A jószándékú vegyész, aki talán a legtöbb környezetszennyezésért felelős
2019. október 3. 20:07 Múlt-kor
A történelem során az emberiség legtöbb találmánya azért született, hogy könnyebbé tegye a mindennapi teendőket. Más találmányok, mint például a gőzmozdony, a könyvnyomtatás, vagy a számítógépek forradalmasították a mindennapi életet. Megint mások – feltalálójuk minden jó szándéka dacára – balul sültek el, és hosszú távon károsnak bizonyultak. Ez utóbbi kategória legveszélyesebbjei közül többet is egyetlen ember hozott létre: Thomas Midgley Jr., egy ártatlannak tűnő, szemüveges kémikus a Pennsylvania állambeli Beaver Fallsból.
Korábban
Ismert veszélyek
Midgley agyszüleménye volt az ólmozott benzin és a klorofluorkarbonok (CFC-k) is, amelyek napjainkban a környezetre legveszélyesebb anyagok közé tartoznak. Életében több díjat is kapott előremutató találmányaiért, az utóbbi évtizedek kutatásai azonban már kimutatták, hogy az autókban használt ólmozott benzin és a hűtőszekrényekben, valamint aeroszolok hajtógázaiban használt CFC-k károsak a környezetre, és mérgezik az emberi szervezetet is.
Az 1889. május 18-án született Midgley 1911-ben szerzett gépészmérnöki diplomát a Cornell Egyetemen. 1916-ban csatlakozott a General Motors Delco kutatólaboratóriumához, ahol Charles Kettering vezénylete alatt az automobil-konstrukciók javításán dolgoztak. Midgley területe a motorkopogás leküzdése volt.
A kopogás komoly probléma volt a 20. század eleji autómotorokban. Amikor egy motor megközelítette a terhelhetősége maximumát, koppanó hangokat kezdett hallatni, amelyek akár katasztrofális problémát is jelezhettek.
Hosszas tanulmányozás után Midgley rájött, hogy a tetraetil ólom (TEL) adalékként való alkalmazásával szinte teljesen megszüntethető a jelenség, ráadásul az új adalékanyag a motorteljesítményre és ezáltal az elérhető sebességre is jótékony hatással volt.
A tetraetil ólom a GM és más autógyártók, valamint az olajvállalatok támogatásával 1923. február 1-jén került piacra Ethyl márkanéven. A GM és a Standard Oil olajvállalat közös vállalkozást alapítottak Ethyl Corporation néven, amely az új üzemanyag gyártását és forgalmazását bonyolította. Midgley ennek az egyik alelnöke lett, és az igazgatótanácsban is helyet kapott.
Az Ethyl Corporation sohasem használta az „ólom” szót a termék forgalmazása során, hiszen az ólom mérgező mivolta ekkor már jól ismert volt. A vállalat állította, a TEL biztonságos, annak ellenére, hogy saját bőrükön is tapasztalták ennek ellenkezőjét.
Már 1924 októberében a cég New Jersey-i kísérleti üzemében életét vesztette öt munkás, további 35 pedig reszketésről, hallucinációról és az ólommérgezés egyéb tüneteiről számolt be. Később maga Midgley is ólommérgezést szenvedett, miután többször úgy „demonstrálta” az üzemanyag biztonságosságát, hogy inhalálta annak gőzét, és kezet mosott benne.
Az eset után kényszerszabadságra kellett mennie, hogy meggyógyuljon, azonban továbbra is támogatta a TEL-t – a mérgezésekre az volt a válasza, hogy a munkások nem tartották be a biztonsági előírásokat.
David Rosner, a Columbia Egyetem történésze és a témában több könyv társszerzője elmondta: „Midgley-nek óriási érdeke volt az önbecsapás egy olyan termék esetében, amelyhez ő is ennyire kötődött. Volt benne persze egy etikai dilemma is. Az, hogy önmagát is átverte, hazudott, vagy csupán figyelmen kívül hagyta, hogy a jövőbeli nemzedékeknek mivel kell majd megbirkóznia, nem tudom.”
A kísérleti üzemen történt baleset és a kapcsolódó botrány több amerikai államot a TEL betiltására sarkallt. A szövetségi Bányairoda (Bureau of Mines) végül előállt egy, a vállalatok befolyásának számos nyomát magán hordozó hivatalos tanulmánnyal, amely azt állította, a TEL biztonságos.
Ez, valamint egy igen agresszív marketingkampány azt eredményezte, hogy az ólmozott benzin lett a kor preferált üzemanyaga. A következő évtizedek során az egyre terjedő autóhasználat következtében az ólomszennyezés egy sor egészségügyi panaszt eredményezett a lakosság körében, főként a gyermekek szervezetében.
Egyes tanulmányok szerint az Egyesült Államok bűnelkövetési rátájában a 20. század közepén mért markáns növekedés is az ólommal való mindennapos kapcsolatnak tudható be, legalábbis részben.
Az 1970-es években végül az Egyesült Államokban fokozatosan kivonták a forgalomból a tetraetil ólmot, ma már csupán néhány helyen állítják elő a világon. Az ólomszennyezés azonban továbbra is erős mindenhol, ahol évtizedeken át ólmozott üzemanyaggal működtek a gépjárművek.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
18. Az ENSZ és az Európai Unió
IV. Politikai berendezkedések a modern korban
- 1948 óta a „visszatérés joga” áll az izraeli-palesztin konfliktus középpontjában
- 26 éves az Európai Unió
- Tényleg nem tett meg mindent az ENSZ a magyar ügy érdekében 1956-ban
- Botrányok övezték az egyik legnagyobbb ENSZ-szervezet történetét
- A gázai lőporos hordó - az arab-izraeli konfliktus története
- 10 tény a ruandai népirtásról
- 60 éve lett vége a hidegháború legvéresebb konfliktusának
- Az ENSZ-re sózta London Palesztinát
- Viták a közös európai történelem kapcsán
- Kertész Mihálynak köszönhetjük a Casablancát, a világ egyik legmeghatóbb romantikus filmjét 09:50
- Szoknyával a politikában - megjelent a Múlt-kor téli száma 09:20
- Féllábbal is a színpad sztárja maradt 08:20
- Kölcsönös bizalmatlanság jellemezte az antikomitern paktum aláíróit tegnap
- „Dzsingisz nem volt megátalkodott fickó, csak rossz volt a sajtója” tegnap
- 10 érdekes tény a csók kultúrális történetéről tegnap
- Nem volt esélye, hogy bármire is vigye, végül kétszer lett az USA elnöke tegnap
- Koholt vádak alapján hurcoltak kényszermunkára több százezer embert tegnap
