A köztársaságból kiábrándult Habsburg-pártiak gyűrűjében választották kormányzóvá Horthy Miklóst
2022. március 1. 12:50 MTI
102 éve, 1920. március 1-jén a vesztes első világháború és a Tanácsköztársaság bukása után összeült Nemzetgyűlés az államfői hatalom kérdésének végleges rendezéséig kormányzóvá választotta Horthy Miklóst, a Nemzeti Hadsereg főparancsnokát, ezzel megkezdődött a „király nélküli királyság” korszaka.
Korábban
1918 őszén az első világháborús katonai vereség következtében széthullott az Osztrák–Magyar Monarchia. Magyarországon 1918. október 31-én győzött a polgári demokratikus forradalom, a kormányt Károlyi Mihály gróf alakította meg.
November 16-án a törvényhozó hatalmat helyettesítő Nagy Nemzeti Tanács kikiáltotta a Magyar Népköztársaságot, de az 1919 januárjában megkezdődött párizsi békekonferencia nem tárgyalt az új állammal. 1919. január 11-én a Nemzeti Tanács Károlyit köztársasági elnöki minőségben ideiglenes államfői hatáskörrel ruházta fel, a kormány élére Berinkey Dénes került.
Az antant katonai misszióvezetője, Ferdinand Vix alezredes 1919. március 20-án elfogadhatatlan követeléseket tartalmazó ultimátumot nyújtott át, emiatt még aznap lemondott a Berinkey-kormány, a hatalmat a kommunista és szociáldemokrata párt egyesülésével létrejött Magyarországi Szocialista Párt vette át. A szovjet mintájú Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa élén a szociáldemokrata Garbai Sándor állt, de tényleges vezető a kommunista külügyi népbiztos, Kun Béla volt.
A kommün augusztus 1-jei bukását követő káoszban Friedrich István gyáros lemondatta a hat napig kormányzó Peidl Gyula „szakszervezeti kormányát”, de a párizsi békekonferencia az ő kabinetjét sem ismerte el, ráadásul augusztus elején Budapestet román csapatok szállták meg. A még májusban megalakult szegedi ellenforradalmi kormány augusztus 19-én lemondott Friedrich javára, de addigra már a Nemzeti Hadsereg fővezére, Horthy Miklós altengernagy függetlenítette magát.
![](https://ad.jumu.hu/www/images/8d4119b34f1e66a8ee64cee1036bddee.jpg)
Az 1868-ban nemesi családban született Horthy a tengerészeti akadémiát végezte el, 1909-től I. Ferenc József szárnysegédje volt. Az első világháborúban, 1917-ben ő volt a parancsnok az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen győztes tengeri ütközetében, az otrantói tengeri zár áttörésében, a háború végén tengernagyként és a flotta főparancsnokaként helyezték nyugállományba.
A Siófokon berendezkedett Horthy katonai parancsnokságokat szervezett, különítményesei brutális megtorlóakciókat hajtottak végre a forradalom résztvevői ellen (ez vonult be a történelembe fehérterror néven). Az anarchikus állapotok megszüntetése, tárgyalóképes magyar kormány létrehozása érdekében 1919 őszén egy brit diplomata érkezett Magyarországra. George Russell Clerk felszólítására a románok november közepén megkezdték a visszavonulást, helyüket a Nemzeti Hadsereg foglalta el.
Horthy bevonulása 1919. november 16-án
Horthy 1919. november 16-án vonult be csapataival Budapestre, Huszár Károly „koncentrációs” kormánya 1919 novemberében alakult meg. A közjogi vákuum megszüntetése érdekében kiírt, 1920 januárjában megtartott nemzetgyűlési választásokon a Friedrich vezette Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a Nagyatádi Szabó István vezette Országos Kisgazda- és Földműves Párt aratott elsöprő győzelmet.
Az 1920. február 16-án fényes külsőségek között összeült nemzetgyűlés első és legfontosabb feladata az államforma megállapítása és az államfői hatalom gyakorlásának rendezése volt. Abban gyorsan megegyeztek, hogy a forradalmak alatt diszkreditálódott köztársaság helyett vissza kell térni a királysághoz, de a király személyéről a Habsburg-párti legitimisták és a szabad királyválasztás hívei között ádáz viták dúltak.
Végül az az álláspont kerekedett felül, hogy kormányzóra bízzák az államfői teendőket, ezt javasolták a brit és francia diplomaták is. A tisztségre egyetlen reális jelöltnek mindenki Horthyt tekintette, aki távol tartotta magát a pártpolitikától, élvezte az antant bizalmát, rendelkezett a hadsereg fölött és hazai presztízse is egyre erősödött.
A kormányzó eskütétele 1920. március 1-jén
A kormányzóválasztásra 1920. március 1-jén került sor az előző nap hatályba lépett 1920:I. törvénycikk alapján, a 141 leadott szavazatból 131 érkezett Horthyra, hét az időközben visszalépett Apponyira, három voks érvénytelen volt. Az eredmény kihirdetése után küldöttség indult a megválasztott kormányzóért, aki a Gellért szálló épületéből érkezett az Országházba, hogy letegye esküjét. Az ülés alatt a Parlament épületét kordonnal zárták el, korlátozták a képviselők szabad mozgását, az üléstermet fegyveresek biztosították.
Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920:I. törvénycikk a Népköztársaság és a Tanácsköztársaság minden rendelkezését és határozatát eltörölte. Az államfői teendők ideiglenes ellátásával a kormányzót bízta meg, akinek jogköre a királyénál sok tekintetben korlátozottabb lett. A törvények szentesítése nélkül léptek életbe, azokat megfontolásra egyszer küldhette vissza, de ha a nemzetgyűlés a jogszabályt fenntartotta, ki kellett hirdetnie.
A végrehajtó hatalmat kizárólag a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium által gyakorolhatta, a hadüzenet, békekötés vagy a hadsereg országhatáron kívüli alkalmazásának kérdésében csak a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulásával dönthetett, a nemzetgyűlést nem oszlathatta fel és nem is napolhatta el (ezt a jogot kötöttségekkel 1920 augusztusában megkapta). Ő képviselte Magyarországot a nemzetközi viszonylatokban, követeket küldhetett és fogadhatott, de nemességet nem adományozhatott, főkegyúri jogot nem gyakorolhatott és általános kegyelmet sem adhatott.
Horthy kormányzóvá választásával az alkotmányosság helyreállt, megkezdődött a „király nélküli királyság” korszaka.
Támogasd a
szerkesztőségét!
![2024. nyár: Hírhedt emberrablások](/ih0Ax/article_issue/.275x275/167.jpg)
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
![V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák / 24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk (sztálini diktatúra, olasz fasizmus, náci Németország)](/ih0Ax/label/.cut-640x400/785.jpg)
24. A két világháború közötti diktatúrák és ideológiájuk
V. Politikai intézmények, eszmék, ideológiák
- Argentínában sem menekülhetett sorsa elől a „végső megoldás” végrehajtója, Adolf Eichmann
- Amnéziát tettetett, de a nürnbergi tárgyalásra „visszatért” az emlékezete Rudolf Hessnek
- A legkülönfélébb okokból csatlakoztak Szálasi mozgalmához annak női tagjai
- Ciánkapszula és pisztoly vetett véget Hitler és Eva Braun másfél napos házasságának
- A bukott Duce maradványain vezette le háborús dühét az olasz nép
- A Führer és a nők – Hitler szerelmi kalandjai nem egyszer tragikus véget értek
- Olaszország átállása adta meg a löketet Magyarország német megszállásához
- Irigységtől fűtve kegyetlenkedett foglyaival Irma Grese, az „auschwitzi hiéna”
- Az ismeretlenségből a világhírnévbe repítette Hitlert a sikertelen sörpuccs
- Az első világháborúban kozákezredet vezetett az utolsó iráni sah tegnap
- Alig váltott ki sajtóvisszhangot a hajdúszoboszlói fürdő két háború közti megnyitása tegnap
- Önmaga védelmét látta el Fidel Castro a Moncada laktanya csúfosan végződő ostroma után tegnap
- Sikert sikerre halmozott a diplomáciában uralkodása idején I. József tegnap
- Interaktív technikai eszközök is segítik a geszti Tisza kastély kiállításának megismerését tegnap
- Cselszövéseivel saját magát is halálra ítélte Lope de Aguirre tegnap
- Folyamatosan lehet jelentkezni az MFB Otthonfelújítási Programjára tegnap
- Visszatér az éjszakai felvonulás a Debreceni Virágkarneválra tegnap