A kora újkori gyermekmunka maradandó gerinckárosodást okozott
Súlyos és maradandó gerinckárosodást okozott a 17. és 19. század közötti kora újkori gyermekmunka Hollandiában, derült ki az International Journal of Paleopathology című szakfolyóiratban megjelent új bioarchaeológiai tanulmányból. A Leideni Egyetem kutatói, Alex Tutwiler és Rachel Schats 143 gyermek és fiatal felnőtt csontmaradványát elemzve olyan izületi kopásokat, csontfelrakódásokat és csigolyatest-károsodásokat mutattak ki, amelyeket a modern orvostudomány jellemzően csak az idős vagy évtizedeken át nehéz fizikai munkát végző felnőtteknél diagnosztizál. A csontvázak fizikai elváltozásai kézzelfogható bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy az indusztrializáció és a kora újkori agrárgazdaság fejlődése milyen mértékben terhelte túl a növekedésben lévő gyermeki szervezetet.
- A leideni kutatók kora újkori holland gyermekek csontmaradványain az időskori nehéz fizikai munkára jellemző gerincfúziót és kopásos elváltozásokat azonosítottak.
- A vizsgálat kimutatta, hogy a vidéki tehenészetekben dolgoztatott gyermekek gerince szenvedte el a legszélsőségesebb terhelést a nehéz tejesedények cipelése miatt.
- Az International Journal of Paleopathology folyóiratban közölt tanulmány bizonyítja, hogy a növekedésben lévő csontváz mikroszkopikus nyomai pontosan dokumentálják a gyermekmunka fizikai következményeit.
A kutatás során a szakemberek a 4 és 25 év közötti korosztályhoz tartozó egyének maradványait vizsgálták meg három eltérő társadalmi és gazdasági környezetből. A Middenbeemster ruralis, tehenészettel foglalkozó közösségéből, az Arnhem ipari városából származó gyári munkás gyermekek, valamint a tehetős, munkát nem végző Delft városi gyermekeinek csontjait vetették össze.
Az eredmények rávilágítottak arra, hogy a Middenbeemster területén élt gyermekeket érte a legsúlyosabb fizikai megterhelés. A leírások szerint az ottani gyermekek már 9 éves koruktól kezdve nehéz sajtformákat és teli tejesedényeket cipeltek, a szisztematikus és ismétlődő emelés pedig a felső háti csigolyák deformációjához és úgynevezett Schmorl-csomók kialakulásához vezetett.
Ezzel szemben az arnhemi textilipari gépek mellett napi 12-17 órát dolgozó, fonó és szövő gyermekek gerincoszlopa kevésbé szenvedett kompressziós károsodást, jóllehet a tartós ülő- vagy állómunka náluk is okozott alsó háti panaszokat. A delfti vagyonos réteg gyermekeinél az elváltozások ritkák voltak, és azok hátterében valószínűleg a lovaglás, az intenzív játék vagy éppen a hosszas üléssel járó tanulás állt.
A vizsgálat így rámutat arra, hogy a kora újkori gyermekmunka nem egységes terhelést jelentett, hanem a munkakörülmények és a mozgásformák specifikus lenyomatot hagytak a fejlődő csontozaton.
Ez is érdekelhet
A gyermekmunka a 17. századi Hollandiában a gazdasági modell szerves részévé vált, és a 19. századra a hivatalos népszámlálási adatok szerint a munkaerő mintegy 5 százalékát, több mint 27 ezer gyermeket tett ki. Noha a korabeli írásos források, fizetési jegyzékek és irodalmi művek részletesen rögzítették a munkaidőt és a béreket, a munkakörülmények egészségügyi hatásairól nem számoltak be.
A most közzétett történeti-patológiai elemzés ezért kulcsfontosságú, mert a bioarchaeológia eszközeivel pótolja az írott források hiányosságait, közvetlen fizikai bizonyítékot szolgáltatva a társadalmi igazságtalanságok biológiai következményeiről.
