A klímaváltozás mérséklése megmentheti az UNESCO világörökségi helyszíneit

A "People and nature in Unesco-designated sites: Global and local contributions" (Emberek és természet az UNESCO által kijelölt helyszíneken: Globális és helyi hozzájárulások) című átfogó tanulmány az első olyan jelentés, amely egyszerre vizsgálja az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) által nyilvántartott mindhárom fő kategóriát.

A világ 13 millió négyzetkilométerén elterülő, több mint 2260 helyszínből álló globális hálózat mintegy 900 millió ember – a Föld lakosságának tíz százaléka – megélhetését biztosítja, miközben kiemelt szerepet játszik a globális biodiverzitás fenntartásában és a klímaszabályozásban. Az értékelés rámutat: miközben a megfigyelt állatfajok globális populációja 1970 óta drasztikusan, 73 százalékkal csökkent, az UNESCO védelme alatt álló, helyi közösségek által gondozott területeken a vadon élő állatok létszáma átlagosan stabil maradt.

A pozitív adatok ellenére a jelentés felhívja a figyelmet az egyre fokozódó éghajlati és emberi nyomásra. Számos helyszín – legyen szó az éghajlatváltozáshoz alkalmazkodó építészetről, a vízellátó rendszerekről vagy a természeti környezetre épülő ipari tájakról – krónikus pénzügyi és technikai forráshiánnyal küzd. A szervezet szerint a kulturális és természeti örökség jövőjének biztosításához elengedhetetlen a tagállamok megújított kötelezettségvállalása, az integrált irányítás kiterjesztése, a helyi közösségek bevonása, valamint a rövid távú, széttagolt finanszírozás helyett a hosszú távú, fenntartható befektetési modellek kidolgozása.

A Világörökség Egyezmény öröksége

Az 1972-ben elfogadott Világörökség Egyezmény mérföldkő volt a nemzetközi diplomáciában. Ez volt az első olyan jogi eszköz, amely egyetlen keretrendszerben egyesítette a kulturális és a természeti örökség védelmét, felismerve azok elválaszthatatlan kölcsönhatását. Az UNESCO helyszínei az évtizedek során nem csupán a múlt konzervált emlékeivé, hanem a fenntartható fejlődés "élő laboratóriumaivá" váltak.

A kulturális világörökségi helyszínek történeti elemzése – ahogyan azt a mostani jelentés is hangsúlyozza – rávilágít arra, hogy az emberi civilizációk (városok, infrastruktúrák) mindig is a természeti környezetre, a folyókra, sivatagokra és éghajlati viszonyokra reagálva fejlődtek.

A 21. században a klímaváltozás (a tengerszint emelkedése, a szélsőséges időjárási jelenségek vagy a sivatagosodás) éppen ezt az évezredes, kényes társadalmi-ökológiai egyensúlyt fenyegeti. Az UNESCO friss kutatása azt bizonyítja, hogy az ősi, helyi szintű adaptációs technikák és a modern, integrált örökségvédelmi irányelvek ötvözése kulcsfontosságú lehet a globális felmelegedés hatásainak mérséklésében.

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

12 450 ft 9 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

25. Magyar–török küzdelmek és együttélés a 15–17. században
VI. Nemzetközi konfliktusok és együttműködés

• Hogyan került Erdély Habsburg uralom alá?
• Sohasem vesztett csatát Mátyás legendás hadvezére, Kinizsi Pál
• 10 tény az Oszmán Birodalomról
• Dárdára tűzve hordozták körbe a törökök az első csatában elesett magyar király fejét
• Erdély és Lengyelország számára egyaránt virágkort jelentett Báthory István uralkodása
• A fegyelem hiánya miatt mondott csődöt Nikápolynál a lovagi harcmodor
• Az öngyilkosságot fontolgatta II. Mehmed szultán a nándorfehérvári vereség után
• Előkerültek a mohácsi csata maradványai
• Aki kávét ivott, elvesztette a fejét IV. Murád szultán uralma idején