Hatezer évnyi történelmet fednek fel a prestoni koponyák
Modern radiokarbonos kormeghatározással vizsgálták meg azokat az emberi koponyákat, amelyeket a tizenkilencedik század végén tártak fel az angliai Preston kikötőjének építésekor. Ahogy arról a BBC beszámolt, a legújabb tudományos eredmények megcáfolták a tömegsírról szóló korábbi elméleteket, mivel a maradványok egy hatezer éves időszakot ölelnek fel a neolitikumtól a kora középkorig.
- Brit kutatóintézetek modern radiokarbonos vizsgálatokkal megállapították, hogy a tizenkilencedik század végén feltárt prestoni koponyaleletek több ezer éves időszakból származnak.
- A maradványok között kőkori egyének, valamint egy erőszakos halált halt, harci traumákat elszenvedett angolszász nő koponyája is azonosítható.
- A folyóvízi lerakódás természetes folyamata ad magyarázatot arra, hogyan kerültek egy helyre az egymástól több évezredre élt emberek és őskori állatok csontjai.
A prestoni Albert Edward dokk 1892-es megnyitását megelőző földmunkák során a munkások páratlan leletegyüttesre bukkantak. A mederből huszonhárom emberi koponya, több mint hatvan pár gímszarvasagancs, őstulkok maradványai, valamint két fatörzsből faragott csónak került elő. A viktoriánus kor kutatói sokáig úgy vélték, hogy a leletek egyetlen eseményhez, feltehetően egy bronzkori mészárláshoz köthetők.
A Lancashire-i Egyetem és a Liverpool John Moores Egyetem szakemberei azonban a közelmúltban szénizotópos vizsgálatnak vetették alá a The Harris múzeumban őrzött csontokat. Kiderült, hogy a leletek a Krisztus előtti 3800 és a Krisztus utáni 1000 közötti évekből származnak, ami teljesen átírta a helyszín régészeti értelmezését.
Az elemzett maradványok között több történelmi korszak képviselőit azonosították. Emma Heslewood, a múzeum korábbi kurátora szerint a legősibb, kőkori férfikoponya a Krisztus előtti 3520 és 3330 közötti időszakból származik, tulajdonosa mintegy negyvenéves korában hunyt el. Egy másik, női koponyát az Krisztus előtti 3820 és 3640 közötti évekre datáltak.
A történelmi folytonosságot mutatja egy angolszász nő maradványa is, aki a Krisztus utáni 680 és 890 között élt. A szakemberek megállapították, hogy erőszakos halált halt, koponyáján éles kardvágás és egy tarkóra mért ütés nyomai utalnak a súlyos harci traumára.
Az eltérő korokból származó emberi és állati maradványok egy helyen történő felhalmozódására a Ribble folyó hidrológiai sajátosságai adnak magyarázatot. A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a koponyák az évezredek során, más-más időpontokban kerültek a vízbe, majd a sodrás a folyásirány mentén szállította őket, amíg a víz lassulásával le nem rakódtak.
Ez is érdekelhet
Ez a természetes hidrológiai folyamat magyarázza a folyón egykor átkelő vándorló gímszarvasok és az őstulkok csontjainak jelenlétét is. Ez utóbbi, Ázsiából származó, akár 180 centiméter magas vadmarhafaj egykor Európa-szerte elterjedt volt, de a populáció drasztikus csökkenése után a tizenhetedik századra, az 1627-ben elpusztult utolsó lengyelországi példánnyal végleg kipusztult.
A több mint száznegyven éve felszínre hozott leletegyüttes tudományos feldolgozása napjainkban is tart, igazolva a történeti gyűjtemények hosszú távú értékét. Gemma Burns, a The Harris múzeum jelenlegi kurátora jelezte, hogy a maradványokat jelenleg a Francis Crick Intézet laboratóriumaiban vizsgálják. A folyamatban lévő, modern DNS-tesztekkel kiegészített elemzésektől a kutatók azt várják, hogy pontosabb képet kaphatnak a Brit-szigetek északnyugati régióját a kőkorszaktól a középkorig benépesítő közösségek genetikai hátteréről, rokonsági viszonyairól és életmódjáról.
