A föníciai temetkezés titkai: Tabnit király testének megőrzése

A föníciai temetkezések sokáig rejtélyesek voltak a régészek számára. A szarkofágokban talált gyantás-olajos maradványok, valamint a sírfeliratok azonban egyértelműen arra utalnak, hogy a föníciai elit szándékosan próbálta lassítani a holttestek bomlását. Bár módszerük eltért az egyiptomi mumifikálástól, mégis fontos bizonyítéka annak, hogy a test épsége központi szerepet játszott vallási és rituális elképzeléseikben.

Perzsa uralom és föníciai szokások

Kr. e. 539-ben az Akhaimenida dinasztia uralma alá került Levante. A perzsa korszakban a föníciaiak temetkezési szokásai is változtak, és a kutatók szerint a magas rangú személyek testét különleges eljárásokkal próbálták konzerválni.
A régészek temetkezési feliratokat, 19–20. századi ásatási jegyzeteket és antropoid szarkofágokat vizsgáltak. A leletek arra utalnak, hogy az elit célja a test épségének biztosítása volt, még ha az eljárás nem is adott tökéletes eredményt.

A föníciai temetkezések változatosak voltak: hamvasztások, korhasztásos eljárások, kőszarkofágok és egyszerű sziklába vájt sírok egyaránt előfordultak. Sokáig úgy hitték, a föníciaiak nem törekedtek a test tartósítására. A 19. századi régészeti leírások azonban szokatlanul épen megmaradt holttestekről számolnak be, ami szándékos konzerválási kísérletre utalhat.

Tabnit király szarkofágja

Tabnit király Kr. e. 549 és 539 között uralkodott Szidónban. 1887-ben előkerült szarkofágjában a régészek olajos folyadékban fekvő testet találtak. A lágyrészek és belső szervek épen maradtak – ellentétben az egyiptomi gyakorlatnál megszokott eljárással, ahol a zsigereket eltávolították. A test azonban a levegővel érintkezve gyorsan szétesett.

A szarkofágban talált folyadék gyanták és olajok keveréke volt, amely szándékos konzerválási technikára utal. Szidónban több sírban is akadtak nyomok: lyukas fadeszkák, amelyekkel a testet rögzítették, és gyantás maradványok a szarkofágokban.
Ez a módszer tehát különbözött az egyiptomi mumifikálástól. A föníciaiak nem távolították el a belső szerveket és nem szárították ki a testet, hanem olajos-gyantás közegben próbálták lassítani a bomlást.

A bibloszi és szidóni sírfeliratok is utalnak a konzerválásra. Egy Kr. e. 5. századi királyné szarkofágján olvasható, hogy a testet „mirhában és bdelliumban” őrizték meg.
Ezek a feliratok arra utalnak, hogy a test előkészítése a rituálé része volt. A cél valószínűleg nem csupán a testi épség megőrzése, hanem a túlvilági élet biztosítása is lehetett.

Konzerválás és mumifikálás közti különbség

A föníciai konzerválás a bomlás lassítását célozta olajok és gyanták alkalmazásával. Az egyiptomi mumifikálás ezzel szemben bonyolult, több lépéses folyamat volt: a szervek eltávolításával, a test szárításával és vászonba csomagolásával. A mindkét módszer közös célja a test megőrzése volt.