerepet keres, Hans pedig saját titkának megőrzése mellett igyekszik ragaszkodni diplomáciai karrierjéhez. Felelősségük korántsem azonos, hiszen Magda a diktatúra meggyőződéses támogatója és propagandájának közszereplője lesz, míg Hans az önmagát mentegető, passzív alkalmazkodó alakját képviseli.

A könyv eredeti címe (Reichskanzlerplatz) Magda berlini lakóhelyére utal, ahol rendszeresen tartott társasági összejöveteleket, és ahol a náci vezetők kapcsolatba kerülhettek a felsőbb társadalmi körökkel. A visszafogott, hűvös elbeszélésmódot a német kritika egy része a könyv erényének tekintette (és ezért felkerült a Német Könyvdíj húszas listájára is), más bírálók a történelmi háttér leegyszerűsítését és Hans túlzott szerepét kifogásolták. A Magda így nem új történelmi adatokat közöl; sokkal inkább azt vizsgálja, miként fonódhat össze a társadalmi felemelkedés vágya, a félelem és az önigazolás a diktatúrához való fokozatos alkalmazkodással.

Nora Bossong: Magda. Ford.: Dobosi Beáta. Open Books, Budapest, 2026. 316 o.