Valós személyek inspirálták a Trónok harca karaktereit

Az HBO egyik legsikeresebb sorozata, a Trónok harca negyedik évadának nyitórészét április 7-én láthatták először a magyar rajongók. A filmsorozat George R.R. Martin könyvének fantáziavilágán alapszik, amely azonban valós, angol történelmi alakokból is merített ihletet a karaktereit illetően.

Cersei királynő a rózsák háborújában

A Trónok harca sorozat alaptörténete leginkább a középkori rózsák háborújára hasonlít, amely során Anglia két családja, a York- és a Lancaster-ház harcolt egymással a trónért IV. Edward király halálát követően több mint három évtizeden keresztül (1455-1487). A filmbeli Cersei Lannister karakterének mindkét oldalon akad egy-egy párja.

Az elhunyt Edward király szépséges özvegye, Woodville Erzsébet a férjének a halálától kezdődően azon volt, hogy megszerezze és megtartsa a trónt fiának, a leendő V. Edwardnak. Próbálkozásai azonban kudarccal végződtek. Cersei karaktere Erzsébet mellett VI. Henrik angol király feleségére, Anjou Margit személyére is igencsak hasonlít, akiről a krónikák feljegyezték, hogy szép, szenvedélyes, büszke és erős akaratú, olykor azonban könyörtelen asszony volt. Férje mentális problémái miatt gyengének bizonyult az uralkodásban, így gyakran Margit vette kézbe a gyeplőt. A szikrát, amely az Anglia nemességének zömét kiirtó háború kirobbanásához vezetett, York harmadik hercegével, a trón után ácsingózó Richárddal való konfliktusa okozta.

Az erős akarat és a büszkeség mellett Cersei karakterének egyik legmeghatározóbb része, hogy az ikertestvérének a szeretője. A bűncselekménynek számító vérfertőzéssel Boleyn Annát, VIII. Henrik második feleségét is meggyanúsították, azonban a történészek zöme úgy véli, hamis volt a vád.

A személyiségzavarosok: II. Richárd és Joffrey

A Trónok harca egyik legnegatívabb karaktere, Cersei és ikertestvére, Jaime közös gyermeke, a velejéig romlott, fiatal Joffrey leginkább II. Richárd angol királlyal vonható párhuzamba, akit 1377-ben mindössze tíz éves korában koronáztak meg. Az eddigi kutatások szerint Richárd személyiségzavarban szenvedett és mentális problémák is nehezítették életét. Azonban Joffreynál bizonyára sokkal alkalmasabb volt a trónra, ugyanis míg a filmbeli ifjú király megfutamodott a Feketevíz-öbölben zajló csatából, a 14 éves II. Richárd hidegvérrel állta az 1381-es angol parasztfelkelés során az ellenséges tüzet, valamint a mintegy hatvanezer fős paraszthad támadásait.

Richárd uralkodását néhány magas társadalmi rangú alattvalójának kivégzésével kezdte, így kiérdemelte a zsarnoki hírnevet. Gyenge királyként ismerjük, aki nyomás alatt hajlamos volt összeroppanni. Úgy vélte, hogy a királynak abszolút hatalma van országa felett, és parancsainak senki sem mondhat ellent - szinte tökéletes mása Joffreynak, akinek kegyetlensége még jó néhány történeti uralkodóra emlékeztethet. Ilyen például a már említett Anjou Margit fia, az erőszakosságáról híres Westminsteri Edward walesi herceg, aki a háborúk és a gyilkolás megszállottja volt. Ennek meg is fizette az árát, ugyanis ő lett Anglia történelmének egyetlen trónörököse, aki a csatamezőn lelte halálát. 17 éves volt ekkor. Rajta kívül megemlíthető még a monogámiát nehezen tűrő, s két feleségét is lefejező VIII. Henrik is.

Száműzetésben: VII. Henrik és Daenerys

A megfilmesített könyv története szerint a tengeren túl, Pentos Szabad Városban élt száműzetésben a 13 éves Daenerys. Bátyja halálát követően a leány lett az egyedüli örököse II. Aerys Targaryennek, akit Robert Baratheon, Cersei férje taszított le trónjáról. A "viharban született", majd pedig a "sárkányok anyja" jelzőkkel illetett Daenerys elindul, hogy visszaszerezze apja királyságát.

A sárkányok anyjának története leginkább Tudor Henrikére hasonlít. A későbbi VII. Henrik királyt még gyermekként mentették ki IV. Edvárd angol király karmai közül, aki sorra végeztette ki a Lancaster-ház tagjait. Daeneryshoz hasonlóan több évet töltött száműzetésben (egészen pontosan 14 esztendőt), majd 1485-ben sereget gyűjtött Franciaországban, hogy élükön visszatérve hazájába megkaparinthassa az angol királyi címet. A bosworthi csatában, a rózsák háborúját lezáró ütközetben azt a III. Richárdot győzte le, akinek maradványait tavaly azonosították Leicesterben. Henrik azt állította magáról, hogy Artúr király leszármazottja. A neves "ős" jelképe, a sárkány pedig azóta is ott virít a Tudor címerben.

Akik a szívüket választották: IV. Edward és Robb Stark

Az apja, a Deres urának és a Király Segítőjének gyilkosai ellen hadsereggel vonuló Stark-fiúnak egy potenciális katonai szövetséges leányát kellett volna feleségül vennie, azonban ő a szívére hallgatott, és titokban egy, a harctéri sebesülteket ápoló nemesasszonyt vezetett az oltárhoz. Később ez lett a veszte.

IV. Edward angol királynak hasonló kötelezettségvállalása lett volna, a házassági szerződés szerint IX. Lajos francia király leányát, Annát kellett volna nőül vennie. Ám az ifjú más utat választott és a cikk elején már megemlített Woodville Erzsébettel kötötte egybe életét szintén egy titkos szertartás keretében. A kutatók azon még mindig vitáznak, hogy a frigy szerelemből vagy puszta múló szenvedélyből köttetett, egy azonban bizonyos: az uralkodónak semmilyen politikai előnye nem származott belőle. Warwick earlje, aki tető alá igyekezett hozni az angol-francia esküvőt, féltékeny lett a Woodville-család felemelkedésére, és fellázadt a király ellen. Robb Starkkal ellentétben Edward jól jött ki az "árulásból", legyőzte a lázadókat és egészen 1483-ban bekövetkezett halálig uralkodott.

A felemelkedők: Petyr Baelish "Kisujj" és Lord Cromwell

Királyvár pénzügyeinek irányítója, valamint a helyi bordélyház tulajdonosa jól kiépített kémhálózata segítségével emelkedett hatalomra, valamint azon különleges képessége által, hogy mesterien tudta manipulálni a királyi család tagjait. Felemelkedésének története Oliver Cromwell életére hasonlít, aki paraszti sorban nevelkedett egyszerű nemesből lett Anglia teljhatalmú ura, azaz a lordprotector. Annyi különbség van azonban köztük, hogy Cromwell katonai képessége révén emelkedett fel, és puritán vallásossága miatt nagyívben elkerülte az örömlányokat.

Egy másik Kissujj-szerű figura volt Richard Neville, Warwick 16. earlje is. Neville-t legtöbbször "Warwick, a királycsináló" néven emlegetik, ugyanis hatalmas vagyona révén könnyedén manipulálta az angol politikát. Végzete 1471-ben csata közben érte el, miután fellázadt IV. Edward király ellen.