A polónium sötét története

Legmerészebb álmában sem gondolhatta a Nobel-díjas házaspár, Marie és Pierre Curie, hogy az általuk 1898-ban felfedezett polónium az egyik legsötétebb pályát fogja „befutni” a kémiai elemek közül.

Litvinyenko után Arafat?

2004. november 11-én nagyformátumú politikus halt meg a párizsi Percy kórházban. A Palesztin Autonóm Hatóság elnöke, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet vezetője, Jasszer Arafat előbb émelygésre, majd gyomorfájásra panaszkodott. November 3-án kómába esett, szervei – így veséje, mája – fokozatosan felmondták a szolgálatot. Halálát végül november 11-én erősítették meg. A francia orvosok tiszteletben tartották a család kérését, így nem hoztak nyilvánosságra részleteket Arafat állapotáról, és fel sem boncolták.

Az akkori szűkszavú orvosi jelentés szerint a politikus halálát „masszív agyi vérzés” okozta, amelyet a bélrendszer gyulladása, sárgaság, valamint fokozott vérzékenység és véralvadékonyság előzött meg. Az azonban nem derült ki, mi okozhatta a vérrendszeri problémákat. Arafat halála után azonnal megindultak a találgatások arról, hogy a politikust az izraeliek ölték meg, amit Izrael minduntalan tagadott.

Arafat földi maradványait 2012. november végén hantolták ki, hogy nemzetközi igazságügyi szakértők meg tudják állapítani, mérgezés áldozata lett-e vagy sem. A lausanne-i egyetemi kórház radiofizikai intézetének szakértői a múlt hétvégén erősítették meg annak a lehetőségét, hogy a néhai palesztin elnököt radioaktív anyaggal megmérgezték. A jegyzőkönyv szerint „a testnedveket tartalmazó leletek megmagyarázhatatlan és magasabb radioaktivitást mutattak a 210-es polóniumból a normál értékekhez képest”.

Ezek a szakértők azonban már 2012 júliusában is azt állították az Al-Dzsazíra arab televízió által közzétett dokumentumokban a személyes tárgyak vizsgálata után, hogy Jasszer Arafat kilenc évvel ezelőtti halálát valószínűleg polónium-megmérgezés okozta, így – állítják a szakértők – lényegében a mostani vizsgálat semmilyen újdonságot nem hozott.

Arafat és Litvinyenko

Népszerű elem

A hazája lengyel neve (Polska) után polóniumnak elkeresztelt, nagyon ritka, erősen radioaktív félfémet a lengyel származású francia fizikus és kémikus, Marie Skłodowska-Curie és férje, Pierre Curie fedezte fel 1898-ban (Pierre Curie, Marie Curie és professzora, Henri Becquerel 1903-ban együttesen megkapták a fizikai Nobel-díjat, majd nyolc évvel később Marie Curie egyedüliként a rádium és polónium felfedezésért a kémiait).

A polónium-210-es radioaktív izotópja rendkívül népszerű anyag, mivel íztelen és szagtalan, így nagyon könnyű észrevétlenül belecsempészni valakinek az italába, ráadásul gyorsan eltűnik a szervezetből: felezési ideje 138 év, így a természetben nagyon ritkán fordul elő. Az eddigi leghíresebb bizonyított eset Alekszandr Litvinyenkóé, az orosz állambiztonsági szolgálat Londonba dezertált ügynöké, akit – egyes vélekedések szerint Vlagyimir Putyin orosz elnök parancsára – 2006 novemberében mérgeztek meg a halálos adagot tízszeresen meghaladó mennyiségű polónium-210-zel.

A polónium előnyét korábban is felismerték, ám célzott használatára nincsenek döntő bizonyítékok. Az Egyesült Államok például a hidegháború idején komolyan megfontolta annak a lehetőségét, hogy radioaktív anyagok felhasználásával likvidálja az ellenség katonai vagy civil vezetőit. A titkosítás alól néhány éve feloldott aktákból nem derül ki, hogy az USA használt vagy kifejlesztett volna radiológiai fegyvereket magas rangú személyek likvidálására.

Arról sem maradtak pontos információk, meddig jutott a projekt megvalósítása. Ugyan egy 1948 decemberéből származó feljegyzésben utalnak erre, de az 1949-ben íródott jelentések nagy részét a cenzorok eltávolították. A radiologiai hadviselés azonban 1954 körül már a háttérbe szorult, mert a Védelmi Minisztérium több lehetőséget látott az atomfegyverek fejlesztésében.

A sors furcsa fintora, hogy valószínűleg Iréne Joliot-Curie is a polónium okozta sugárzás következtében hunyt el. A Nobel-díjas Curie-házaspár leánya anyjával együtt fedezte fel a neutronok behatolását az atommagba, majd 1934-ben férjével, Frédéric Joliot-Curie-vel (aki a Curie-k iránti tiszteletből vette fel e nevet is) sikeresen állított elő mesterséges radioaktív elemeket, amiért a következő évben közösen kémiai Nobel-díjat kaptak. A francia atomfizikust 1946-ban, egy laboratóriumi baleset következtében érte a sugárzás, ezt követően megbetegedett, majd 1956-ban leukémiában hunyt el.