2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
ITT támogathatsz bennünket

Az első tengeralattjáró, amely elsüllyesztett egy csatahajót

2014. február 19. 11:18

Amikor a kézzel hajtott, konföderációs H. L. Hunle elsüllyesztette az északiak hatalmas gőzösét, a USS Housatonicot a charlestoni kikötőben 1864. február közepén, már nem tudta befolyásolni a háború kimenetelét. A tengeri hadviselést azonban örökre megváltoztatta, ugyanis ez volt az első tengeralattjáró, amely elsüllyesztett egy csatahajót.


1864. február 17-ének tiszta, de hűvös éjjelén John Crosby állt a USS Housatonic fedélzetén, amely kilenc kilométerre volt a Sumter erődtől, ahol eldörrentek az amerikai polgárháború első lövései. A charlestoni kikötőben járőröző hajó Dél-Karolina part menti vizeinek tengeri blokádját felügyelte, amely lassan, de biztosan megfojtotta a Konföderáció gazdaságát.

Este 8 óra 45 perckor Crosby és a fedélzeti tiszt a hajó jobb oldalán kihajolva száz méterre megláttak valamit, amin megtört a víz - először úgy vélték, egy delfin vagy egy farönk lehet az. Ám amint egyre közeledett a sötét árnyék a Housatonichoz, Crosby megkongatta a vészharangot, ugyanis rájött: egy harci tengeralattjáró lopakodik.

A konföderációs szökevényektől gyűjtött információk alapján az uniós hajóknak volt egy speciális jelzésük, amely az "alulról" jövő veszedelemre figyelmeztette a tengerészeket, ugyanis négy hónappal azelőtt a USS New Ironsides nevű hajót súlyos károk érték egy konföderációs tengeralattjáró támadása során.

Miközben a vitorlás fedélzetén a matrózok az állásaikhoz futottak, a primitív tengeralattjáró belsejében hét konföderációs tengerész hajtotta a gépezetet az 1240 tonnás háborús naszád felé, a nyolcadik ember pedig kormányzott. A tengerészek hihetetlen kockázatot vállaltak, ugyanis azt megelőzően 13 ember, köztük a feltaláló, Horace Lawson Hunley életét követelte a 12 méteres "szörnyeteg", amely a támadást megelőző tesztek során kétszer is elsüllyedt.

A Hunleyt az alabamai Mobile-ban szerelték össze, s bár Crosby kezdetben delfinnek hitte, valójában egy bálnára hasonlított. Egy henger alakú, vasból készült gőzkazán adta a jármű alapját, amely kúpos orrban és farban végződött. Miután sikeresen tesztelték a Mobile folyón, 1863 augusztusában Charlestonba szállították. A Hunley megépítését követően felébredt a konföderációs hadvezetés reménye, hogy esetleg sikerül áttörni a gyilkos tengeri blokádot.

Nem sokkal az első tesztelés kezdete után az akkor kilencfős legénységből öten fulladtak vízbe, amikor a kormányos a hajót véletlenül a merülési fokozatba állította, pedig a nyílások még nem voltak bezárva. A tengeralattjárót még sikerült megmenteni, azonban kevesebb mint két hónappal később egy újabb teszt során már nyolc főt, közte a feltalálót is a hullámsírba vitte.

A tengeralattjárót még egyszer felhúzták a folyó fenekéről. 1863 novemberében George Dixon hadnagy - bár pontosan ismerte az előzményeket - elvállalta a parancsnokságot, s önkénteseket toborzott. A hadnagy magával vitte szerencsetalizmánját is: egy aranyérmét, amely két évvel azelőtt megmentette az életét egy golyótól.

A gyors támadás során a Housatonic 12 ágyúját nem tudták időben beüzemelni, a fedélzetről leadott puskalövések pedig nem ártottak a tengeralattjárónak, amely néha kiemelkedett, hogy navigálása pontos legyen. A Hunley orrára szerelt 4,8 méteres dárdaszerű rúd, és a végére erősített robbanóanyag nagy lyukat ütött a hajó jobb oldalán. A 62 kilogrammnyi puskaport tartalmazó robbanótöltet hatalmasat robbant, s a Housatonic perceken belül megtelt vízzel, majd elsüllyedt.

Az uniós hajón 155 fős személyzet tartózkodott, amely a mentőcsónakok segítségével időben meg tudott nekülni, azonban közülük öten életüket vesztették. Nem kellett sokáig várniuk, a csónakokban ugyanis nemsokára megérkezett egy újabb uniós hadihajó, amely felvette a hajótörötteket.

A történet vége azonban érdekes fordulatot vett, ugyanis a Hunley sohasem tért vissza a kikötőbe. Hogy hová tűnt, sokáig rejtély maradt. A szakemberek szerint a sikere lehetett a veszte, elképzelhető, hogy a robbanásban a tengeralattjáró is megsérült, s a süllyedő gőzös keltette örvények elől nem tudott elmenekülni. Az sem zárható ki, hogy mivel semmilyen felszíni sérülése nem volt, a problémát a kabinon belül kell keresni; a nagy erejű robbanás a Hunley legénységét is kiüthette, s még azelőtt elfogyott az oxigénjük, hogy bármelyikük magához tért volna.

A Hunley roncsát 1995-ben fedezték fel, de csak öt év múlva kezdhették meg a tisztítását - a kiemeléskor használt acélszerkezetet csupán néhány héttel az újjávarázsolt tengeralattjáróról készült első fotók (2012. február) megszületése előtt szerelték le a törzsről. A 150 évvel ezelőtt elsüllyedt tengeralattjáró ma egy 400 ezer literes tartályban alussza álmát, legénységét pedig 2004-ben örök nyugalomra helyezték.

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

2021. ősz: A Kádár-korszak kétarcúsága
Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 18% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
7 960 ft 6 490 Ft
Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 50% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.
20 000 ft 9 990 Ft
Legfrissebb
Legolvasottabb

Játsszon!

Miről híresült el I. Miklós pápa?

Történelmi adattárak

Mi történt a szülinapomon?

Adja meg e-mail címét, és hetente megküldjük Önnek a Múlt-kor legjobb írásait!

Bezár