A Himalája népeinek rejtett múltja és denisovai öröksége
Egy új genomikai kutatás példátlan mélységben elemzi a Himalájában élő népek genetikai örökségét, feltárva, hogyan alkalmazkodtak a hipoxiához, a szélsőséges éghajlathoz és az elszigeteltséghez több ezer éven át.
Úttörő kutatás a világ tetején
A Birminghami Egyetem kutatói nemzetközi partnerekkel együttműködve teljes genomszekvenciákat elemeztek a Himalájában élő népcsoportoktól. Több közösség genetikai mintáit most először vizsgálták ilyen részletességgel. A cél: feltárni, hogyan maradtak fenn ezek az emberek a Föld egyik legzordabb környezetében.
A tanulmány szerint a Himalája lakóinak népességszerkezete több mint 10 000 évvel ezelőtt kezdett kialakulni – jóval korábban, mint ahogy azt a régészeti bizonyítékok eddig mutatták. Ez az új adat megkérdőjelezi a korábbi elméleteket arról, mikor és hogyan érték el az emberek ezeket a magasságokat.
Dr. Marc Haber, a kutatás vezetője szerint a tanulmány példa nélküli betekintést nyújt a magashegyi élet genetikai alapjaiba. A genomokból kirajzolódik, hogyan alakította az evolúció – a migráció, az elszigetelődés és a természetes szelekció révén – az emberi szervezetet az oxigénszegény környezethez.
Hipoxia, immunrendszer, energia
A kutatók új genetikai variánsokat azonosítottak, amelyek az alacsony oxigénszinthez, anyagcseréhez, immunitáshoz és fizikai terheléshez kapcsolódnak. Megerősítést nyert, hogy az EPAS1 gén – amely gyenyiszovai eredetű – minden magashegyi himalájai népcsoportnál megtalálható. Ez a gén kulcsszerepet játszik az oxigénhiányhoz való alkalmazkodásban.
A teljes genomszintű vizsgálat olyan archaikus genetikai struktúrákat tárt fel, amelyek a gyenyiszovai emberektől származnak. Ezek nemcsak a magashegyi népekben, hanem néhány alföldi, különösen jó légzés-visszatartó képességű közösségben is megjelennek. Ez is rávilágít az ember evolúciós alkalmazkodóképességére.
Ez is érdekelhet
Dinamikus genetikai történelem
Dr. Mohamed Almarri, a tanulmány egyik társszerzője szerint bár a Himalája gyakran a vándorlás akadályának tűnik, a genetikai adatok mást mutatnak. A mintázatok egyszerre mutatják az elszigetelődést és a migrációt, ami egy rendkívül összetett, változatos történelmi képet rajzol fel.
Az eredmények rámutattak, hogy a himalájai népcsoportok közötti kapcsolatok fennmaradtak a hosszú elszigeteltség ellenére is. Kétirányú génáramlás zajlott Közép- és Dél-Ázsia, valamint Kelet-Ázsia között. A Tibeti és Gupta Birodalom terjeszkedése szintén hatással volt ezekre a folyamatokra. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a kis, elszigetelt népek is túléljék az extrém környezeti és történelmi nyomásokat.
