A levakart Horthy, a magányos Tito és a füstölő kályha – országházi kulisszatitkok 1946-1947-ből

Miért kellett az Országházban egyedül felbotorkálnia Titónak a lifttel a büféig? Miért száradt ki az összes délszaki növény a mai Nagy Imre-teremben 1946-1947 folyamán? Miért vakarták le a Horthy-feliratot a kupolacsarnokban? Kit vádolt meg Balogh István, miután a szobájának kályhája füstölögni kezdett? Milyen állatot hozott magával Tito a budapesti látogatása során? A ma délelőtti országházi sajtóbejárás alkalmával különleges kulisszatitkokat tudtunk meg Feitl Írisz, Mitrovits Miklós és Samu-Nagy Dániel „idegenvezetők” jóvoltából, aki a november 24-i Sztálin árnyékában című konferenciát bevezető túra során olyan eddig nyilvánosságra nem hozott részletekre világítottak rá, amelyek az ún. szovjet modell bevezetésének országházi lépései voltak.

Tito a másik kapunál

A parlamenti séta első állomása a XVII-es kapunál volt, ahol 1947. december 6-án Dinnyés Lajos magyar miniszterelnök Jugoszlávia első emberére, Josip Broz Titóra várt egy küldöttséggel. Ám a déli szomszéd államfőjének autója az Országház másik oldalán, az egyes kapunál parkolt le, ahol egy lélek sem volt, így a fővendég egymagában felliftezett az emeletre, majd éppen a büfé felé sétálgatott, amikor egy parlamenti munkatárs felismerte, küldetett a még mindig a XVII-es kapunál szobrozó Dinnyéséknek, ő pedig addig elkalauzolta Titót az ülésterembe.

Hol lakás állott, „most” B-lista bizottság

Az Országgyűlés építésekor még nem volt tervbe véve, hogy lakások is helyet kapnak a gigantikus épületben, ám az 1902-es átadás után viszonylag hamar beköltöztek a kialakított lakrészekbe az aktuális házelnökök, portások, kapusok, stb. A két világháború között is megszokott volt, hogy néhány parlamenti dolgozó az Országházban hajtsa álomra a fejét, ám 1945-öt követően ez a tendencia visszaszorulóban volt, mondta el az összegyűlt sajtósoknak Mitrovits Miklós, az MTA BTK TTI tudományos munkatársa a felsőházi ülésterem felé vezető félemeleten. 1949 után már nem volt többé lakás az épületben, amelynek nagyobb helyiségeit több helyen jelentősen átalakítva nagyobb számú, ám kisebb méretű termeket alakítottak ki. A most látható folyosókon 1946-tól a B-lista bizottságok működtek, a világháborút megelőzően pedig a főrendiház gyorsírói dolgoztak azon a részen.

A láncos kutya kutyája és a délszaki növények

Utunk ezt követően a Nagy Imre-terembe vezetett, ahol napjainkban bizottsági gyűlések zajlanak, 1946-tól azonban kormány- és minisztertanácsi gyűléseknek adott otthont. Érdekesség, hogy akkoriban egy kertészettől kölcsönzött délszaki növények díszítették, ám ezek hamar tönkrementek, mivel a kertészek a gyakori rendőrkordon miatt alig tudtak hozzájuk férni, hogy megöntözzék. Nem voltak restek, később kiszámlázták az értéküket az Országháznak.

1947 decemberével ebben a helyiségben írták alá a kölcsönös barátsági- és együttműködési szerződést a Jugoszláviát képviselő Titóval, aki akkor még nem a „láncos kutya” képében tündökölt, hanem – ahogyan Mitrovits fogalmazott: – „Magyarországon ő volt a number one kommunista”, vagyis az egyik legfontosabb elvtárs, akinek látogatása óriási jelentőségűnek számított. Egyébként magával hozta a kutyáját is, amely a világháború idején még egy német katonáé volt, ám időközben Tito mellé szegődött. Fél évvel később a Komintern elítélte Jugoszláviát, Rákosi pedig elsőként felismerve az új irányt, magát Titót is „megtagadta”.

A füstölő kályha

Kísérőink néhány kitérő után a Szent Koronát átölelő kupolacsarnokba kalauzoltak. A pilléroszlopokon négy jelentősebb felirat van, az egyik ezek közül Rákóczinak állít emléket. A faragványt Horthy kormányzósága idején készítették, ám a felirat Horthyt említő része később lekaparásra került. A nyomai még ma is láthatók.

Ezután a Szacsvay Imre-terem következett, amely hajdanán ruhatár volt, majd az FKgP képviselője, Balogh István irodájává vált. Különös, hogy egy ellenzékinek számító politikus egy ekkora helyiséget kapjon az Országházban, abban az időben, amikor még a kisebb kormánypártok (nemhogy a tagjaik) sem mindig büszkélkedhettek parlamenti szobával. A kommunista papnak is gúnyolt Balogh azonban különösen jó kapcsolatot ápolt Rákosival, minden bizonnyal ezért kaphatta. Miniszterelnöki államtitkári minőségében gyakran került konfliktusba az Országgyűlés dolgozóival. 1945-1946 telén egyszer arról panaszkodott, hogy fázik a szobájában, így egy külön kályha beüzemelését kérvényezte. Azt kérte, hogy mindennap délben fűtsenek be nála, ám tüzelőanyag nem állt rendelkezésre. Végül a gazdasági főtanács utalt ki tűzifát. A kályha azonban hamarosan füstölni kezdett, aminek hatására a feldühödött Balogh fenyegető üzenetet küldött az illetékeseknek, és szándékosságot feltételezett. Mint írta, a népgyűlés dolgozóit a népbíróság elé kellene állítani, a megvádoltak azzal védekeztek, hogy nem ők a felelősek, hiszen nem tőlük származik a kályha, ők csak üzemelik.

A delegációs folyosók végén Samu-Nagy Dániel mesélte el, hogy az 1948-1949-es években e részen a falfestmények javításán dolgoztak, amikor az akkori szokás (követelmény) szerint a mázoló vállalat tagjai is felajánlásokat tettek Sztálin 70. születésnapjára. Mégpedig azt, hogy a munka december 29-re tervezett befejezése helyett már 21-én, vagyis a generalisszimusz születésnapjához még közelebb végeznének a felújításokkal.