9 uralkodó a középkorból, aki csak néhány pillanatra tudhatta magáénak a hatalmat

Az uralkodás nem veszélytelen feladat, különösen akkor ha ingatag valaki alatt a trónszék. Sokan épp csak ideig-óráig tudhatták maguknak a nehezen szerzett hatalmukat, mielőtt valaki más – gyakran meglehetősen véresen – elragadta azt tőlük.

Császár egy csata idejére

Ögödej mongol nagykán seregei 1234. február 9-én körülzárták várában Aj Cung kínai császárt. A Csin-dinasztiából származó uralkodó szorult helyzetében úgy döntött, hogy lemond a trónról és elmenekül az ostromlott városból. A koronát egyik hadvezérére (és távoli rokonára), Van-jen Csenglinre bízta, aki először nem akarta elfogadni a bizonnyal rövid életű dicsőséget. A császár azonban azzal érvelt, hogy ő már túl öreg és túl kövér ahhoz, hogy lóháton elmenekülhessen a mongolok elől, a tettrekész hadvezérnek azonban még van erre esélye, így potenciálisan akár a dinasztia továbbélését is biztosíthatja.

Miután Van-jen Csenglin kénytelen-kelletlen Mo Ti néven kínai császárrá lépett elő, a mongolok áttörték a falakat. Az újdonsült uralkodó belevetette magát a harcba (Aj Cung, látva hogy a menekülés így is esélytelen, időközben felakasztotta magát palotájában), és ahogy várni lehetett, el is esett a város védelme közben. Mo Ti így mindössze néhány órán keresztül „ülhetett” a kínai trónon.

Csecsemő a francia trónon

A francia királyok sorában I. János „büszkélkedhet” a legrövidebb uralkodási idővel. Szülei X. Civakodó Lajos király, míg édesanyja Magyarországi Klemencia királyné (I. Károly magyar király húga) voltak. János már apja halála után született. X. Lajos 1316. júniusában, alig 26 éves korában váratlanul meghalt, miután egy különösen fárasztó teniszmeccset követően lenyakalt egy nagy adag jéghideg bort.

Az özvegy királyné ekkor már terhes volt és november 15-én életet is adott az utószülött Jánosnak, aki így születésének pillanatától fogva Franciaország királyának számított. Alig néhány nappal később, november 19-én azonban a kisgyermek uralkodó elhunyt és a trónon apai nagybátyja - és az addig már egyébként is régensként uralkodó -, V. Fülöp követte.

A következő évtizedekben számos legenda terjengett arról, hogy a csecsemőt valójában Fülöp mérgezhette meg és lábra kaptak olyan mende-mondák is, amelyek szerint halála előtt elcserélték a kis királyt, így valójában tovább élt. Egy Giannino Baglioni nevű itáliai férfi az 1350-es években fel is lépett francia trónkövetelőként, azt állítva, hogy ő valójában I. János. Bár törekvéseiben többen is támogatták, köztük Nagy Lajos magyar király is (aki elismerte őt unokatestvérének), végül sosem tudta megvalósítani céljait és egy nápolyi börtönben halt meg 1363-ban.

Anglia viking királya

II. Tanácstalan Ethelred angol király 1002. november 13-ának éjjelén lemészároltatta az Angliában élő dán telepeseket, mire a dán király, Villásszakállú Svend bosszút esküdött. A következő évtizedben több büntetőhadjáratot is vezetett Angliába és fokozatosan egyre nagyobb területeket vont irányítása alá. 1013-ban végül Ethelred király családjával együtt Normandiába menekült, átengedve országát a hódítónak.

Svendet karácson napján koronázták Anglia királyává, ezzel megvetette a később fia, II. Nagy Knut nevével fémjelzett angol-skandináv birodalom alapjait. Svend ugyanakkor nem sokáig élvezhette győzelmei gyümölcsét, ugyanis alig öt hét uralkodást követően 1014. február 3-án, feltehetően egy lovasbaleset során életét vesztette.

A bizánci bábcsászár

A 13. század fordulójával Bizáncra trónharcok hosszú sora köszöntött. 1195-ben II. Iszaakiosz császártól öccse, III. Alexios elragadta a trónt. Iszaakiosz ugyancsak Alexiosz nevű fia ekkor nyugatra menekült, ahol a keresztesek segítségét kérte örökségének visszaszerzéséhez, akik 1203-ban ostrom alá is vették Bizánc falait. A szorult helyzetből III. Alexiosz elmenekült, mire a városlakók kiengedték börtönéből a megvakított II. Iszaakioszt.

Iszaakiosz és fia, IV. Alexiosz ekkor társuralkodóként került a trónra 1203. július 18-án, valójában azonban mindketten a keresztesek bábjaiként viselkedtek. A bizánciak nem is tűrték sokáig az idegen hatalmat és 1204. január 27-én fellázadtak ellenük, letették a társuralkodókat, Alexioszt pedig pár nappal később meg is fojtották.

A sosemvolt pápa

752. március 23-án egy István nevű római papot választottak pápává (ekkoriban még nem volt általános, hogy a pápák új nevet választanak maguknak).

Az új pápa azonban alig néhány nappal később, március 26-án agyvérzés következtében elhunyt, még azelőtt, hogy felszentelték volna püspöknek – ami pedig a kánonjog szerint szükséges volt a pápai hivatal betöltéséhez.

A sikertelen visszatérés

1072-ben III. Malcolm skót király kénytelen volt elsőszülött fiát, Duncant Hódító Vilmos angol király udvarába küldeni túszként. Az akkor 12 éves Duncan itt is nevelkedett, majd élt egészen 1094-ig. Apja 1093-as halála után azonban nem vehette át Skócia koronáját, azt ugyanis apja öccse, III. Donald ragadta magához.

II. Duncan angol támogatással szembeszállt nagybátyjával és sikeresen meg is szerete magának a trónt 1094. májusában. Alig fél évvel később azonban, november 12-én – valószínűleg III. Donald utasítására – meggyilkolták a fiatal királyt.

Két királygyilkosság egy hét alatt

Sigerich 415. március 15-én vált a nyugati gótok királyává és uralkodását azonnal egy véres lépéssel indította. Kegyetlenül megölette elődje, a merénylet áldozatává vált Athaulf király hat gyermekét, feleségét pedig börtönbe záratta.

Talán nem meglepő, hogy ezután Sigerich uralkodása sem tartott hosszú ideig. Alig egy héttel később, március 22-én egy Wallia nevű gót harcos meggyilkolta őt és magához ragadta a koronát.

Az utolsó Ajjúbida

1249-ben Asz-Szálih Ajjúb egyiptomi szultán IX. Szent Lajos francia király Egyiptom ellen vonuló keresztesei ellen vívott harcok idején belehalt sérüléseibe. Fia és örököse, Al-Muazzam Túránsáh ekkor az országtól távol, a mai Törökország délkeleti részén tartózkodott. Mire 1250 februárjára visszaérkezett Egyiptomba, apja vásárolt rabszolgákból felállított bíhri mamlúk seregei megállították a Kairó felé nyomuló kereszteseket és foglyul ejtették IX. Lajost is.

Al-Muazzam Túránsáh azonban trónralépését követően nem hálálta meg a mamlúkok sikereit, és igyekezett kiszorítani apja embereit a hatalom közeléből. Ez természetesen nem nyerte el az addig befolyásos mamlúk réteg tetszését és összeesküvést szőttek az új szultán ellen.

1250. május 2-án egy bankett alkalmával fegyveresek támadtak Al-Muazzam Túránsáhra és egy karddal megsebesítették a kezét. A szultán ekkor egy toronyba menekült, amelyet azonban rágyújtottak, mire ő kiugrott a torony alatti folyóba. Így sem jutott azonban sokáig, merénylői körbevették és rimánkodása ellenére kegyetlenül felszabdalták.

A kasztíliai hercegnő, aki méltó utódjává vált Aquitániai Eleonórának

A VIII. Alfonz kasztíliai király lányaként született Berengária – aki egyébként anyai ágon a középkor egy másik jelentős női alakjának, Aquitániai Eleonórának unokája is volt – hosszú élete során mindvégig befolyásos alakja volt Kasztíliának. Apja még fiatal korában feleségül adta unokatestvéréhez, IX. Alfonz leóni királyhoz, akitől öt gyermeke is született, mielőtt házasságukat a pápa felbontotta volna a közeli rokoni kapcsolat miatt.

A Kasztíliába visszatérő Berengária szülei 1214-es halálát követően öccse, az akkor még mindössze tíz éves I. Henrik helyett uralkodott régensként. 1217. június 6-án Henrik szintén elhunyt, miután fejbe találta egy lehulló tetőcserép. Ekkor a trónörökés szerint Berengária ex-férje, IX. Alfonz támaszthatott volna igényt a trónra, a furfangos hercegnő azonban ezt igyekezett elkerülni.

Öccse halálát és saját trónralépését is titokban tartotta a leóni király előtt, helyette levelet írt közös gyermeküknek, Ferdinándnak, amelyben arra kérte, hogy látogassa meg őt. A herceg nyár végére meg is érkezett a kasztíliai udvarba, ahol édesanyja lemondott a javára és királlyá koronáztatta őt. Berengária ily módon még harminc éven keresztül, egészen haláláig megőrizte politikai befolyását.